Nem is igazán szándékoztam felszólalni mindaddig, amíg Nyakó képviselőtársam gyomorforgató felszólalását nem hallottam, ugyanis, tisztelt képviselő úr, a mi memóriánk sem teljesen csak tegnap óta datálódik. Ha jól emlékszem, volt ennek az országnak egy szegénységpárti kormánya és szegénységpárti miniszterelnöke. Hát elmondanám önnek, hogy sikeres volt a program, ugyanis ha ön azt gondolja, hogy önöknek nem volt abban részük, hogy az országban ez a helyzet kialakult, akkor önnek nincs helye ebben a parlamentben. Az, hogy faluhelyen nincs munka, igaz, de nem volt munka ebben az országban sajnos az elmúlt években sem.

Mondanék önnek egy forrást, amiből lehetne segíteni azon a majdnem négymillió szegény emberen. Ha mondjuk, nem halmozták volna föl ezt az adósságot, amely éves szinten 1200 milliárd forint kamatfizetési kötelezettséget ró az országra, ebből kereken 1,2 millió forintot lehetne minden egyes szegény embernek juttatni.

Tisztelt Képviselő Úr! Egy kicsivel nagyobb szerénységet, és ha talán a problémákra próbálunk koncentrálni, és meglévő gondokban egyet tudunk érteni, és meg is akarjuk oldani ezeket a problémákat, akkor azt gondolom, hogy van miről beszélnünk, ha meg csak hangulatkeltésre és a mélyszegénységben élő emberek helyzetével visszaélve akarunk politikai hasznot keresni, akkor jobban járunk, hogyha visszaadjuk a mandátumunkat, és elmegyünk Tállai úrhoz munkát kérni Mezőkövesdre.

Köszönöm, tisztelt elnök úr. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.)