DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, egy ilyen program jelentőségét, sorsát az dönti el, hogy a konkrét, mindennapi döntésekbe ezek hogyan fognak beépülni, hogyan fognak megvalósulni. Most itt vagyunk az ország Házában, gyakorlatilag a kormányzati döntésekbe akár a foglalkoztatás, oktatás, egészségügy vagy a lakhatás kérdéseivel összefüggéseiben hogyan épülnek be ezek a döntések; úgy gondolom, ezek döntik el - ez az egyik.
A másik pedig: úgy gondolom, ciklusokon átívelően lehet itt eredményt felmutatni. Lehet itt mutogatni egyik oldalról a másikra, a másikról az egyikre, de valójában úgy gondolom, hogy lehetősége és felelőssége mindig annak van, aki épp pozícióban van az ország Házában, a kormányban, egy településen, az Európai Parlamentben és más egyéb területeken. Valóban így van, az elmúlt 22 év tanulságait érdemes végiggondolni, de azt gondolom, az azt megelőző időszakokat is. De érdemes végiggondolni akár a nemzetközi tapasztalatokat is, és végig kell gondolni akár a cigány, a roma lakosság kultúráját, múltját és azokat a haladó hagyományokat, amelyekre lehetne építeni, amelyekre munkaformákat lehet kialakítani.
Ha az oktatást emeljük ki, úgy látom, nagyon sokan erre fókuszálnak - magam is ezt teszem -, például hogy a szülőket hogyan lehet bevonni, hogyan lehet bevonni, mondjuk, az idősebb szülőket, amikor ők is bemennek az iskolapadba. Magam valamikor szakmunkásképzőben tanítottam, és mondjuk, nem jött be a cigány asszony vagy a cigány ember a szülői értekezletre, de fogtam magam, és kimentem Tarnaleleszre, és megkértem a családot, hogy akkor most legyenek szívesek, és beszéljük meg a gyerek sorsát. Magam ma büszke vagyok arra, hogy az a cigány gyerek ma egy ipari üzemben gyakorlatilag lakatosként dolgozik. De ez egyéni foglalkozást igényel.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)