DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2010-ben a kormány hozott egy határozatot, amiben kötelezte Réthelyi Miklós és Matolcsy György miniszter urakat, hogy készítsék elő a magán-nyugdíjpénztári átalakítás kapcsán a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerre vonatkozó nyugellátási összeg számítására a tb-nyugdíjrendszerben történő egyéni számlavezetés módjára és feltételeire vonatkozó szabályozást.
Ezt követte az előbb már említett politikai szándéknyilatkozat, amit az Országgyűlés elfogadott, ami úgy szólt: garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét az állami nyugdíjrendszerbe átlépő, korábbi kötelező magán-nyugdíjpénztári tagoknak.
Igen, ebben egyetértettünk akkor, mint ahogy abban is egyetértettünk, hogy azt a '97-ben önök, Fidesz-képviselők és a szocialisták által elfogadott hárompilléres nyugdíjpénztári rendszert sürgősen át kell alakítani. A móddal, a kivitelezéssel, az einstandmódszerrel volt vitája az LMP frakciójának.
Várunk két éve arra, hogy mikor jelennek meg az egyéni számlák. Az adott szónak jelentősége van, főleg akkor, amikor a magyar nemzetgazdaságnak jelenleg a legnagyobb kárt a kiszámíthatatlanság okozza. Van ereje az adott szónak; van ereje annak, hogy egy kormányzat mennyire tartja magát a korábbi kijelentéseihez.
Nem utolsósorban azért van jelentősége annak, hogy legyenek egyéni számlák, őrizzék meg a korábbi megtakarítások az értékállóságukat, mert az elmúlt két évben, ami a leginkább rongálta a magyar gazdaságpolitika hitelét: a kiszámíthatatlanság, az, hogy ma Magyarországon senki, sem hazai befektető, sem aki hitelez a magyar államkasszának, sem pedig a magyar munkavállalók és nyugdíjasok milliói nem érezhetik biztonságban a vagyonukat.
Az egyéni számla garantálja az egyéni megtakarítások értékállóságát. Kérem, tartsák be a korábbi szavukat! Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)