DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt örömömet fejezem ki amiatt, hogy az Azori-szigetek után a magyar parlamentbe is megérkezett a romastratégia, és tudjuk tárgyalni. Egy kicsit mégiscsak szomorúvá tesz, hogy azok a fideszes országgyűlési képviselők, akik kint oly lelkesen tárgyalták a stratégiát, most nem mindannyian vesznek részt ebben a vitában, egy-kettő van talán most itt, vagy talán éppen csak egy; én tudok többről, akik nincsenek itt. (Dr. Szűcs Lajos: Szerényen!)
Annak a stratégiának a tárgyalásáról van szó, amelyet a miniszter úr úgy ismertetett, hogy a legfontosabb része talán a munka és a tanulás kérdésköre. Nos, a kormány elmúlt kétéves tevékenysége éppen ezeket a területeket érintette a leghátrányosabban. Abból kiindulva, amit miniszter úr mondott, hogy a mélyszegénységben élők több mint a fele roma, felmerül az a kérdés, hogy hogyan érinti őket a kormány adópolitikája, hogyan érinti őket a kormány oktatáspolitikája, és hogyan érinti őket legfőképpen a kormány családpolitikája. Nem nehéz válaszokat találni, sajnos mindannyian tudjuk, hogy a kormány adópolitikája azt hozta, hogy aki kevesebb bérből él, mindenképpen vesztese ennek a rendszernek, kevesebb pénz marad nála, nehezebb a megélhetése. Az oktatáspolitikára pedig talán az a legjellemzőbb, hogy kevesebb az esély, mindenképpen itt is vesztesek vannak a mélyszegénységben élők között, hiszen sokkal nehezebb továbbtanulni, csak a gazdagok tudnak igazán jó eséllyel élni.
(15.10)
S hogy milyen a családpolitika? Erre is egész egyszerűen az a válasz, hogy különbséget tesz gyerek és gyerek között, hiszen akik nem jól keresnek, azok nem tudják az adókedvezményt érvényesíteni a jövedelmükből, így hát kevesebb pénz jut a szegényebb szülők gyermekei részére. Egyszóval, szép szavak állnak szemben azzal a törvényalkotással, amely szegényellenes, felemelkedésellenes, konzerválja a rossz viszonyokat, nem ad esélyt, nem ad reményt; nem támogatható a mi számunkra.
Köszönöm szépen.