Ezzel együtt természetesen azért volt vita, elsősorban az anyagnak az oktatási vonulatait figyelembe véve. Több ellenzéki képviselő is azt firtatta, hogy nagyon szép, és a célokkal egyetért, ami ebben a stratégiában megfogalmazódott, de azt kérdezték, azt vetették fel, hogy szerintük ez nincs összhangban azokkal a törvényekkel, elsősorban a köznevelési törvénnyel, amelyeket a Magyar Országgyűlés az elmúlt fél évben elfogadott.

A vitában elhangzott kormánypárti képviselők részéről - és magam is e mellett szeretnék érvelni -, hogy ez a stratégia teljes egészében összhangban van ezekkel az elképzelésekkel, hiszen képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hogy gondolják végig, a köznevelési törvényben is milyen döntéseket hoztunk. Azt fogalmaztuk meg egyik fő célkitűzésünknek, hogy az állami szerepvállalást az oktatás, a közoktatás folyamatában növelni kell, ezért például a finanszírozás területén is az történik, hogy az állam a pedagógusbérek finanszírozását gyakorlatilag átveszi az önkormányzattól abban a reményben, hogy ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az iskola és iskola közötti rendkívül nagy mértékű különbséget csökkenteni lehet.

Magyarországon ugyanis az előző kormányok áldatlan tevékenysége következtében az a helyzet állt elő, hogy azok az önkormányzatok, amelyek egyébként jobb módúak, mert a területükön az emberek dolgoznak, van személyi jövedelemadójuk, és lehetne sorolni tovább, ezek az önkormányzatok jobb minőségű oktatást tudnak biztosítani a gyermekeiknek, mint a teljesen elszegényedett önkormányzatok. Abban bízunk - és ezt próbáltuk elmagyarázni ismételten elsősorban szocialista képviselőtársainknak -, hogy ebben az esetben ez nem az esélykülönbségek növekedéséhez, hanem az esélykülönbségek csökkenéséhez vezet, hogyha nem az önkormányzatok anyagi képességei szerint lesz determinálva az oktatási színvonal.

A másik kérdés, ami felvetődött, hogy helyes, sok pozitív intézkedés is szerepel a köznevelési törvényben: hároméves kortól kötelező óvodáztatás, egész napos iskola, de az a kérdés, hogy hol van ezeknek a garanciája - kérdezték ellenzéki képviselőtársaink. Azt gondoljuk, hogy a köznevelési törvényben ez egy fontos célkitűzés, és teljesen egy irányba hat ezzel a stratégiai tervvel, hogy ezeket a kérdéseket törvényben rögzítettük. Nyilvánvaló, hogy ha hároméves kortól kötelező az óvodáztatás, ennek, ha ezt sikerül megvalósítani, a legnagyobb nyertesei éppen a leszakadó rétegek, hiszen az ő esélykülönbségeiket csökkentjük ezáltal a legnagyobb mértékben.

Volt egy olyan felvetés is, és nagyon reménykedünk, hogy ez nyitott fülekre talál miniszter úr részéről, ellenzéki képviselőtársunk vetette fel - Dúró Dóra -, és kormánypárti képviselők is csatlakoztak hozzá, hogy nagyon fontos lenne a bentlakásos intézmények finanszírozása, és hogy a bentlakásos intézmények szerepe növekedjen.

(14.00)

Hiszen tudjuk, vannak olyan családok, hogy ha a gyerek mindennap hazamegy, akkor bizony nem lesz kész a lecke, nem fog felkészülten elmenni az iskolába, és bizony azt a különbséget, ami a családi életből adódott, az iskola, az óvoda nem fogja tudni csökkenteni. Azt hiszem, ez egy olyan kérdéskör volt, amellyel az ellenzék egy része és a kormánypárti képviselők teljes egésze is egyetértett.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Összességében azt tudom mondani, hogy rövid, nem túl éles vita után az oktatási bizottság döntő többsége az anyagot megtárgyalásra alkalmasnak találta, és elfogadásra javasolja az Országgyűlésnek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)