Kezdjük a SZÉP-kártyával, mert ott a kritikáim sora rövidebb lesz. A kártya januári bevezetése után az EB vizsgálatot indított, mert a kártya kibocsátására vonatkozó feltételrendszer a diszkrimináció gyanúját vetette fel. A munkavállalóknak is számos kellemetlenséget okoz, hogy gyakorlatias módon kevésbé tudják a kártyájukat használni. Lehet hallani olyan híreket, hogy vannak olyan kibocsátók, akiknek a kártyájukon jelenleg jóformán csak hamburgert lehet venni.

Az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatban már számtalan kritikát fogalmaztunk meg itt a parlamentben is és a Házon kívül is, de nemcsak mi, hanem az Unió is, hiszen az állami monopóliumot megvalósító szabályozás és tiltott állami támogatás gyanúja miatt küszöbön áll az újabb bizottsági eljárás. További probléma az állami kibocsátó diszkriminatív szerződési gyakorlata, amely az utalvány használóit is kedvezőtlen helyzetbe hozza. Mivel a kormány láthatóan csak néhány kormányközeli céget akar helyzetbe hozni, a munkavállalók csak bizonyos helyeken tudják beváltani az utalványaikat, és ezek a helyek nem biztos, hogy számukra a legmegfelelőbbek. Mondanom sem kell, ez még nehezebb helyzetbe hozza a rászorulókat, vagyis azokat, akik egyes szociális ellátások egy részét utalványban kapják majd ezt követően.

Szóba kell még hozni itt a Nemzeti Üdülési Alapítványt is, az utalvány egyetlen kibocsátóját, a forgalmazásból származó tetemes hasznot, amelyet elvileg szociális célokra fordít, de kérdéses az, hogy ez mennyire lesz átlátható, nyomon követhető és valóban e célt szolgáló, hiszen a hírek alapján már lehet látni, hogy ezek az üdültetések sokszor többe kerülnek.

Sok kérdés merül fel: mi alapján válogatta be a kormány a beváltóhelyeket? (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Ki húz hasznot mindebből? Hogyan és mikor fogják önök orvosolni ezeket a súlyos problémákat?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az LMP soraiban.)