A kereskedő fogalma a tekintetben módosul, hogy a vállalatcsoporton belüli kapcsolat, anya-leány vagy leány-leány kapcsolat nem keletkeztet beszállító-kereskedő viszonyt, hiszen itt egyébként sem lenne indokolt a törvény beszállítóvédelmi rendelkezéseinek alkalmazása. Ez korábban csak közvetett jogértelmezéssel volt levezethető, most egyértelműen kimondaná a törvény.

A módosítás lehetővé teszi a visszáruzás alkalmazását új terméknek a piacra sikertelenül történő bevezetése esetén, a jelenlegi korlátozás ugyanis akadályát képezte a termékfejlesztésnek, mert annak sikeressége egyedül a kereskedő kizárólagos kockázata volt, így inkább elzárkóztak az új termékek polcra tételétől. A módosítás nyomán a termékfejlesztés sikerességének kockázatát a beszállító fogja viselni.

A módosítás egyértelművé teszi továbbá, hogy a kereskedő érdekkörébe tartozó költségnek kell tekinteni a termék tárolásával, hűtésével, illetve élőállat vonatkozásában annak tartásával kapcsolatban felmerülő költségeket. Ezek olyan költségek, amelyek az üzletben történő kihelyezéssel összefüggésben a termék sajátossága miatt merülnek fel, azaz nem a termék értékesítésével kapcsolatos többletszolgáltatásról van szó, abból a beszállítónak nem származik előnye.

A módosítás pontosítja a fizetési határidőre vonatkozó rendelkezéseket. Amennyiben a beszállító a termék átvételétől számított 15 napon belül helyesen kiállítja a kereskedő részére a számlát, úgy az átvételtől számított 30 napon belül részére ki kell fizetni annak ellenértékét. Ha a helyes számla kiállítása nem történik meg 15 napon belül, vagy hibás, elkésett számlakiállítás esete áll fenn, úgy a helyes számla kézhezvételétől számított 15 napon belül kell megfizetni azt.

A módosítás pontosítás céljából meghatározza, hogy a határidő megtartása szempontjából a kifizetés napjának az a nap számít, amikor a kereskedő számlája megterhelésre került. A módosítás nyomán rögzítésre kerül, hogy nem minősül beszerzési ár alatti értékesítésnek, ha nem szándékos túlrendelés miatt felhalmozódott olyan közeli lejáratú terméket értékesít leárazva a kereskedő, amelynek fogyaszthatósági, illetve minőségmegőrzési idejéből annak egytizede sincs hátra.

A törvény korábban nem fejtette ki, hogy mi minősül olyan, nem teljes értékű terméknek, amely esetében lehetett beszerzési ár alatt értékesíteni, most ez az egyértelműség kedvéért megjelenik a szövegben. Változik az önköltségi ár alatti értékesítés vonatkozásában az önköltség fogalma, üzemi, általános költségeket is tartalmazó önköltséggel kell számolni. Probléma volt ugyanis, hogy a saját előállítású péktermékek esetén csak a szűkített önköltséget - értsük ez alatt a lisztet és egyéb alapanyagokat és az energiát - vették figyelembe, de a további rezsiköltségeket nem, így az árak nem voltak összehasonlíthatóak más pékek előállítási áraival.

A törvényjavaslat legfontosabb elemeként, új rendelkezésként jelenik meg a diszkriminatív árazás tilalma, amikor a kereskedő azonos termékek esetén a termék származási országa alapján eltérő árképzési mechanizmust alkalmaz, például eltér a forgalomarányos árréstömeg. Ez a tilalom olyan terméktípusok esetében értelmezhető, amelyek azonossága a termék összetétele és érzékszervi tulajdonsága alapján megállapítható. Ilyen termék a tej, a tőkehús, a vágott baromfi, a zöldség-gyümölcs. A termék azonossága vonatkozásában például nem azonos a 2,8 százalékos UHT-tej a 2,8 százalékos friss tejjel vagy a 1,5 százalékos UHT-tejjel, csak egy másik 2,8 százalékos UHT-tejjel.

Piaci problémát okozott, hogy a kereskedő az olcsón, külföldről beszerzett tej akciós értékesítésével - azt mintegy csalogatótermékként használva - a hazai beszállítók termékei eladhatatlanul drágává váltak és felhalmozódtak, az akció befejezése után pedig a felgyűlt készlet nem tudott kifutni a rövid fogyaszthatósági idő miatt. A piaci zavar kiküszöbölését szolgálja - teljes összhangban egyébként az uniós szabályokkal - az a rendelkezés, amely tiltja a származási ország alapján történő diszkriminatív árazást, vagyis amikor kisebb árrést tesz a külföldi termékre a kereskedő, mint a hazaira. Ez ugyanakkor nem érvényesül hazai-hazai termék vonatkozásában.

A törvényjavaslat előírja, hogy a számlakompenzációról, amikor például marketingszolgáltatásból eredően a kereskedőnek is van követelése a beszállítóval szemben, és csak a különbözetet fizeti ki a beszállítónak, erről a beszállítót előzetesen értesíteni kell, neki annak összegszerűségét és teljesítését is van lehetősége vitatni.

A 3. §-ban elhatárolásra kerülnek a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 7. §-ában foglalt rendelkezések megsértése miatt indítható eljárásoktól a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény hatálya alá tartozó esetekben indított eljárások azzal, hogy az utóbbi törvény hatálya alá tartozó esetekben a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 7. §-ában foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak, ezáltal megelőzhetőek a párhuzamosan induló és a hatályos rendelkezések alapján felfüggesztésre kerülő eljárások. Több alkalommal előfordult ugyanis, hogy a kereskedő önfeljelentése nyomán indult GVH-vizsgálat miatt lehetetlen volt lefolytatni az eljárást.

Az adminisztratív költségek mérséklése érdekében a módosítás lehetővé tenné, hogy a tényállás felderítése során elektronikus úton is szolgáltatható adat, hiszen a nagy láncoknál például több ezer tétel vizsgálatára kerülhet sor egyidejűleg. Az ügyféllel, az eljárás egyéb résztvevőivel, illetve a tényállás tisztázása során közreműködésre kötelezett személlyel szemben eljárási bírság szabható ki, ha az eljárás során olyan cselekményt végez, vagy olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzódására, akadályozására, a valós tényállás feltárásának meghiúsulására irányul vagy azt eredményezi.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat kapcsán mindkét illetékes bizottság teljes tagsága egyhangúlag támogatta a módosítást. Bízom benne, hogy nem kincstári optimizmus, hogy mindezt majd az Országgyűlés nyilvánossága előtt is megteszik, és közösen tudjuk képviselni a nagy kereskedelmi láncokkal szemben a beszállítókat és az ő érdekeiket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)