Megpróbálok olyan véleményt megfogalmazni, amely nem sérti a többségi vélekedést sem a bizottságon belül, bár úgy látom, többségi véleményt nem kívánnak mondani a kormánypárti képviselőtársak. Ezért rögtön az elején jelezném, hogy az országgyűlési határozatot 12 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett, a jelentést pedig 12 igen szavazattal, 2 nem szavazat ellenében, 2 tartózkodás mellett fogadta el a bizottság.

Én inkább persze arról beszélnék, hogy mi volt az oka annak a két nem szavazatnak, illetve annak a másik négy tartózkodásnak. Egyik részről az oka az volt, hogy a korábbi időszakból származtatottan két jelentős program, az egyik a roma évtized programja, a másik pedig a "Legyen jobb a gyermekeknek" program, még visszanyúlva 2007-re, indított el olyan folyamatokat, amelyeken gyakorlatilag alapul mindaz, ami ma lebontásra kerül. Ilyen értelemben nagyon sok új nincs a nap alatt címszóval fogalmazhatnám meg a mondandóm lényegét. Azt akarom tehát mondani, hogy mindaz, ami történik az elmúlt két esztendőben, az inkább formai oldalról fogható össze. A Roma Koordinációs Tanács megalakulása kapcsán az én emlékképeim szerint a megalakulást követően három ilyen ülésre került sor, a három ülésen gyakorlatilag még azok a kérdések kezdtek kibontásra kerülni, amelyek majd a valamikori belátható vagy beláthatatlan jövőben hozhatnak kézzelfogható eredményeket.

Hogy tartalmi értelemben közelítsek egy picit a dologhoz, a bizottság keretei között elhangzott kérdésekhez illesztetten nyilván ez a program, ezek a programok, az országgyűlési határozat, jelentés és azok a programok, amelyek ebben a kérdéskörben napvilágot látnak, azért fontosak, mert a társadalmi együttélés tekintetében elengedhetetlen, hogy olyan viszonyok alakuljanak ki, erősödjenek meg, amelyek mindenki számára elfogadhatók.

Miniszter úr beszélt arról, és elég plasztikusan érzékeltette, ahogy itt az utolsó gondolatokban én is hallottam mindazt, hogy nem jó az, hogyha távolról, messziről próbálunk ráfigyelni a történetre. Sokkal jobb az, hogy ha a problémával együtt élők, a problémát megélők azok, akik gyakorlatilag szerepvállalóivá válnak a történet alakításának; ilyen értelemben gondolok arra, hogy ha források felhasználására kerül sor, akkor a decentralizációnak, a szubszidiaritásnak, vagyis magyarra fordítva annak a folyamatnak, ami arról szól, hogy a mozgásba lendíthető források felhasználása azon a szinten történjen meg, ahol gyakorlatilag látják a folyamat alakulását az emberek. Azon a szinten történjen meg, ahol a legaktívabb és leghatékonyabb beavatkozásokat lehet tenni annak érdekében, hogy azok a meglévő súlyos, akár együttélési problémák minimalizálódjanak vagy tűnjenek el, azok gyakorlatilag szűnjenek meg.

Ennek a hátterében nyilván alapvetően az áll, hogy idáig el lehessen jutni, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket már hosszú évek óta feszegetünk akár itt a Parlament falai között is, akár a 2007-től meginduló folyamatok kapcsán említettem, a gyermekszegénység ellenében való küzdelem lásson valós, erős napvilágot, valamint az, hogy fókuszált kérdésekben, a tanulás, a munka világához közelebb való lét megteremtése, az egészségügyi, a lakhatási kérdések tekintetében szülessenek olyan programok és olyan megvalósulások, amelyek gyakorlatilag ezeknek a problémáknak a felszámolásához vezethetnek.

(A jegyzői székben Földesi Gyulát dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Azt gondolom, ma e tekintetben a kormány a háta mögött lévő két esztendő vonatkozásában viszonylag keveset tett, hiszen tudjuk, hogy két évvel ezelőtt 2,7 millió ember élt a létminimum alatt ebben az országban, most pedig 4 millióan. Két év alatt 1,3 millióval nőt a létminimum alatt élők száma. Azt is tudjuk, hogy a szegénységi küszöb alatt - hogy konkrétan és korrekten fogalmazzunk, a 31-32 ezer forintos fejkvóta alatti összegből - él mintegy 1,2 millió ember, és stílszerűen, hogy ha már Fidesz-kereszténydemokrata-kormányzás van, akkor azt mondhatjuk nyugodt lelkülettel, hogy 400-500 ezer gyermek van, aki a mindennapi kenyerét nem kapja meg. No, ezekben a kérdésekben van tennivaló tehát.

Köszönöm szépen, elnök úr.