Igazából két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik az, hogy természetesen fontosnak tartjuk azt, hogy ne lehessen különböző árrést alkalmazni a magyar és a külföldi áruknál, és tudjuk azt, hogy ez milyen anomáliákat küszöbölhet ki akár a zöldség-, gyümölcstermelőknél, akár a tejtermelőknél például vagy a tőkehúsnál is, de azt hiszem, a tejtermelőknél sajnos ez egy elég általános szokás, hogy a külföldről származó termékekre sokkal kisebb árrést alkalmaznak.

(18.50)

Ugyanakkor nincsen definiálva vagy nincsen meghatározva a törvényben, és nem tudom, tervezik-e majd, hogy az ehhez kapcsolódó végrehajtási rendeletben ezt hogyan fogják pontosan meghatározni, hogy mi lesz az összehasonlítás alapja, tehát milyen bázison történik az összehasonlítás, például milyen időhorizontban. Ezt most úgy értem, hogy nyilván ezek a nagy kereskedelmi láncok folyamatosan végeznek különböző beszerzéseket, és nem tudom, hogy melyik terméket melyikkel kell majd összehasonlítani. Tehát meg lesz adva egy időintervallum, amikor nyilván folyamatosan beszereznek hazai árut is, meg különböző külföldi árukat is, és ezeknek a beszerzési ára folyamatosan változhat, mert hát nyilván ők is, gondolom, alkudnak a beszállítóikkal.

Én tehát itt látok egy ilyen gyakorlati problémát, ami nem teljesen világos nekem, hogy mi lesz összehasonlítva mivel, annak tekintetében, hogy nem alkalmazhatnak különböző árrést; vagy mondjuk, beleszámíthat-e adott esetben a beszerzett mennyiség, és ahhoz képest mennyi lesz a beszerzési ár és az árrés. Tehát nem tudom, itt valamiféle konkrétabb részletszabályozásra lesz talán szükség, hogy ez mindenki számára egyértelmű legyen, hogy mi ez a szabály.

Illetve nem tudom, nem lehet-e adott esetben probléma azzal a definícióval, hogy azonos megjelenésű vagy azonos összetételű termék. Itt, mondjuk, a tej kapcsán remélhetjük, hogy az tej, de mondjuk, a különböző zsírszázalékos tejtartalmaknál, vagy mondjuk, adott esetben egy tőkehúsnál, hogyha az különböző tartású vagy állatokból származó hús... Tehát itt nagyon jól hangzik ez az elv, és én remélem, hogy megvalósítható lesz, csak én kicsit aggódom a megvalósítás részleteit illetően, hogy ez nem lesz-e majd adott esetben könnyen kijátszható amiatt, hogy nem lehet minden részletet kellőképpen előírni.

A másik az, és ehhez kapcsolódik tulajdonképpen, ami egy ilyen globálisabb megjegyzésem vagy problémám az egésszel, hogy szinte minden törvény meg minden szabályozás kijátszható. Nyilván nekünk az az érdekünk, hogy ez minél kevésbé történhessen meg, de ha már adott esetben kijátsszák, és hogyha ezt észrevesszük, akkor erre bírságokat szoktak alkalmazni. Megnéztem, hogy 2010-11-ben a tisztességtelen forgalmazói magatartásért kiszabott bírság az egyik ilyen nagy kereskedelmi üzletlánc esetében 130 millió forint volt, és összesen kétszer szabtak ki ilyet, egy másik nagy kereskedelmi lánc esetében meg 198 millió forint volt összesen. Itt arra is utalnék, nyilván ez egy másik törvény hatálya alá esik, de ezen is érdemes elgondolkoznunk, hogy a bírságoknak vajon van-e visszatartó ereje, ha már ilyen nagyon jó szabályozást vezetünk be.

És még egy megjegyzés. Azt hiszem, hogy igen, mindannyian abból a gondolatból indulunk ki, hogy sajnos a termelők hátrányban vannak, tehát hogy a nagy kereskedelmi láncok erőfölényben vannak a termelőkkel szemben, és ezt kívánjuk ezekkel a szabályozásokkal ellensúlyozni. Én azt gondolom, alkothatunk akármilyen jó szabályozást, az sosem lesz annyira hatékony, mint hogyha megpróbáljuk a problémát a másik végéről kezelni, és a termelőket megerősíteni a pozícióikban.

Itt megint csak tudom, hogy ez nem konkrétan ennek a törvénynek a hatálya alá tartozik, de szerintem ezt nagyon fontos itt megjegyezni, és erről nem feledkezhetünk meg, hogy abban kell gondolkodnunk, hogy a termelők pozícióit javítsuk. És itt szeretnék elmondani egy példát: Petőfiszálláson van az úgynevezett Gazda-Tej Szövetkezet, ami 2000-ben alakult. Akkor csak 25 gazdaság alapította meg, és mostanra ott tartanak, hogy 125 gazdaságból érkezik a tej, napi 20 ezer litert vesznek be különböző, ilyen hűtőegységekben, és ugyanúgy be tudnak venni egy termelőtől 500 liter tejet, de a kannával betérő, idős nénitől érkező tejet is ugyanúgy be tudják fogadni, és nagyon hatékonyan tárgyalnak a különböző kereskedőkkel. Gyakorlatilag azt mondják, hogy a szokásosnál 10-15 forinttal magasabb árat is el tudnak érni a termelőik számára, amit utána visszaosztanak nekik.

Tehát én azt gondolom, hogy efelé kellene elmenni, és azt kellene támogatni nekünk, agrárpolitikusoknak, hogy a termelők maguk meg tudjanak állni a saját lábukon. Ehhez minden segítséget és ösztönzést meg kell adni nekik, ezen fajta értékesítési integrációk létrejöttét elősegíteni, és akkor ők maguk kerülnek olyan tárgyalási pozícióba, akár még a nagy kereskedelmi láncokkal szemben is, hogy ki tudják harcolni, hogy a saját érdekeiket érvényesítsék, és ne legyen ennyire aránytalan a kereskedők erőfölénye.

Úgyhogy én ezt szerettem volna hozzátenni ehhez a törvényjavaslathoz, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)