KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát ha szeretné magát a hadseregét és valamilyen védelmi képességet szeretne fenntartani, de pénze nincsen, így lettünk mi a NATO tagjai, mert különben Magyarország nem tudja megvédeni magát, nem tudja megvédeni a szuverenitását; mit tudom én, hány harckocsi vagy mennyi helikopter, repülő van, arról is vita volt, de nincsenek rakétabázisaink, semmi nincs. Tehát mindenképpen kellett, kell tartozni valahová. A NATO az előzőnél, a Varsói Szerződésnél, ahová tartoztunk, annál azért valószínűleg jobb, legalábbis ez a mi elgondolásunk.
Hol lehet akkor megtanulniuk a magyar katonáknak azt, hogy hogyan lehet a fegyvert élesben használni (Dr. Józsa István: Afganisztánban!), ha semmilyen lehetőség nincs, nincs pénz arra, hogy lődözzenek, mit tudom én, a harctereken, akár Hajmáskéren vagy akárhol? Nincs ilyen szituáció sem. Ez kizárólag csak élesben, ahogyan egy futballcsapat is, ha többet játszik élesben, akkor jobban fognak tudni játszani. Ezért vannak Afganisztánban, igen hősiesen vannak ott, és megoldják a problémáikat, ott helyt állnak a magyar katonák. Nem csak nyelvet tudnak beszélni, ott a harcokban is helyt tudnak állni. Erre büszkének kell lennünk.
De van egy másik hozadéka is, hogy ez a katonaság, akármilyen pici is, képzett, a hadvezetéstől, a fegyverhasználattól kezdve a rendszerek ismeretéig. Miért baj ez önöknek? Ez az én gondolatom. Furcsa az önök gondolatmenete! És ilyen, hogy önök soha nem fognak... - ha kormányra kerültek volna, vagy valaha kormányra kerülnek, rögtön más lesz a véleményük, ebben biztos vagyok. A soha pedig nem kategória, olyan nincsen, a politikában ilyen nincs. Köszönöm a szót, elnök úr.