KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én egy egyszerű munkásember vagyok, és nem voltam, még katona sem voltam. (Derültség. - Dr. Józsa István: Ajaj!) De! (Az elnök csenget.) Megmondom őszintén, ennyi sületlenséget, amit kedves Volner képviselőtársam állít és beszél, bele az emberekbe, ezt nem tudom szó nélkül hagyni.

Magyarországon egyszer volt egy kommunista rendszer (Dr. Józsa István: Így van, voltak katonák. Mi voltunk katonák.), itt van az utódpártja, nekik az elődjük. Azt találta mondani annak a katonai biztosa, hogy nem akar katonát látni. Erre ezek után eljöttek ide Budapestre különböző országok hadseregei, idejöttek, és rabolták Budapestről az értékeket.

Ugyanennek az utódpártnak olyan mesterien sikerült leépítenie a magyar hadsereget, hogy nem tudjuk magunkat megvédeni. (Dr. Józsa István: Ezt jegyzőkönyvbe?) Ezt államtitkár úr jobban el tudná mondani; bármilyen szituációba keveredik Magyarország, ilyen szituáció a történelemben azért előfordult, nem tudhatjuk előre, olyan, hogy soha, a politikában nincsen, rossz kifejezést használt képviselőtársam; tehát egy készséget, egy védelmi készséget fönn kell tartani. A sportoló, hogy eredményt elérjen, a készséget úgy tartja fenn, hogy edz, akár futballista vagy futó vagy birkózó vagy akárki.

(12.30)

Egy katona csak akkor tudja fenntartani ezt a készséget, ha az országnak van pénze, tud költeni a hadseregére, és tud edzéseket, vagyis gyakorlatokat tartani. (Dr. Józsa István: És mondja ezt egy nem katona!) Ha ezt nem tudjuk, mert nincs pénzünk, kedves képviselőtársaim megszavazták, leépítették a hadsereget, a következőt szeretném... Vagy mondhatom tovább?

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage