Természetesen van egy-két más alapkérdés is, amit én sem szeretnék megkerülni, talán nem költői kérdés, és erre is kapunk választ. Például a téma kapcsán mit várunk egy olyan rezsimtől, amelyiknek a gazdaságpolitikáért felelős minisztere szerint 47 ezer forintból, mint tudjuk, meg lehet élni?

Helyénvaló a kérdés: mit várunk egy olyan kormánytól, amelyiknek közmunkáért felelős minisztere szerint, belügyminiszter úrról van szó, napi 8 óra munkáért havi 47 ezer forintból meg lehet élni? És jogos a kérdés: mit várnak el például a romák egy olyan párttól, amelynek hátrányos helyzetű megyében dolgozó képviselője szerint, idézem: "meg lehet élni 47 ezer forintból"? Kézenfekvő a kérdés, tisztelt képviselőtársaim: mit várnak, mondjuk, a cigányok egy olyan parlamenti erőtől, amelynek frakcióvezetője szerint mindenki annyit ér, amennyije van, mert ahogy hozzáfűzte, neki már sok van a zsebben, neki már van. (Kontur Pál közbeszól.)

Valós a kérdés: mit várunk egy olyan kormányzati magatartástól, amelyik sok szegénytől, köztük cigányoktól s még több egyszerű, bérből és fizetésből élőtől, sok cigánytól az elvonást tartja fontosnak, amit aztán odaad a gazdagoknak? Több száz milliárd forinttal tömték meg az úgynevezett felső osztály, felső középosztály zsebét, a gazdagok zsebét, de erre büszke miniszterelnök úr, tehát ezt cáfolni istenigazából talán nem is érdemes.

Mit várunk el egy olyan rezsimtől, amelyik egykulcsos jövedelemadóval, áfanöveléssel, inflációval, telefon- és tranzakciós adóval sújtja a népet? Mit várunk attól a kormánytól, amelynek egyik államtitkára a következő eszmefuttatást teszi az ATV-ben: "Azért kell a gazdagokat, a tehetőseket támogatni, mert ők majd étteremben esznek, wellness-szállóban pihennek, s ez majd megpörgeti a gazdaságot." Megismétlem, nyomon lehet követni, az ATV-ben hangzott el: étteremben esznek, wellness-szállóban alszanak, s ez majd megpörgeti a gazdaságot. (Halász János: Szoktad nézni az ATV-t? El se hiszem.) Ezért kell nekik többet adni a szerencsétlenebb sorsú magyar állampolgárok pénzéből.

Tehát mit várhatunk ettől a kormánytól? Mondom s olvasom, mit várhatnak, hiszen ez egy mai hír: "Egy falu tragédiája - szelet kenyérért járnak a gyerekek iskolába." Mondom, államtitkár úr, hogy honnan van a példa. "Napi egy szelet kenyértől már boldogok a kisiskolások a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Fájon. A gyerekek mai is emlegetik, mikor még buktát vagy friss péksüteményt kaptak tízóraira. (Gyüre Csaba közbeszól.) A faluban hatalmas a szegénység, nincs munkalehetőség, úgyhogy ez az egyetlen szelet kenyér is nagy segítség. A gyerekek már annyira szeretnek iskolába járni, hogy nem a vakáció kezdetét, hanem a végét várják. Gyakran már az első órán kérdezik: mikor lesz tízórai?" Fájon 92 százalék a romák aránya, az utolsó statisztikák szerint 380 lélek lakja. A tagintézmény vezetője szerint sem a kisdiákokkal, sem a szüleikkel nincsenek problémák, és hálásak minden segítségért, amit nyújtanak nekik. Sajnos, csak 20 közfoglalkoztatott tud dolgozni ebben a faluban. Sokkal több lehetőségre lenne szükség, persze nem 47 ezer forintért.

Tehát jól látható az az ordenáré orbáni politika, amit integrációnak neveznek, de véleményünk szerint az integrációt fordítva gondolják. Inkább még társadalmi csoportokat integrálnak a mélyszegénységben élő romákhoz, inkább térségeket tesznek tönkre, mert így talán valamilyen égalitét ki tudnak majd a végén mondani. Ugyanis nincs már különbség roma és nem roma között ezekben a térségekben, nincs már különbség cigány és paraszt közmunkás között.

2010-ben 62 ezer forintból éltek, ma 47 ezer forintos éhbért kapnak, hozzáteszem rögtön, ez négy évre vetítve 720 ezer forintot vesz ki az ilyen családok zsebéből. Emberek, családok, faluközösségek, térségek sírnak, mert az álságos és cinikus hatalom a gyermekek iskoláztatását kéri számon rajtuk akkor, amikor jól tudja ez a rezsim, hogy a rezsi kifizetése után az éhezés küszöbén egy abaúji családnak már nem telik miskolci tanulóbérletre, kollégiumra vagy ebédre. A maguk megoldása gyomorforgató: ha nem telik iskolába járásra, iskoláztatásra, akkor legföljebb leviszik a tankötelezettség korhatárát meg a büntethetőségét is.

Mekkora cinizmus kell ahhoz, hogy mondjuk, a munkát kérők számára - akik szeretnének és valóban kérnek munkát - azt mondják, ha nincs, hogy maguk munkakerülők. A faluban nincs munka, meg a következő faluban sincs munka, meg a következő faluban sincs munka, és önök tudják, legalábbis vidéki képviselőtársaik - talán Endrésik úrral beszéljenek (Derültség és közbekiáltások a Jobbik soraiból.) -, hogy egyébként száz kilométeres körzetben nincs ilyen szempontból munka.

(15.50)

Tehát ilyen gyomorforgató trükkök, hogy ők azért nem dolgoznak - a zöméről beszélek -, mert nem akarnak dolgozni, szemen szedett hazugságok.

Végül, mit várunk attól a rezsimtől... - ja, Tállai államtitkár úr, aki megállította a menetet, és azt mondta, hogy van itt munka, kérem szépen. Addig volt munka, mondom, amíg a kamera ott volt. Másnap ott volt több tucat ember az önkormányzat előtt, akkor már se Tállai úr nem volt, se sajtó nem volt, hanem ott hagyta szerencsétlen polgármesterre ezeket az embereket. Természetesen egy darab munka nem volt abban a városban. (Bödecs Barna közbeszól.)

És végül, mit várunk attól a rezsimtől, amely nemzeti konzultációs hazugságaival traktálja 1 milliárd forintért a jó népet? (Bödecs Barna közbeszól.) Munkahelyteremtésről, szociálpolitikáról érdeklődik, közben az árokba löki az út szélén menetelőket.

Tisztelt Ház! A romaintegrációt ez a rezsim úgy gondolja megoldani, mondom még egyszer, hogy arra az életszínvonalra nyomja le a tömegeket, térségeket, megyéket, országrészeket, ahol a romák élnek és ahogy a romák élnek. Ennek a rezsimnek tehát vesznie kell. Munka kell, kenyér és tisztességes bér. Hozzáteszem rögtön: és ha ezek megvannak, akkor talán a gyűlölet vámszedői sem ülhetnek majd itt a parlamentben. (Derültség a Jobbik padsoraiból.)

Köszönöm szépen.