Én azt gondolom, hogy ez jól jellemzi a kormány hozzáállását is és a kormánypártok hozzáállását is, hogy ezt a minimumot nem követeli meg attól az embertől, aki ebben a kérdésben önök által a legmagasabb pozícióban van. Hogy akár tudása miatt, akár erkölcsi értelemben helye van-e ott, az más kérdés, ebbe én nem akarok belemenni, mindenesetre elég sok kérdőjel és furcsaság van csak az ő esetében.

De hogy térjünk rá a javaslatra vagy az egész témakörre, ami érdemi. Soha nem hallottam még sem a kormánypártok, ellenzék részéről pedig az MSZP részéről azt a tényt, amit ki kellene már végre mondani, ha erről a kérdésről beszélünk. Önök egyöntetűen felelősek abban, hogy a cigányság helyzete ma miért olyan, amilyen.

Az elmúlt 22 évben önök kizárólag olcsón megvásárolható szavazógépeknek tekintették a cigányságot. Ez, tetszik, nem tetszik, így van. Amikor két konzervért, kisfröccsért bármilyen településen, hol miért, kiló lisztért, cukorért lehetett tömegével venni a szavazatokat, akkor mindig megjelentek az önök képviselői, lobbistái, egyébként négy évre eltűntek a cigánytelepek környékéről. Ezt szögezzük le. Cáfoljanak meg! Nem nagyon tudnak; rengeteg-rengeteg bizonyíték van ezzel kapcsolatban, akár televíziós, akár bármilyen más feljelentések kapcsán.

Sajnálom, hogy miniszter úr most nincs bent, az expozéja során gyakran hivatkozott európai uniós jogszabályokra, jogharmonizációkra, ajánlásokra, követendő mintákra. Azért az Európai Unióval szemben is fogalmazzunk már meg néhány kritikát, vagy legalább legyenek kételyeink ezzel kapcsolatban!

Amikor az Európai Unió vagy különböző intézményei az Uniónak vagy megmondó emberei, főleg emberi jogi kérdésekben, ránk erőszakolnak vagy ránk parancsolnak, hogy mit és hogyan tegyünk, akkor lássuk már azt a kettős mércét, hogy az Európai Unió egyes tagállamaiban mi történik. Nem akarom sorolni a példákat, bizonyára önök előtt is ismert, mit csinál Franciaország, Olaszország, ha cigánykérdésről van szó, vagy bármilyen probléma fölmerül, de nem kell messzire menni, mit tesz Szlovákia, mit tesz Csehország, és velük szemben mit tesz az Unió. Az égegyadta világon semmit. Úgyhogy én nem nagyon hivatkoznék arra, hogy hú, de jó ez a javaslat, vagy hú, de jó ez a program, mert az Unióban is ezt mondták, hogy ennek így kell lenni.

Ami talán a legfontosabb lenne, azt már említettem, hogy ki kell mondanunk a tényeket. Ez az egyik, amit már elmondtam.

A másik pedig az, hogy amíg nem tudunk őszintén, kendőzetlenül beszélni, amíg a fehérre nem mondjuk, hogy fehér, a feketére, hogy fekete, a labdára, hogy labda, a kockára meg, hogy kocka, addig nincs miről beszélni. Amíg nem tudunk pontos diagnózist fölállítani, addig terápia sem lesz.

Erre bizonyíték az elmúlt 22 év. Nem hiszem, hogy különösebben ragozni kell, elég csak az Állami Számvevőszék különböző témával kapcsolatos jelentéseit elővenni, elég csak megnézni, hogy az elmúlt 22 évben közpénzek milliárdjai zsákszámra ömlöttek a különböző roma integrációs programokba mindenféle eredmény és hozadék nélkül. 22 év eredménye egy nagy nulla.

Semmivel sem vagyunk beljebb 22 év elteltével, túl azon, hogy egyes embereket föl lehet mutatni, hogy belőle ezt csináltunk, belőle meg azt csináltunk. De ha a cigánytársadalmat vesszük, ha a teljes állományát nézzük ezeknek az embereknek, akkor semmilyen statisztikai adatot, semmilyen szociológiai értelemben mérvadó eredményt az asztalra nem tudnak letenni. Azt gondolom, hogy mindez kellő alap arra, hogy végre őszintén beszéljünk erről a kérdésről.

A probléma, a Jobbik problémája ezzel az egész javaslattal nem elsősorban az, ami benne van, hanem az, ami nincs benne. Minket mindig azzal vádolnak, és nyilván ezen a vitán is meg fogjuk kapni, hogy egyetlen célunk, hogy feszültséget keltsünk, és ezáltal a saját szavazóbázisunk, vagy épp a magyar társadalom idegenellenességére játszva növeljük politikai erőnket. Szó sincs róla. Ugyanúgy, ahogy minden kérdésben, ebben sem kérünk és várunk el magunktól sem mást, mint őszinteséget és világos, egyenes beszédet.

Ezzel kapcsolatban említettem, hogy elsősorban az a problémánk, ami nem került be. És mi nem került be? Ha ma, 2012 Magyarországán bármilyen embernek azt mondjuk, hogy cigánykérdés vagy cigányprobléma vagy cigány-magyar együttélés, konfliktusok, mi jut eszébe? Tízből tíz, százból száz embernek a bűnözés. Ez nem azért van, mert mindenki automatikusan, kollektíve megbélyegzi őket, hanem egy sajnálatos jelenség, ami 22 év alkalmatlan politikája miatt ide züllesztett egyes társadalmi rétegeket. És a közbiztonságról, a bűnözésről ez a javaslat, ez a program, ezek a célok szinte semmilyen formában nem tesznek még csak említést sem. Amikor jogokról beszélünk és lehetőségekről, akkor a mérleg másik serpenyőjébe ugyanilyen szinten kellene helyezni a kötelességeket is.

(14.40)

A miniszter úr említette, hogy a pozitív diszkrimináció nem egy ördögtől való dolog, hanem az élet számos területén jelen lévő jelenség és kívánatos jelenség. Ebben az esetben mi azért tamáskodnánk egy picit, ha úgy tetszik. Tehát 22 két éve a cigányság valamilyen formában pozitívan van diszkriminálva. Nyilván lesz, aki majd igyekszik rám cáfolni, de tetszik, nem tetszik, a legnagyobb cáfolata az egész pozitív diszkriminációnak, illetve azok érveinek, akik majd engem meg akarnak cáfolni, magában a jelentésben is benne van; benne van, hogy igyekszik a szegénységet és a romaintegrációt valamilyen szinten egy kalap alá hozni. Szeretném leszögezni, és a Jobbik álláspontja az, hogy a cigányság problematikája ma, 2012-ben - ahogy 1990-ben sem - elsősorban nem szegénységi kérdés. Nem a mélyszegénység az egyetlen oka, sokkal inkább okozata a problémák valódi mivoltának.

Ha azt mondjuk - és a miniszter úrtól is elhangzottak különböző számok -, hogy ma Magyarországon különböző becslések szerint a mélyszegénységben élők száma, ha jól emlékszem, a miniszter úr 1,3 milliót mondott, nekünk más adataink vannak. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy másfélmillió ember él mélyszegénységben, tehát akárhogy nézzük, a lakosság több mint 10 százaléka. A cigányság pontos létszámát nem tudjuk, itt is vannak különböző becslések. Az államtitkár úr 750 ezerre tette, ha jól emlékszem, én maradnék Pokol Béla becslései mentén, ő 750-900 ezres létszámmal jelöli ma Magyarországon a cigányság lélekszámát.

Szóval, ha ezeket a számokat ismerjük, a felzárkóztatási stratégia szerint a roma népességen belül 500-600 ezer főre tehető a mélyszegénységben élők száma. Vagyis e számok alapján kimondhatjuk, hogy a mélyszegénységben élők fele cigány származású. Ezzel szemmel a stratégia - tehát a feléről beszélünk - legtöbbször kiemelten csak a romák számára fogalmaz meg különböző programokat, lehetőségeket. Nem akarom most felsorolni azokat, amelyek benne szerepelnek, a dokumentumok mindenki előtt ismertek, de ezáltal háttérbe szorítja a többi mélyszegénységben élő embert.

Kérdem én, akkor most ennek a fajta pozitív diszkriminációnak mi lesz a hozadéka. Nyilvánvalóan az, hogy a cigányság megítélését és a többségi társadalom ugyanazon életszínvonalon élők mentalitását tovább fogja egymással szembeállítani, az árkokat, a társadalmi árkokat, ellentéteket tovább fogja szülni, mélyíteni és egyúttal konzerválni. És akkor fel lehet tenni a kérdést, hogy ezzel a fajta programalkotással, ezzel a fajta közpénzszórással, ezzel a fajta pozitív diszkriminációval lesz-e nemcsak hosszú távon, hanem akár rövid távon szemléletváltás, amit a miniszter úr oly komolyan megfogalmazott, hogy az lenne az elsődleges.

Azt gondolom, hogy most az oktatás-képzés - aminek fontosságát soha nem vitattuk el - részleteibe nem is mennék, hiszen a képviselőtársaim fognak még az oktatási kérdésekről beszélni. Egyet szeretnék ezzel kapcsolatban egyfajta jobbikos alapvetésként megfogalmazni és lefektetni: ezt az erőltetett integrációt abba kéne hagyni, ennek az ég egy adta világon semmi, de semmi értelme. Egyetlenegy értelme van: újabb konfliktusokat szül, a minőség rovására megy, és valódi hozadéka vajmi kevés lesz. És nem etnikai alapon, hanem teljesítményalapon mi azt mondjuk - még egyszer mondom, hogy teljesítményalapon -, hogy igenis a szegregált oktatásnak van egyedül értelme, teljesítményalapon. Teljesen mindegy, hogy milyen vallás, milyen bőrszín. (Osztolykán Ágnes felé:) Lehet ezen mosolyogni, tudnánk sorolni példák tömkelegét a jelen lévő erőszakos integráció oktatásban történő mindennapjairól.

Jó néhány pedagógus van a családomban, gyakorló pedagógus, pontosan olyan Heves megyei településeken, ahol ez bizony nagyon komoly probléma. Egy általános iskola nyugdíj előtt álló igazgatója mondta, hogy évek óta, amióta ez a fajta cigánypolitika vagy szegénységpolitika vagy erőltetett integráció nagyban megjelent a mindennapokban - szó szerint idézem -, nem tanítani járunk az iskolába, hanem idomítani. És azt gondolom, hogy ebben minden benne van, és nem egy jobbikos aktivistáról vagy egy Jobbik-tagról beszélek, hanem egy általános iskola igazgatójáról, aki körülbelül 40 éve vezeti az oktatási intézményt. Menjél el, kedves képviselőtársam, és akkor próbáld megoldani ott ezt a fajta problémát, amit szakemberek nem tudnak idestova évtizedek óta.

Azzal kezdtem ugye, hogy a mi problémánk elsősorban az, ami nem került bele, ezért én össze is foglalnám röviden a hátralévő hét vagy hét és fél percben azokat az elemeket, amelyek nélkül szerintünk az ég egy adta világon semmi komoly eredménye nem lesz a magyarországi cigánypolitikának.

A mi meglátásunk szerint az apró, kisebb-nagyobb változtatások és akár örvendetes célok vagy megfogalmazások ellenére ugyanúgy folytatódik az elmúlt évtizedek zsákutcás cigánypolitikája, ugyanis az érdemi elemeken nem igazán változtat sem ez a kormány, sem az előző kormányok, lényegében ugyanaz folyik tovább. Az egész nem szól másról jelenlegi formájában, mint európai uniós pénzek lenyúlásáról, mert hogy ezeket majd megint ki fogja ellenőrizni vagy ki fog vele elszámolni, az egy nagyon nagy kérdés. Nem jelennek meg a programban, a jelentésben azok az alapvetések, amelyekről már beszéltem többek között, hogy a jogok és kötelezettségek arányának hogyan is kellene megvalósulni a mindennapi életben, szintén etnikai hovatartozástól függetlenül.

Egyetlenegy primitív és szándékosan demagóg példával szeretném megvilágítani azt a hazug állítást, hogy a cigányság problematikája kizárólag szegénységi problematika. Tételezzük föl - ismerjük ugye a bűnözési statisztikákat, ismerjük a börtönök és büntetés-végrehajtási intézetek etnikai összetételét, erről nem kívánok beszélni, csak egy példa, ha ez valóban szegénységi probléma. Ha kizárólag szegénységi alapon történnének a különböző bűncselekmények a mindennapokban, akkor nem annak kellene történni, hogy a mélyszegénység legeslegalján élő emberekkel lennének tele a különböző büntetés-végrehajtási intézetek, például a hajléktalanokkal? Nem velük kellene tele lenni? De nem velük van tele, hanem pontosan tudjuk, hogy kikkel. És itt nem arról van szó, hogy azzal, hogy mi ezt kimondjuk, a feszültségeket élezzük, hanem olyan tényt mondunk ki, amit 22 éve elhallgatnak, részben önök, akik már itt vannak sok-sok ciklus óta, részben pedig az új pártok vagy képviselők közül is néhányan.

Nem beszél a jelentés sehol, de sehol a különböző cigány vagy roma politikusok, önkormányzatok, politikai intézmények, közéleti szereplők felelősségéről. Mikor történik olyan, amikor nem csak eszközöket adunk, hanem majd felelősségre is vonunk? Itt a miniszter úrtól is elhangzott részben egy utalás Kolompár Orbán nagybecsű cigányvezető napi dolgai iránt, és azt gondolom, hogy csak az ő példája tökéletesen bemutatja az elmúlt 22 év zsákutcás politikáját. De mi a garancia arra - kérdem én -, hogy a következő években ez megváltozik? Ez alapján a jelentés, stratégia alapján az ég egy adta világon semmiféle garancia nincs arra, hogy az itt jelen nem lévő és ilyen témában soha jelen nem lévő Farkas Flórián ezt másképp fogja csinálni.

(14.50)

Attól, hogy ezt folyamatosan szajkózzák, még nem biztos, hogy ez így van. És adassék már meg nekünk, hogy előre aggódjunk egy picit, vagy előre kételkedjünk a program megvalósulásában.

Összességében tehát elmondható, hogy ez a fajta mentalitás, ez a fajta hozzáállás ehhez a nagyon súlyos kérdéshez... - mert kétségtelen, hogy Magyarország sorsát óriási mértékben fogja befolyásolni a cigány-magyar együttélés jövőbeni viszonya. Ha ezt nem tudjuk a megfelelő mélységben, a megfelelő szinten kezelni, akkor lehet vizionálni különböző jelenségeket, hogy mi fog történni néhány év vagy akár egy évtized múlva, nemcsak a demográfiai viszonyok alapján, hanem majd a jelenleg megjósolható gazdasági viszonyok alapján. Azt gondolom, hogy ebben nem hiszem, hogy van felelős politikus, akivel vitatkozni kellene.

De ahhoz, hogy ez gyökeresen megváltozzon, nélkülözhetetlen az, amit a Jobbik például két évvel ezelőtt kezdeményezett, ami egy bizottság felállításáról szólt, hogy a cigány-magyar együttélés problémáit minden párt részvételével vizsgáljuk meg, parlamenti szinten is, társadalmi szinten is. Egyetlenegy képviselő nem volt a 386 közül, illetve vonjuk le belőle a 45 fős Jobbik frakciót, egyetlenegy képviselő nem volt, aki gombot nyomott volna arra, hogy miért nem. Önök nagykoalícióban egyöntetűen leszavazták ezt a javaslatot, ami arról szólt, hogy majd az öt párt közösen tölti meg tartalommal, szándékosan még csak azt sem tettük bele, nehogy a Jobbik tematizálja. És akkor ezek után tegyék a kezüket a szívükre, és mondják azt, hogy igen, mi felelősen viszonyulunk ehhez a kérdéshez.

Önök csak politikai vagy bármilyen más megfontolás alapján, szó nélkül, indok nélkül, egyetlen észérv nélkül lesöpörték ezt a kezdeményezést. És ez lenne az alapja annak, hogy bármilyen szinten érdemben a jövőre nézve előremutatóan bármiféle programot megalkossunk. Amikor arról kell itt beszélni, hogy a cigányság lélekszámát sem tudjuk Magyarországon, akkor helye van-e vajon annak a jobbikos javaslatnak, hogy igen, először készüljön egy olyan felmérés Magyarországon, ami nemcsak a számokra, hanem különböző más, kulturális, pszichés, akármilyen társadalmi kérdésekre is képes választ adni? Mert még egyszer mondom, ahhoz, hogy hatékony terápiát tudjunk adni erre az egész társadalmi problémára, kell egy pontos diagnózis. Ezt egyetlenegy pártban sem látom, hogy bármiféle akarat lenne, de majd a vita további során folytatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)