BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több mint 12 évvel ezelőtt, 2000-ben történt, hogy az erdélyi Nagybánya melletti zagytározó gátszakadása következtében 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyezett víz jutott a Lápos folyón és a Szamoson keresztül a Tiszába, amelynek koncentrációja 180-szorosa volt az előírt határértéknek. A bányát üzemeltető Aurul bányavállalatnak nem volt kárelhárítási terve, a szennyezés lokalizálását, enyhítését még csak meg sem kísérelte. A román hatóságok a bekövetkezett eseményért az Aurul bányavállalatot tették felelőssé. A magyar állam a peren kívüli megegyezés sikertelenségét követően kártérítési pert indított a vállalat ellen, a kár következtében előállt terhek azonban teljes mértéken a társadalomra hárultak mind anyagi, mind pedig munkateher szempontjából. A nagybányai bányával összefüggésben történtek miatt aggódva figyeltük az elmúlt években a verespataki bányaprojekt megvalósítására tett lépéseket. 2011-ben pedig az jutott a tudomásunkra, hogy újabb cianidos technológiával üzemelő bányászati beruházást terveznek a Hunyad megyei Felsőcsertésen. Itt 11 éven keresztül terveznek arany- és ezüstbányászatot cianidos technológiával, évi több mint 1600 tonna nátrium-cianid felhasználásával. A beruházás megvalósulásával egy esetleges technológiai fegyelmezetlenség vagy műszaki megvalósítás hiánya, netalántán emberi gondatlanság által előidézett katasztrófa bekövetkezte fenyegetné a Maros folyó élővilágát, ezzel együtt Csongrád megye lakosságának egészségét és megélhetését.