Felszólalás

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, csak a tényszerűség kedvéért. Képviselőtársaim, én arról beszéltem, hogy az elmúlt két évtizedben, '90 után, a rendszerváltás után felnőtt egy komplett olyan generáció, amely soha nem vett részt a munka világában. Erre lecsap erre az LMP, és elmondja, hogy a rendszerváltás előtt mi volt. (Közbeszólások az LMP soraiból.) Hát képviselőtársaim, én nem erről beszéltem. Én arról beszéltem, hogy az elmúlt 20 évben mi történt, és ezek az emberek soha nem voltak a munka világában. Ugyanis az elmúlt 20 évben soha nem voltak a munka világában.

Én egy tanyán élő ember vagyok, rengeteg ilyen cigány fiatalt látok, akik soha nem vettek részt a munka világában, soha nem mentek el dolgozni sehova, és az ő gyerekeik jelenleg azt látják, hogy apuci és anyuci soha nem dolgozik. Ezen a helyzeten kellene azzal változtatni, hogy ezeknek az embereknek értelmes munkát adunk. Nem hiszem, hogy ebben ne lenne konszenzus az Országgyűlésben. Nem feltétlenül csak az ároktakarításból állhat az élet és a munka. Olyan munkát kell ezeknek az embereknek találni akár a helyben élő falugazdászok segítségével, amivel legalább a saját élelmiszerigényüket megtermelhetik, de akár a helyi közösségnek, a helyi önkormányzatnak a közétkeztetésében felhasznált élelmiszert is akár ők állíthatják elő. Higgyék el nekem, hogy a cigányok helyzete, a cigányok presztízse a társadalomban abban a pillanatban helyreáll, amikor termelő, értelmes munkát végeznek.

A magyar társadalom több mint toleráns, több mint megengedő, azt gondolom, a magyar társadalom soha nem közösített ki becsületesen dolgozó embereket. Az igazi felemelkedés útja ez lenne. Erre sem ez az anyag, sem a most előttünk levő különböző törvényi előterjesztések, például a Széll Kálmán-terv 2.0 nem tartalmaz semmiféle javaslatot. Azt a fajta konstruktív gondolkodást hiányolom a kormányzati előterjesztésekből, ami a munka, a becsületes, értékteremtő munka felé vezetné a cigányságot. Ez lehet ugyanis csak a felemelkedés kulcsa és záloga.