GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, én nem nyomok még egy kétpercest. Volner képviselőtársam, a mondandója második része arról is szólt, hogy a szegénység, a mélyszegénység, a nyomor színpadára való jutás tekintetében azért félelmetesen sok olyan sors van ma Magyarországon, amin segíteni kell, amely tekintetében segítő kezet kell nyújtani.
Én így gondolom az első pillanattól kezdve, csak egyetlenegy dolgot szeretnék hozzátenni, hogy tárgyi tévedésben ne legyen. Két évvel ezelőtt a legellehetetlenültebb sorban élők sokasága 2,6-2,7 millió ember volt, tehát akik a létminimum alatt élték az életüket; két év eltelt, és 4 millió. Tehát ha 20 évet nézünk, és 2,5-2,7 millió ember jutott abba a sorba, hogy létminimum alatt kell hogy élje az életét, ez nagyon nagy probléma, de hogy utána jön egy olyan kormányzási időszak két év alatt, amikor 1,2-1,3 millióval megnő a létminimum alatt élők száma, na ez az, ami elfogadhatatlan. És ez annak az elfogadhatatlan "gazdaságpolitikának" az eredménye, amit csinálnak, ami szegényellenes, ami a kis jövedelmű ember ellenében mutató politika.
(15.30)
Ennek a politikának kell véget vetni, én mondhatom nyugodt lelkülettel, ennek a kormányzásnak kell véget vetni. A történet másik része pedig az, hogy ha ez bekövetkezik, megint csak azt mondom, mindegy, milyen a kormány színe e tekintetben, az a feladata és a felelőssége, hogy az ilyen élethelyzeteket kimozdítsa, az önkormányzatoknak úgy adjon segítséget, hogy ne ígérjen pénzeket, forrásokat, hanem telepítse is oda azokat, amelyeket ki kell fizetni az elvégzett munka ellenében, hogy az emberek tisztes módon tudják élni az életüket. Aki tanul, az dolgozhasson, aki dolgozik, az pedig kapja meg a megfelelő jövedelmet a gyermeke után, ha neveli tisztességgel, és dolgozik, azokat a támogatásokat, amelyeket a tehetősek is megkapnak.
Körülbelül ennyi a történet lényege. Elnök úr, köszönöm szépen a türelmét.