MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy tűnik, hogy többségében azért meghatározó az egység ennek a mostani beszámolónak és határozati javaslatnak a megítélésében, de azért egypár szempontot én is szeretnék még ehhez hozzátenni.

Az nagyon helyes, hogyha a nemzetközi feladatvállalásokat, a szövetségi politikát tekintve van egyfajta folyamatosság az ország vezetésében, hiszen ez azt jelenti, hogy a nemzetközi megbízhatóságunk, elfogadottságunk mégiscsak valamilyen szilárdabb alapokon állhat, minthogyha ez folyamatosan változik, tehát ilyen szempontból helyes, hogy nincsenek ebben radikális változások. Nagyon csúnya következményei lehetnének, hogyha a szövetségi rendszeren belüli pozícióink vagy egyáltalán a különböző szövetségi rendszerekben való szerepvállalásunk ki lenne téve állandó rapszodikus változásoknak. Egyébként is Magyarország nemzetközi megítélése, presztízse szempontjából nem ártalmas az, hogyha bizonyos területeken, jelen esetben, mondjuk, a NATO kötelékén belül az elfogadottságunk megfelelő, tehát ilyen szempontból nem látok kivetnivalót a javaslatban.

Viszont úgy tűnik, hogy itt tulajdonképpen csak egy részkérdésről van szó, hiszen összesen 12 katonából álló egységről beszélünk, és az ő küldetésüket hosszabbítjuk meg négy hónappal, egészen pontosan szeptember 1-jéig, ráadásul a feladat, amit ellátnak, egyfajta kiképzési-mentorálási feladat, ez szintén támogatható, és valóban azt a célt szolgálja, hogy a későbbiekben az elképzelések szerint Afganisztán önálló védelmi képességgel és a belső biztonságát is szavatoló egységekkel rendelkezzen. Tehát ebből a szempontból az ő jelenlétüknek a meghosszabbítása sem aggályos.

Egy dologra azért szeretném fölhívni a figyelmet. Nekem nem tisztem és nem is akarok most abba belemenni, hogy az afgán missziót, az afgán vállalás egészét értékeljem, vagy egyáltalán arról formáljak véleményt, hogy az Egyesült Államok politikáját hogyan is kell most beállítani ebben a kontextusban, ez egy sokkal átfogóbb, tágabb vitának lehetne a tárgya.

Viszont azt látni kell, hogy nemcsak a NATO egészén, hanem a NATO-n belül is meghatározó országok folyamatosan gondolkoznak, dolgoznak az úgynevezett exit stratégián, ami magyarra lefordítva annyit tesz, hogy nagyjából mindenki fészkelődik közösen is meg külön-külön is egyébként, hogy milyen módon tudják az afgán misszióban való részvételüket csökkenteni, mennyire szervezetten, milyen ütemezésben lehet az afganisztáni jelenlétet megszüntetni, hiszen ez cél is, mint ahogy elhangzott, 2014-ben van a határidő, amikor ez megszűnne. Hangsúlyozom, az egyes szövetséges államok politikájában is érzékelhető, és most nem csak a kampánybeszédekre gondolok, hogy keresik a kiutakat, tehát magyarán fogalmazva, cuccolgatnak össze, hogy akkor hogyan is lehet redukálni a jelenlétet. Amit én nagyon hiányolok a magyar kormány részéről, hogy mi nem ismerünk a magyar kormányzat részéről ilyenfajta tervezést.

Azt át kell gondolni a szövetségi rendszeren belül is, hogy a misszióban részt vevő egységeket milyen ütemben, milyen sorrendben, a feladatokat tekintve milyen prioritásokat vállalva tervezzük a mi kivonulásunkat Afganisztánból; ha később részt kívánunk venni, 2014 után is az ottani teendőkben, akkor milyen feladatok lesznek azok, amelyeket szeretnénk ellátni, ezeket hogyan tudjuk arányossá tenni egyrészt a saját lehetőségeinkkel, tehát ne vállaljuk túl magunkat, és mennyiben tudjuk ezt egyeztetni szövetségeseinkkel. Tehát kellene egy átgondolt, pontos, a nemzetközi mozgásokat is figyelembe vevő úgynevezett exit stratégia - elég rondán hangzik ez a kifejezés -, tehát egy olyanfajta tervezés, amelyik pontosan leírja az ütemezését is és a különböző stádiumait annak, hogy Magyarország hogyan kíván 2014-ig vagy esetleg korábban, hogyha a nemzetközi mozgások ezt indokolttá teszik, kivonulni ebből a feladatból, és ha még vállal részfeladatokat, akkor melyek lennének azok, és ott is milyen erőforrásokat kívánna erre csoportosítani. Ezt általában véve komoly hiányosságnak látom.

Ezt föl-fölvetjük minden alkalommal, amikor ennek a missziónak a kérdése napirendre kerül a Ház előtt. Nagyon szeretnénk elérni, hogyha előbb-utóbb a kormányzat erre valamilyen kézzelfogható választ adna nekünk, hiszen akkor nemcsak ezeket a részelemeket, hanem az egész vállalásnak a megítélését is pontosabban tudnánk elemezni, és az ítéletet is vagy a megítélését, minősítését is pontosabban meg tudnánk fogalmazni.

Köszönöm szépen.

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage