DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hazánkban kiemelt cél, hogy a szomorú statisztikák ellenére változtassunk a demográfiai trendeken, minden módon segítsük a gyermekek megszületését, és támogassuk a gyermeket váró családokat. Hazánkban jelenleg is magas szintű várandósgondozás, hivatalos megnevezésével élve terhesgondozás zajlik. Ezek hivatalos helye az OEP által finanszírozott járóbeteg-ellátó, noha a gyakorlatban a várandósok jelentős része magánszolgáltatók segítségét veszi igénybe. A helyzet roppant áldatlan, hiszen a magánszolgáltató orvos lehetőségei korlátozottak, a kismamáknak járó OEP által finanszírozott szolgáltatásra beutalókat kiadni nem jogosult, így a járulékot fizető kismama elesik az OEP által finanszírozott vizsgálatok jelenetős részéről. Kivéve, ha a magánorvos kérésére a várandós nő háziorvosa a beutalókat számára kiadja.
Jelenleg ez a rendszer több-kevesebb nehézségek árán, de működik, ugyanakkor többszörösére növeli az orvos-beteg találkozásokat, illetve feleslegesen és méltatlanul terheli a háziorvosi praxisokat. A rendszer ebbéli működtetése nem ésszerű és pazarló, gyakran történnek olyan vizsgálatok, amelyek szükségtelenek a várandósság során. A várandósok gondozását valójában nem végző háziorvosok a saját szakterületük és gondolkodásuk alapján kérnek gyakran teljesen felesleges vizsgálatokat, ugyanakkor néhány fontos és kötelező elmarad, ami újabb laborvizsgálatot, így megjelenést tesz szükségessé. Alapvető kérdés, hogy a magánorvosok és az OEP között megköthető vényírási szerződés mintájára miért nem lehetséges valami hasonló beutalási szerződést kötni.
A várandós édesanyák munkától való felesleges távolléte és felesleges kiadásaik megszüntetése érdekében kérdezem tehát államtitkár úrtól, hogy egyszerűsödhet-e és költségkímélőbbé válhat-e a várandósgondozás Magyarországon. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP soraiban.)