Annyit azért mondanék, hogy azért azt tudni kell, főleg azoknak a képviselőknek, akik nem voltak képviselők az előző ciklusban, hogy ezt a törvényt egy kényszer szülte. Egy olyan kényszer, amelyről most is azt gondolom, hogy jobb lett volna, ha kódex születik ebben az ügyben. Azt is látjuk, hogy a jogszabályok mindig arra ösztönzik az érintett feleket, hogy valamilyen módon kijátsszák őket. Egy etikai kódexet pedig úgy lehet megalkotni, hogy mindenképpen konszenzusnak kell születnie, és a legjobb arra az esetre, ha ilyen vitás ügyek vannak, ugyanis a nyilvánosság erejét én mindig sokkal erősebbnek tartom, mint a kódexet. Néhány nagyáruház elkezdte, hogy milyen szinten értékesít magyar árut, és nagyon büszke magára, hogy 74 százalékban magyar árut értékesít. Azt gondolom, a kódexben 80 százalékot fogadtunk volna el, én roppantul sajnálom, hogy az akkori Versenyhivatalt egyszerűen nem lehetett meggyőzni arról, hogy ez nem kartellezésről szól, hanem egyszerűen arról szól, hogy egy termékpálya szereplői, majdnem úgy mondom, a szántóföldtől az asztalig megegyeznek valamiben. Ez nem ármegállapodást jelentett volna, hanem egyszerűen annyit jelentett volna, hogy sokkal jobban kontrollált módon lehetett volna kezelni ezeket a fogyasztói ügyeket. De miután ez akkor nem sikerült, első nagy haragunkban, hál' istennek konszenzussal elfogadtuk ezt a törvényt, és a két év bebizonyította, hogy itt azért mind a két oldalon elég attraktív gondolkodók vannak, és próbálják nyilván a megfogalmazásokban és a különböző szerződési kitételekben lehetőleg minél nehezebb helyzetbe hozni a másikat.

Egyébként ezeknél az ügyeknél jön elő az a probléma is, és a kódexvitában is talán ez volt a legnagyobb gond, hogy ez a magyaráru-ügy azért is izgalmas, mert a végén már nem a kereskedőkkel kellett vitatkozni, hogy mi is a magyar áru, hanem a termelők és a feldolgozók vitatkoztak azon, hogy valójában mi is az a magyar áru. Remélem, hogy valamire jutunk majd abban az ügyben is. Azért persze ne legyenek illúzióink, az, hogy olyan szinten mondunk ki bármit is magyar áru kapcsán, ami szembemegy az európai joggal, az nem lesz jó, tehát én ebben is inkább az ilyen megegyezéses és nem a jogszabályi megoldásokat preferálnám.

Azt javaslom az államtitkár úrnak, én másfél évig kínlódtam ezzel a kódexszel, neki is van még legalább kettő, reméljük, gondolom, mondhatom úgy, hogy ő is reméli, és talán neki kellene szaladni újra ennek az ügynek. Lehet, hogy most egy kicsit máshogy állna hozzá ehhez a Versenyhivatal. Most nem idézem, hogy akkor mit mondott a Versenyhivatal elnök asszonyának az akkori miniszter úr, hogy hány nyelvvel érdemes csak valakinek a hátsó felét kezelgetni, de az tény, hogy egy olyan szintű megállapodást tettek tönkre egy pillanat alatt, amelyből aztán nyilván mindenki kivonult abban a pillanatban.

Egyébként ennek a javaslatnak a szövegezése jó. Gondolom, Balázsnak nagyon sok idejébe telt, mire megírta - ez most a humor kategóriája volt, és azt is tudom, hogy ez egy kormány-előterjesztés. Mondjuk, akkor nem értem végül is, hogy miért nem lehetett ezt végigvinni egy egyébként pedig lefolytatott egyeztetésen - mert azt is tudom, hogy nagyjából a felek ebben meg is egyeztek -, de hát ez már nem újdonság, és egyébként ennek a törvénynek a rovására nem megy.

Azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy szavazzuk meg ezt a törvényjavaslatot, és legyünk éberek ebben az ügyben, mert lehet, hogy egy fél év múlva újra elénk kell hogy jöjjön. Vagy pedig üljünk le, aztán beszélgessünk erről a kódexről minden érintettel, hátha ki tudunk hozni abból valamit úgy, hogy az Európai Unióval sem megyünk szembe, és nem jogszabályokkal, hanem kölcsönös megegyezéssel tudnánk ezt kezelni, amit egyébként jogszabályokkal egyetlenegy európai országnak nem sikerült, szeretném mondani, mert sokan nagyon büszkék az ilyen törvényeikre - de hogy kijátsszák a szlovákot és a románt is meg a lengyelt is, és nemcsak a kereskedők, szeretném jelezni, hanem időnként a beszállítók is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)