Ezt nemcsak azért tartom fontosnak, mert ma a magyar vidék, önhibáján kívül, de kivéreztetett állapotban vívja haláltusáját, de azért is, mert a sorozatban bemutatott személyek korukat megelőző szakmai munkájukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek, illetve a Jobbik vidéki gazdaságfejlesztő programját is átitatják a vidéki lét és a föld szeretetét hangsúlyozó gondolatok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Derzsy Domokos, az állatorvos-tudomány doktora, az állatjárvány kiváló szakértője 1914. december 8-án, Felsőboldogfalván született földműves családban. Sárospatakon végezte a gimnáziumot, 1939-ben a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állatorvosi osztályán szerzett diplomát. Később állami állatorvos lett, és itt sikeres munkája révén a kolozsvári Állat-egészségügyi Intézet állatorvosává is kinevezték.

A második világháború vége felé a budapesti Országos Állat-egészségügyi Intézet munkatársa lett, '46 nyarától pedig a békéscsabai Szérumművekben helyezkedett el. Itt került kapcsolatba a baromfi-egészségüggyel, amelynek Derzsy később kiemelkedő kutatójává is vált.

Kutatói tevékenységét 1950 elején az MTA akkor megalakult Állat-egészségügyi Kutató Intézetéhez került tudományos munkatársként kezdte el, és itt 25 éven át tevékenykedett. Kutatásai a fertőző állatbetegségekre irányultak: több, nálunk addig ismeretlen baromfibetegséget állapított meg ő elsőként egyébként, és tudományos közleményeiben, magyar és külföldi szaklapokban egyaránt szívesen publikálta ezeket a kutatásait és ezeknek az eredményeit.

Létrehozta és irányította a baromfi-egészségügyi szakcsoportot, és megjelentette a "Baromfi-egészségtan" című, e téren alapvető szakkönyvét, amelyet utána hosszú évtizedekig használtak még mint alapvető irodalmat. A szakcsoport megalakulását a nagyüzemi baromfitartás térhódítása és a vele kapcsolatban felmerült megoldandó feladatok tették rendkívül időszerűvé.

Derzsy Domokos híven támogatta és felismerte az állat-egészségügyi kutatások társadalmi jelentőségét. A járványos állatbetegségek és a takarmányozás állat-egészségügyi kihatásaival foglalkozott, és itt sok segítséget nyújtott a baromfitartóknak, kis- és nagyüzemeknek egyaránt. A kutatási eredmények gyakorlati átültetésére is törekedett, és ezt kiválóan meg is valósította. Sokirányú munkássága kiterjedt az állatok fertőző ízületgyulladására, a növendékkacsák toxikus májgyulladására és a baromfikolera területére egyaránt. 1971-ben a Baromfitenyésztők Világszövetsége nemzetközi tanácskozásán javaslat született, e kórképre a "Derzsy-féle betegség" elnevezést használták, és mind a mai napig ezt így tanulhatjuk.

A betegségek kórokozójánál egyébként több esetben kimutatott olyan újdonságokat, amelyek korrekt, megelőző felfedezésekre indították a kortársait is. Itt ki kell emelnem például a higiéniai rendszabályokat és azokat a betegségeket, amelyek a gondozókra is átterjedhetnek. Itt is fontos eredményeket tudhatunk Derzsynek.

'67-ben az Állat-egészségügyi Kutató Intézet igazgatójává nevezték ki, és ezt az állást töltötte be haláláig. "A nagyüzemi baromfitartás állat-egészségügyi kérdései" címmel összefoglalt téziseivel elnyerte az állatorvos-tudomány doktora címet, és jelentős szerepet játszott a tudományszervezés területén is. Számtalan hazai és nemzetközi tudományos egyesületnek volt tagja, ezt most idő hiányában felsorolni is nehéz lenne. Az állatorvosok társaságának keretén belül működő baromfi-egészségügyi szakosztálynak több mint tíz éven át titkára volt, és elnöke a Baromfitenyésztők Világszövetségének is. Vezetőségi tagja volt a Magyar Mikrobiológiai Társaságnak és az MTA agrártudományok osztályának is.

Ez a sokirányú, rengeteg elfoglaltsággal járó munka és ez a tudományszerető tevékenység egyre nagyobb terhet rótt Derzsy Domokosra és egészségi állapotára is. Ez a hanyatló egészségi állapot komoly félelmet is generált nála, hiszen úgy gondolta, hogy nem tudja olyan magas színvonalon ellátni ezt a tevékenységet, mint korábban, és ez komoly lelkiismereti problémákat is okozott nála. Ő szeretett volna haláláig maximálisan helytállni az adott szakterületen. Tragikus körülmények között végül 1975. augusztus 5-én, Budapesten halt meg.

Úgy gondolom, hogy az ő életútja és az általam korábban bemutatott életutak is mind-mind tartalmaznak olyan megfogadandó elemeket, amelyeket minden képviselőtársamnak és a magyar vidékért aggódó magyar embernek, úgy gondolom, fontos lenne megfogadnia.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)