DR. SIMICSKÓ ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan azt elnök úr kiválóan idézte, a beszámoló, amely előttünk fekszik, nem szól másról, mint arról, hogy a kormány az Alaptörvény 47. cikk (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének tesz eleget. A kormány módosította az eddig erről szóló határozatát. Miért tette ezt? - jogosan kérdezhetnék. Két bizottság megvitatta már, a külügyi bizottság és a honvédelmi bizottság, mindkét bizottság támogatásáról biztosította a kormány ezen módosító szándékát.
Azért tette mind a két bizottság, és azért tette a kormány is ezt az előterjesztést az Országgyűlés asztalára, mert a NATO azzal a kéréssel fordult Magyarország kormányához, hogy mintegy 4 hónappal hosszabbítsa meg annak a 12 katonának a mandátumát, akiket olyan feladattal küldtünk Afganisztánba, hogy az úgynevezett Air Mentor Team keretében, tehát a Mi-35 légi kiképző-támogató csoport keretében végezzenek oktatói, mentori tevékenységet, kiképzési tevékenységet.
A módosításnak tehát ez a célja, hogy az eredeti határozatot 2012. szeptember 1-jéig hosszabbítsuk meg. Azt hiszem, hogy mindenki számára világos és egyértelmű, hogy ennek politikai jelentősége, biztonságpolitikai tartalma fontos, hiszen az a célunk, és ebben Magyarország elkötelezett, a NATO szövetségeseivel együtt és más, ebben a küldetésben részt vevő országokkal együtt, hogy Afganisztán egy stabil, a biztonságát önállóan ellátni képes országgá váljon. Ennek a feltétele az, hogy rendelkezzen olyan haderővel, olyan biztonsági erővel, rendfenntartó tényezőkkel, intézményekkel Afganisztán, amely egy normális állam működéséhez mindenképpen szükséges és indokolt.
Úgy tapasztaltam a bizottsági üléseken, hogy majdnem egyhangú volt annak a véleménynek az elfogadása, amely a kiképzés szükségességét és fontosságát igazolta. Ebben Magyarország aktívan részt vesz. Politikai jelentősége többek között az, ami nem elhanyagolható szempont, hogy a NATO-ban, az ENSZ-ben és minden más fontos nemzetközi szervezetben Magyarország tekintélye, presztízse ezen keresztül jelentős mértékben erősödhet, és megbecsülésünk növekedhet a világban.
A jogi alapjai ennek a már az előbb idézett Alaptörvény 47. cikk (4) bekezdése. Ennek a 47. cikknek az (1) bekezdése a kormány döntési jogkörét, hatáskörét írja le, amelyben a Magyar Honvédség és a külföldi fegyveres erők határátlépéssel járó csapatmozgásairól a kormány dönthet. A 47. cikk (4) bekezdése szerint e tájékoztatási kötelezettségünket most megtesszük beszámoló formájában a magyar parlament előtt is. Természetesen egyidejűleg tájékoztatja a köztársasági elnököt is a kormány. Úgyhogy a jogi alapok egyértelműek.
És ha valamilyen átvezetést szeretnénk találni az előző, a parlament által itt most nagy konszenzussal támogatott, a géntechnológiát korlátozó előterjesztésben, illetve módosító javaslatokban, akkor talán úgy lehetne a gondolatot tovább vinni, hogy miért szükséges az afganisztáni misszió, miért szükséges Magyarországnak ebben részt vennie. Ha a gémtechnológia abba az irányba fejlődne, vagy a genetikai kutatások, ahogyan Font Sándor képviselő úr mondta, abba az irányba fejlődnének, hogy az emberek szellemiségét tudná a szeretet, a békességkeresés irányába megváltoztatni, akkor valószínűleg nem lenne szükség afganisztáni és hasonló jellegű küldetésekre, hanem reményeink szerint a szeretetcivilizáció uralná el a földet, és akkor sok-sok szép és okos dologról tudnánk beszélni.
De van egy ilyen küldetése a Magyar Honvédségnek, van egy ilyen missziója a NATO-nak, ebben Magyarországnak nemzeti érdeke, hogy részt vegyen, és a kiképzést erősítse. Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a kormány ezen szándékát.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)