Ez az előterjesztés azt tartalmazza, hogy 20 ezer cigány fiatal szerezhet piacképes szakmát, 10 ezer cigány fiatal érettségit adó képzésben tanulhat, 5 ezer tehetséges cigány személy felkészülhet a felsőoktatásban való sikeres részvételre, 100 ezer cigányt szeretnének visszaintegrálni a munkaerőpiacra, 50 ezret szakképesítéshez juttatni, 150 ezer cigány személy szervezett lakossági szűrővizsgálatokon vehet részt, és 30 ezer sporttevékenységben történő részvételét támogatják.

Ha önök kifogásolják azt, hogy például a bűnüldözés területén, a bűncselekmények területén, illetve a büntetés-végrehajtási intézetek személyi állományára vonatkozóan megemlítjük azt, hogy ezeknek hány százaléka, milyen aránya cigány, akkor ugyanígy kifogásolniuk kellene azt, hogy a képzésekben, a támogatásokban ez az anyag is és egyébként az elmúlt 22 év politikája különbséget tesz szegény cigány családok és szegény magyar családok között. Ugyanis ez az anyag nem arról szól, hogy 20 ezer szegény fiatal szerezhet piacképes szakképesítést, hogy 10 ezer szegény fiatal szerezhet érettségit adó képzést, hanem arról, hogy cigány fiatalokat segítenek hozzá kifejezetten ahhoz, hogy ezeket a képzéseket megszerezzék, és ezekben a programokban részt vehetnek.

(16.00)

De amikor például a miskolci rendőrkapitány mondja el azt a nyilvánosság előtt, hogy bizony a bűncselekmények elkövetőinek arányában száz százalék a cigány elkövető, akkor őt eltávolítják a pozíciójából, és senki nem áll ki mellette, természetesen a Jobbikon kívül.

Konkrét statisztikák nem készülnek - éppen e miatt a szemlélet miatt - a bűnelkövetésekről, de az is például beszédes, hogy az oktatási ombudsman által készített, iskolai erőszakról szóló anyagból egyértelműen kiderül, hogy például az iskolai erőszakos cselekedetek aránya ott magasabb, azokon a területeken és azokban az intézményi formákban magasabb, ahol a cigány tanulóknak az aránya magasabb. Tehát ebből is láthatjuk azt, hogy bár konkrét statisztika nem készül, az emberek mindennapi elmeséléséből és ebből is láthatjuk azt, hogy ez a jelenség bizony egymással összefügg.

Az oktatásban történő megoldási javaslatunk nem tesz ilyen különbséget, ezt szeretném előrebocsátani, hogy a bentlakásos iskolák rendszerét nem úgy képzeljük el, hogy csak cigány gyerekek járhatnak oda; egyenlő mércét kívánunk felállítani cigány és nem cigány gyerekekre nézve. Azonban az általam az előbb említettek miatt is azok a problémák, amelyek miatt a bentlakásos iskolákra szükség van, a cigányság körében magasabb arányban fordulnak elő. Például Mohácsi Viktória szegregációnak nevezte ezt a javaslatot, és természetesen ellenezte ezt.

A köznevelési törvény egyik alapvetésével szeretném kezdeni, ami egyedi bánásmódot fogalmaz meg, tehát azt mondja, hogy az iskolákban, az intézményekben a gyerekeknek egyedi bánásmódra van szüksége, és egyébként az 1973 óta a Zala megyei Csapiban működő iskolának a bemutatkozásában benne van, hogy például tekintettel vannak a gyerekeknek az etnikai hovatartozására is, az etnikai identitására is. Úgy gondolom, hogy a Fidesz által hozott köznevelési törvény egyedi bánásmódja ezt is jelenti, hogy az etnikai hovatartozásra is tekintettel lehet lenni, sőt tekintettel kell lenni az oktatás során.

Úgy gondolom, hogy az oktatásban is és más területeken is meg kell vizsgálnunk, hogy mi az oka annak, hogy ilyen kevés, nagyon kis arányú a cigány fiataloknak az aránya a felsőoktatásban, illetve kevesen vannak olyanok, akik piacképes végzettséget tudnak szerezni, és az eddig eredményesen működő modellt, modelleket, példákat kellene általánossá tenni Magyarországon.

Az okok között mindenképpen meg kell említeni és első helyen kell említeni azt a családi környezetet, amiből ezek a gyerekek kiindulnak. Itt már elhangzott Volner János képviselőtársam szájából is, hogy a rendszerváltás után felnőtt egy olyan generáció, akik nem látták a szüleiket dolgozni, s azt látták, hogy az ő családjukban a megélhetés elsődleges forrása, sőt egyáltalán a megélhetés forrása nem a munka, hanem jobb esetben a segély, a szociális juttatások, rosszabb esetben pedig a bűnözés. Ezek a gyerekek ilyen családi háttérrel nem arra fognak törekedni, hogy ők tanuljanak, hogy ők minél magasabbra törjenek, hanem ugyanebben a rossz családi környezetben fognak maradni, és továbbviszik, újratermelik a segélyekből élést és a bűnözést. Ez az az ok, amit meg kell szüntetni, ez az az ok, ami a leginkább gátja az ilyen szegény családokban élő cigány fiatalok felemelkedésének, piacképes szakmaszerzésének vagy akár felsőfokú végzettségük megszerzésének. Tehát ez az az ok, amit kezelnünk kell, és erre meggyőződésünk szerint, a Jobbik szerint a legjobb megoldás a bentlakásos iskoláknak a rendszere.

Itt beszélnünk kell oktatási kérdésen kívül alapjogi kérdésekről is. Ez a csapi iskola ugyanis korábban úgy működött, hogy havonta egyszer engedték haza a gyerekeket a családjukhoz, ám emberijog-védő szervezetek ezt kifogás tárgyává tették, és most már hetente hazamehetnek. Azonban amikor jogi kérdésekről beszélünk, akkor beszélnünk kell a többségi társadalom jogairól is, tehát arról, hogy azoknak az embereknek, azoknak a gyerekeknek, akik ilyen családi körülmények közé születnek, nekik is tekintettel kell lenniük a saját kötelességeikre és az embertársaik, az osztálytársaik, a tanáraik jogaira.

Tehát azt mondom és a Jobbik azt mondja, hogy azok a gyerekek kerüljenek ilyen bentlakásos iskolákba, tekintet nélkül arra, hogy cigányok vagy nem cigányok, akik a normál intézményekben sorozatosan, folyamatosan, éveken keresztül képtelenek arra, hogy ott normális oktatást lehetővé tegyenek és bekapcsolódjanak az ott folyó munkába. Nem érdekel, hogy cigány vagy nem cigány a gyerek, nem érdekel, hogy szegény vagy gazdag. (Osztolykán Ágnes: De jó!) Az érdekel, hogy minden gyerek a saját magának megfelelő oktatási formát kapja, és minden gyerek, aki erre hajlandóságot mutat, szerezzen olyan piacképes végzettséget, amivel később munkából tud boldogulni. Abban a családi környezetben, ami visszahúzza, ami nem erre neveli, nincs erre lehetősége, és ezt nemcsak én mondom, hanem az 1973 óta működő csapi iskola igazgatója és igazgatóhelyettese is mondja.

Amikor látogatást tettem ebben az iskolában, a vezetők elmondták, hogy bizony hétfőnként, amikor a hétvége után visszatérnek a gyerekek, amit a családjukkal töltenek, sokkal nehezebb velük bánni, sokkal szemtelenebbek és sokkal inkább megengednek maguknak olyan magatartásokat, amik nem helyesek, és a tanárok bosszankodnak amiatt, hogy sokszor úgy érzik, hogy amit ők hét közben felépítettek, azt a család a hétvégén lerombolja.

Azt is elmondta az igazgató úr és az igazgatóhelyettesek, hogy minél előbb, minél fiatalabb korban kerül be egy ilyen intézménybe a diák, annál könnyebben tudnak vele bánni, és annál nagyobb az esélye, hogy olyan végzettséget szerez, olyan szakképzettséget szerez, amivel utána munkába tud állni. Egyébként ennek az iskolának a mutatói nagyon jók, tehát a többségében cigány gyerekek is szakképzettséget szereznek, a lemorzsolódás az országos átlag alatt van bőven, és a munkaerő-piaci elhelyezkedésük is sokkal jobb ezeknek a cigány fiataloknak, akik itt végeznek, mint a cigánytársadalom többségének.

Ez az intézmény már óvodától kezdve neveli a gyerekeket, tehát vannak olyan gyerekek, akik hároméves korukban kerülnek be ebbe az intézménybe, és a szakképzettség megszerzésének végéig, tehát 17-18 éves korukig bentlakásos formában nevelik őket, ahol egyébként normális körülményeik is vannak, tehát tiszta zuhanyzók, négyágyas szobákban helyezik el őket. Gyakran ezeknek a gyerekeknek otthon nincsenek meg ezek a higiéniai lehetőségeik, amiket ezekben az iskolákban megkapnak.

Azoknál a gyerekeknél, akik például felső tagozatban, tehát az általános iskola felső tagozatában kerülnek oda, az igazgató úr elmondása szerint már nagyon kevés esély van arra, hogy őket jobb irányba tereljék és munkára neveljék, épp ezért nagyon nagy probléma az, hogy a köznevelési törvény a kollégiumi normatíva folyósítását a gyermek hároméves koráról tízéves korára emelte. Tehát a köznevelési törvény értelmében tízéves kor alatti gyermekekre nem jár kollégiumi normatíva, ami nemhogy segítené ennek az intézménynek és az ehhez hasonló intézményeknek a működését, hanem ellehetetleníti azt, pedig a tízéves korban vagy az után odakerülő gyerekeknek a nevelése sokkal nehezebb, majdhogynem reménytelen.

Azt is elmondta az igazgató úr, hogy tartják a kapcsolatot a régi diákjaikkal is, akik között szintén a cigány volt diákjaikra is jellemző, hogy elhelyezkedtek, munkából élnek, és nem vállalnak például annyi gyermeket, mint azokban a cigány családokban, ahol nem találnak munkát, tehát nem megélhetési forrásként tekintenek a gyermekre, megélhetési forrásnak a munkát tekintik és abból élnek, általában két-három gyereket vállalnak.

Az iskolának az egyik legfontosabb eredménye, hogy alig találni olyan családot, amelynek a gyerekei is például ebbe az intézménybe járnak, tehát a volt diákok közül, ez azt mutatja, hogy olyan élethelyzetbe kerülnek azok a gyerekek, akik elvégzik itt a szakképzést és utána munkát találnak, hogy nincsen szükségük arra, hogy utána a saját gyerekeiket ilyen intézménybe járassák, hiszen ők be tudnak illeszkedni a normál iskolákba, és ott el tudják végezni az osztályokat; alig találni olyan gyereket, aki ide visszajár.

(16.10)

Úgy gondolom, hogy ez lenne az a legfőbb, legfontosabb és leginkább előremutató megoldás, ami a cigányságot felemelné. Ha ezt a generációs láncot megszakítanánk, és a gyerekeknek megmutatnánk azt, hogy tanulni érdemes, és munkából kell megélni, akkor biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb arányban részt vennének a munkaerőpiacon is a cigányok.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)