Képviselőtársaim! Ez egy olyan vita, amiben mi soha nem fogunk önökkel egyetérteni, ugyanis mi soha nem fogjuk azt mondani, hogy Magyarországnak az euroatlanti érdekeket elvtelenül meg kell védenie a világ bármely pontján. Soha nem fogjuk azt mondani, hogy Magyarország vegyen részt egy gyalázatos rablóháborúban Afganisztánban vagy a Föld bármely országában. De egyben fölvetünk olyan kérdéseket is, hogy ha ezek az elvek annyira tiszták és annyira nyilvánvalóak mindenki számára, akkor vajon ez a nemzetközi haderő miért nem, mondjuk, a véres polgárháborúk, a sok millió emberáldozattal járó polgárháborúk valamelyikébe, mondjuk, egy fekete-afrikai államba megy, és tesz ott rendet.

Egész egyszerűen azért, mert az Egyesült Államok geostratégiai érdekeivel ez ellentétes lenne, ez számukra egy közönyös, közömbös régió. Adott esetben Afganisztánról tudni lehet azt, hogy az amerikai térképészeti hivatalnak, geodéziai intézetnek végzik ott az ásványkincsek feltárását. Egy ezermilliárd forintos (sic!) ásványkincsvagyonért folyik Afganisztánban a küzdelem, ezt teremti meg magának most az Egyesült Államok azzal, hogy a múltban már bevált módszerrel megdönti az egyik rezsimet, amit egyébként nemrég még ő segített hatalomra, helyére emel egy másik rezsimet, ezt a rezsimet aztán igyekszik katonailag megerősíteni azért, hogy az ő érdekeit képviselje majd a jövőben.

Csak emlékeztetnék rá, képviselőtársaim, hogy amihez most asszisztálni szeretnénk, pont az a fajta birodalmi törekvés termelte ki magából Oszama bin Ladent, többek között, és az al-Kaidát, ugyanis ez volt az a törekvés, ami annak idején még az oroszokkal, pontosabban a Szovjetunióval szemben igyekezett a tálib uralmat megerősíteni Afganisztánban. Ők voltak akkor éppen az ellenpont, ők voltak akkor a barát, akiket ki kellett képezni, drága pénzen föl lehetett fegyverezni. Aztán amikor ez megtörtént, akkor szembesültek azzal, hogy ezek az emberek a saját útjukat próbálják járni, nem az Egyesült Államok érdekét szolgálják; most ismét szükség van arra, hogy rájuk mutassanak mint ellenségre, ismét szüksége van arra az Egyesült Államoknak, hogy megtalálja az ellenpontot, megpróbálja destabilizálni ezt a régiót azzal, hogy egy újabb kormányt, egy újabb ellenpontot próbál kiépíteni. Természetesen egy Amerika-barát kormányt, ami aztán majd biztosítja azt, hogy Afganisztán ezermilliárd dollárnyira (sic!) taksált ásványkincsvagyonához az Egyesült Államok hozzáférhessen.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez valami emberi jogi küzdelem! Ne áltassuk magunkat azzal, hogy egy ilyen kiképzési feladat valami humanitárius cselekedet! Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy az Egyesült Államok a saját szövetséges erejét igyekszik Afganisztánban stabilizálni, felfegyverezni, és mi pedig asszisztálunk ahhoz, hogy ezeket a katonákat kiképezzék. Erről szól ez a javaslat.

Csak emlékeztetni szeretnék rá, képviselőtársaim, hogy az Egyesült Államok Magyarország felé ezeknek a kiképzési és egyéb feladatoknak a kárpótlásául az emberáldozatokért cserébe - hiszen ne feledjük el, hogy több magyar emberáldozatot követelt már az afganisztáni rablóháborúban történő részvétel - rendszeresen kisebb értékű ajándékokkal látja el Magyarországot. Ilyenek voltak például azok, amikor 14 darab Hummer típusú személygépkocsit ajándékoztak, pontosabban katonai járművet ajándékoztak Magyarország részére, és egyben kiemelték, hogy milyen gáláns ajándékot adott az Egyesült Államok ezzel. Megjegyzem egyébként, akkoriban utánaszámoltunk ennek, hogy az Egyesült Államok összes addigi ajándéka akkor, amikor megkaptuk ezeket a Hummereket, 20 millió dollárnyi értékű volt, pontosabban, bocsánat, 50 millió dollár értékű volt, és a magyar katonai költségvetés a rendszerváltás óta jellemzően 20-szor, 30-szor annyit költött, mint amennyit összesen kaptunk ajándékba az amerikaiaktól.

Ugyanígy most azzal próbálják nekünk ezeket a kinti rablóháborúban való részvételünket - most éppen a helikopteres személyzet kiképzését - honorálni, idézőjelben, hogy kapunk olyan ajándék helikoptereket, amelyek egyébként, ha az összes költségüket nézzük a hozzájuk tartozó szolgáltatások megrendelésével együtt, akkor százmilliárd forinttal terhelik meg a magyar költségvetést.

Képviselőtársaim! Én nagyon szeretném azt, ha én is olyan helyzetben lennék, hogy ajándékot adhatnék valakinek, aki aztán fizet nekem százmilliárd forintnyi összeget, vagy akár kevesebbet, én beérném már százmillióval is.

Képviselőtársaim! Erről van itt szó! Az Egyesült Államok jelenleg Magyarországot a balek szerepében használja arra, hogy részt vegyen egy rablóháborúban, és úgy ad nekünk ajándékot, hogy nekünk kerül százmilliárd forintba. Ehhez, kérem, nem asszisztálhat egy olyan kormány, amely a nemzeti ügyek kormányának nevezi magát rendszeresen itt a parlament előtt.

Amit mi szeretnénk, amit a Jobbik célként tűzött ki, egy olyan magyar honvédség létrehozását, ami nem tolja ki a magyar biztonsági pufferzónát Afganisztán határáig. Ezt természetesen gunyorosan jegyeztem meg, hiszen nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a magyar biztonsági zóna Afganisztán határánál van, hanem arról van szó, hogy a kollektív védelem keretén belül - milyen álságos kifejezés, ugye - magyar katonák elmennek és részt vesznek sok ezer kilométerre a magyar határtól egy rablóháborúban. Mi egy olyan honvédséget szeretnénk, amely betölti az eredeti küldetését, honvédelemként látja el a funkcióját, a magyar szuverenitás, a magyar határok védelme fölött őrködik.

Addig, amíg ez nem jön létre, addig, amíg ehhez hasonló javaslatok kerülnek az Országgyűlés elé, mindig nemet fogunk mondani ezekre a javaslatokra, és minden esetben mi leszünk a kormány legkeményebb ellenzéke, amíg nem a magyar honvédelemmel foglalkozunk, hanem a rablóháborúkban történő részvétellel.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)