1697-től szerveződni kezdtek a hegyaljai és a tiszaháti kuruc-bujdosó Habsburg-ellenes felkelések. A felkelők vezetői felkérték a lengyelországi Brezán várában tartózkodó Rákóczi Ferencet, hogy álljon a harcosok élére. Rákóczi és Bercsényi Miklós gróf a brezáni kiáltványában megfogalmazza a magyarok hadba hívását és a Habsburg-ellenes célokat.

1703. június 16-án II. Rákóczi Ferenc Vereckénél magyar földre lépett, és a felkelés élére állt. Kétszáz fős paraszthad várta. Összefogásra szólított fel. Kijelentette, hogy a parasztok és a jobbágyok nem harcolhatnak a nemesek ellen. 1704-ben elfoglalták a Tiszántúlt, a Duna-Tisza közét és a Felvidék egy részét. 1705-ben a szécsényi országgyűlés Rákóczit vezérlő fejedelemnek mondta ki, aki teljhatalmat kapott a belügy, a külügy, a hadügy és a pénzügy területén. A szabadságharc sikeresen folytatódott, majd 1707 elejére összehívták Ónod mellé a rendi gyűlést, amely az időjárási viszonyok miatt kitolódott május 31-ére.

A napokon keresztül tartó rendi gyűlés témája a pénz volt, amelynek során a nemesek szűkmarkúságát nehezményezték, mivel nem volt elég adomány a hadsereg eltartására. A gyűlésen véres jelenetek zajlottak le, mivel Bercsényi Miklós gróf előhozta Túróc vármegye kiadott körlevelét, amelynek szerkesztői és követei, Rakovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf is jelen voltak. Az a vád érte őket, hogy a beszedett adót nem a haza védelmére, hanem saját céljaikra fordították. Mai szóhasználattal: elsikkasztották.

A vita hevében Bercsényi gróf kardot rántott, és annak fokával a megvádolt Rakovszky vállára csapott. Károlyi Sándor a tisztesség oldalán, kardja élével ejtett rajta súlyos sebet. A túróci követek szaladni kezdtek, Rakovszkyt pedig nyomban összevagdalták, s meztelen holttestét kivetették a mezőbe. A több sebből vérző Okolicsányit a fejedelem francia katonái fogták el. Három nap múlva a rendi gyűlés elítélte, előbb tüzes vassal megkínozták, majd lefejezték. Bizonyára egy ilyen elszámoltatás napjainkban is meghozná a kellő eredményt.

Június 13-ára helyreállt a rend, a július 13-án kiadott trónfosztói határozatban pedig I. Józsefet megfosztották koronájától. Bercsényi Miklós gróf ekkor mondta el híres vezérmondatát: "Eb ura fakó! József császár nem királyunk!" A rendek kórusban ujjongva követték.

A magyarság történetében ez volt a második trónfosztás, még követte kettő, 1849-ben és 1921-ben. A magyarság mindig gyűlölte a rátelepedő és kiszipolyozó idegenszívűeket, akik tönkretették hazánkat, gazdaságunkat, és rabigába, gyarmati sorba taszítva élősködtek rajtunk.

Ma sincs ez másképp. Hazánk egész történelmi területén külföldi cégek bányásszák nemzeti kincseinket, földgázunkat, aranyunkat, kristálytiszta vizeinket, kavicsbányáinkat, amelyekhez sok esetben különféle strómanok és hazaárulók közreműködésével jutottak hozzá. Természetesen a magyar föld nemcsak ezeket a kincseket rejti magában, hanem őstörténetünk, eredetünk bizonyítékait, a muzeális és történelmi értékeket. Ez a mi szülőföldünk, anyaföldünk, és reményeink szerint majdani temetkezési helyünk is, amelynek megtartásáért őseink sok esetben életüket áldozták. Éppen ezért magyar kézben történő megtartása és megtartatása minden igaz magyar ember kötelessége.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés a következő. Vajon mikor jön el az ötödik trónfosztás? Ma vagy holnap? Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)