ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy ilyen napirendi pont nyilván alkalmat adhat vitára, alkalmat ad arra, hogy megítéljük, hogy Afganisztánban milyen szerepvállalást tettek a szövetséges erők, illetve a magyar katonák. Viszont egy gondolatnak, azt gondolom, el kell hangoznia, és nem hangozhat el elégszer, ez pedig a köszöneté. Hiszen hálásak lehetünk azoknak a katonáknak, akik az elmúlt években akár az életüket is feláldozva képviselték ott Magyarországot, és részt vettek ebben a küldetésben.
Nyilvánvalóan ezzel a Magyar Honvédség elismertségét növelték a szövetséges körökön belül, és emellett pedig egy olyan képességet is szereztek, amely azt gondolom, a mai világban lehet, hogy nagy értéket jelent, a harctéri jelenlét, ki tudja, hogy mikor lesz még a honvédségnél arra szükség, hogy ezeket a képességeket alkalmazza - bízzunk benne, hogy minél később -, mindenesetre ezek a katonák ott vannak, napról napra helytállnak. És azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés minden képviselője büszke lehet rájuk, attól függetlenül, hogy hogyan ítéli meg az afganisztáni szerepvállalást. Úgyhogy én azt a fajta munkát mindenképpen mindannyiunk részéről dicséretesnek és a köszönet hangját megilletőnek tartom.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)