Ugye, mindannyian tudjuk, hogy már 20 hónap telt el az ország legnagyobb környezetvédelmi katasztrófája, a kolontári vörösiszap-baleset óta anélkül, hogy a kormány levonta volna a tanulságot a tragikus következményekkel járó gátszakadásból. Bár a példátlan havária egyértelműen megmutatta, hogy a hazai katasztrófavédelmi szabályozás sem a hasonló esetek hatékony megelőzésére, sem a károk utólagos rendezésére nem alkalmas, a máskor napok alatt dönteni képes kormánytöbbségnek az említett 20 hónapos időszak sem volt elegendő arra, hogy a problémát érdemben kezeljék.

Ma a környezeti biztonság semmivel sem nagyobb, mint 2010 októberében, és sem a megelőzés, sem a kármentesítés esélyei nem jobbak, mint a baleset idején. Amit ez ügyben a kormány eddig fel tud mutatni, az még kudarcnak is sovány. Elfogadtak egy nyilvánvalóan alkalmatlan adótörvényt katasztrófavédelem címszóval, majd most az egészet eltörlik. De nem azért, mert a szabályozni kívánt terület szempontjából használhatatlannak bizonyult, hanem azért, mert sokak érdekeit sértette, akár előfordulhat, hogy Fidesz vagy kormány közeli üzleti körökben is.

A most tárgyalt törvényjavaslat célja az egy éve elfogadott katasztrófavédelmi törvénnyel idéntől bevezetett katasztrófavédelmi hozzájárulás fizetési kötelezettségének megszüntetése. Az eltörölni javasolt hozzájárulást elsősorban a veszélyes adatok tárolását, feldolgozását végző szervezeteknek, illetve az amúgy katasztrófavédelmi törvény szerinti engedélyeztetés alá eső szervezeteknek kellett, illetve kellett volna megfizetniük, a tág értelemben vett állami szféra kivételével. A bevételek pedig a BM katasztrófavédelmi előirányzatát gazdagították volna.

(10.20)

De az adó a kiadások egynegyedéig kiváltható lett volna környezetbiztonsági beruházásokkal is. Március végéig kellett bejelentkezni kötelezettként, illetve június végéig kellene bevallani és az éves mérték 40 százalékáig megfizetni a hozzájárulást. Vagyis, mint azt az előbb is hallhattuk, az érintett cégek már többnyire túl vannak az adminisztrációs terhek többségén, és természetesen értelmetlenül, mert az adót valószínűleg nem is kell majd befizetniük, de ezt jó lett volna megspórolni az érintett cégeknek.

Gyakorlatilag ezzel a bevezetéssel, majd visszavonással a kormány olyan helyzetbe manőverezte magát, ahol már nem tud jót lépni. Az adó bevezetése sem javította volna érezhetően a környezetbiztonságot, és az idei évet tekintve a kötelezettség eltörlése sem sokat könnyít a vállalkozások helyzetén.

Ez egy klasszikus kudarctörténet, kedves képviselőtársaim, nem az első és nyilván nem is az utolsó a mostani kapkodó, egyeztetés nélküli és pillanatnyi ötletektől vezérelt törvényalkotási folyamatban.

Megkérdezhetném most, hogy kivel konzultált a kabinet az új adó bevezetése előtt annak célszerűségéről, de fölösleges lenne, mert a válasz nyilvánvaló: gondolom, senkivel. Illés Zoltán, a kormányzat környezetügyi államtitkára tíz éve hangoztatja, hogy a probléma kezelésére a jól bevált nemzetközi gyakorlat szerint a kötelező felelősségbiztosítás és a biztosítékadás a megfelelő eszköz, de az adóügyi bölcsek tanácsa, amely a jelek szerint egyedül Matolcsy Györgyből áll, még a saját szakpolitikusaiknak sem hisz.

Az LMP a baleset után, néhány nap elteltével 12 pontos javaslatcsomagot tett közzé a hasonló katasztrófák megelőzését, illetve utókezelését szolgáló indítványokkal. Ebben ugyancsak szerepelt a kötelező felelősségbiztosítás, illetve egy uniós szintű üzemi biztonsági alap létrehozása, de a kormány ingerküszöbét ez sem érte el. A kötelező felelősségbiztosítás egyébként annyival tud többet, mint a katasztrófavédelmi adó, hogy a nagy környezeti kockázatot jelentő üzemek és létesítmények tényleges felmérésén, valós veszélyességén alapul, azzal egyenesen arányos, vagyis egyrészt számszerűsíti a kockázat mértékét, másrészt - mivel a veszély a díjban megjelenik - korszerűsítésre, kockázatcsökkentésre kényszeríti a piaci szereplőket. Ráadásul az önök által bevezetni kívánt adóval ellentétben az utólagos kármentés terheit teljes egészében leveszi a költségvetés és az adófizetők válláról, hiszen a biztosításnak az a lényege, hogy a befizetett díjak fejében a biztosítónak kell helytállnia a károkért. Az ad hoc bevezetett adók kormányának ez a bizonyítottan működőképes megoldás valamiért nem volt jó, inkább megpróbálkozott egy sokadik átgondolatlan adóval, amit most - minden bizonnyal lobbinyomásra - szégyenszemre még a tényleges bevezetés előtt vissza kell hogy vonjanak.

A kérdés az, és itt Harangozó Tamás képviselőtársamhoz csatlakoznom kell, hogy miből fogja finanszírozni a katasztrófavédelem a visszavont adó nyomán kiesett bevételt. Én erre egyébként tényleg választ is várnék az államtitkár úrtól, nagyon érdekelne, hogy erről mi az elképzelésük. Az is felmerül, hogy ki a felelős ezért a jelentős kárért, amit a költségvetés, a gazdaság és a már említett gazdasági szereplők a bevezetés és a visszavonás együttes hatásaként elszenvedtek.

A Lehet Más a Politika az ügy súlyára való tekintettel nyomatékosan kéri a kormányt, hogy ne játsszanak tovább az emberi életekkel és a környezet biztonságával, haladéktalanul fejezzék be az ötletelést, és a környezeti katasztrófák megelőzésére, illetve kezelésére válasszanak olyan módszereket, amelyek nemcsak Matolcsy György szerint, hanem a valóságban is működnek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)