Kénytelen vagyok ebben a tekintetben csatlakozni az ellenzéki képviselőtársaimhoz. Még akkor is, ha ez a törvényjavaslat természetesen támogatható, és jó néhány kodifikációs hibát hárít el, jó lenne végre tanulni abból, hogy miért is van szükség arra, hogy ilyen törvényjavaslatokkal előálljon a parlament cég- és társasági jogi tudora, Vas Imre. Azért, mert ez a törvényhozási dömping, amit önök diktálnak önálló képviselői indítványokkal, gyakorlatilag beleprogramozza a különböző törvényekbe az ilyen típusú kodifikációs hibákat. Eleve problematikus az, hogy az alapvető gazdasági törvényeket nem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium terjeszti ide, hanem önálló képviselői indítványokkal - én már arra szót sem vesztegetnék, hogy a társadalmi egyeztetési folyamatokat megkerülve - tolják ide a Ház elé. Azt lássák, hogy ezzel tényleg az a probléma, hogy folyamatosan bele van kódolva a rendszerbe a hiba. Pártállástól függetlenül, én azt gondolom, hogy ez mindenkinek a problémája, de a legnagyobb kárt éppen a jó kormányzásnak teszi.

Tisztelt Országgyűlés! Éppen az alapvető gazdasági törvényeknél lenne nagyon nagy szüksége a magyar nemzetgazdaságnak arra, hogy ezeket a törvényeket legfeljebb meghatározott alkalommal lehessen egy évben módosítani.

(21.10)

A kormány, illetve a KIM felelőssége az, hogy évente meghatározott alkalommal, ha szükségét látja, a társasági törvénynek, a cégtörvénynek vagy a polgári törvénykönyvnek egy novelláját hozza a Ház elé. Ha egy országban a társasági cégjogot, a polgári jogot hetente lehet különböző indítványokkal zaklatni, akkor senki, aki ebben az országban beruházni, befektetni akar, senki, aki vállalkozni akar, fejleszteni akarja a maga kisvállalkozását, családi gazdaságát, nem érezheti magát biztonságban. Azt értsék meg, hogy az elmúlt két évben önök abban az értelemben is megrendítették az emberek biztonságérzetét, hogy egész egyszerűen a jogi környezet nem kiszámítható, ha ezeket az alapvető gazdasági törvényeket így lehet hetente, havonta rángatni különböző módosító javaslatokkal, és ráadásul Vas képviselő úr ezen jól is szórakozik. Szerintem akkor, amikor néhány héttel ezelőtt volt már tárgysorozatban egy társaságitörvény-módosítás, amikor itt vár a parlament az új polgári törvénykönyvre, akkor talán meg lehetne fontolni azt, hogy ne önálló képviselői indítványként, hanem a minisztérium előterjesztésében egy átfogó novella kerüljön a Ház elé.

Ami a törvényjavaslat konkrétumait illeti: egyetlen ponton kénytelen vagyok kiigazítani Göndör képviselőtársamat, tudniillik legalábbis félreérthető volt, ahogyan fogalmazott, tudniillik nem az van a törvényjavaslatban, hogy a felszámoló cégek tulajdonosainak az 5 százalékát lehet megismerni, hanem az, hogy a legalább 5 százalékos tulajdonrésszel rendelkező tulajdonosokat lehet megismerni, ami szerintem egy nagyon pozitív javaslat. Göndör képviselő úrnak természetesen teljes mértékben igaza van abban, az, hogy a felszámolók kijelölhető körét a kormány rendelettel állapítja meg, az antikorrupciós politika szempontjából legalábbis nem megnyugtató megoldás. A helyzet viszont az, hogy ezt a jogterületet önök is kormányrendeleti szinten szabályozták, és az elmúlt húsz évben mindegyik kurzus alatt a csőd- és felszámolási törvény alatti szintet, például a kijelölhető felszámolók körét - ezt minden itt ülő jogász pontosan tudja - kormányrendeleti, sőt miniszteri rendeleti szinten szabályozták. Ez az LMP-nek nem tetszik, de hogy önöknek miért nem tetszik, azt meg nem fejthetem. Ma már többedik alkalommal gondolom azt, hogy önök a Marsról pottyantak ide, úgy beszélnek, mint akiknek nincs közük ahhoz, ami ebben az országban történt az elmúlt húsz évben. Nagy tisztelettel hadd kérjem már arra, hogy reflektáljanak arra, ami mondjuk, 2010 előtt történt ebben az országban.

Nagyon jó lenne, ha a felszámolók kijelölhető körével kapcsolatban a csődtörvény világos eligazítást tartalmazna arra, hogy egyáltalán a kormány, a közigazgatás, a bírói hivatal milyen körben járhat el. Ez valóban hiánya a csődtörvénynek. Remélem, hogy a KIM teljesíti a kötelességét, és egy átfogó csődtörvénynovellával hamarosan a Ház elé áll, és a csődtörvényben az ilyen szempontok rögzítésével hatékony lépéseket lehetne tenni a korrupciós nyomás visszaszorítása érdekében, különös tekintettel arra - mert helyesen tapint rá Göndör képviselő úr -, hogy pont a felszámolói tevékenységek kapcsán jó néhány visszásság lengte körül az igazságszolgáltatási szervek munkáját az elmúlt húsz évben. Tehát ha valahol, pontosan az igazságszolgáltatás tekintélyének megóvása érdekében szükség lenne arra, hogy korrekt és kemény törvényi korlátokat jelöljünk ki, az pont a felszámolói kör meghatározása, de még egyszer szeretném rögzíteni, hogy ez egy húszéves adósság, húszéves adóssága a törvényhozásnak, és csak remélni tudom, hogy nem Vas képviselő úr fog improvizálni ebben is egy törvényjavaslatot, hanem a KIM fogja tenni a dolgát ebben az ügyben.

De hogy miért problematikus az, hogy önálló képviselői indítványokkal próbál kormányozni a kormány, és ez nem mindig sikerül, csak egy példát hadd említsek. Remélem, hogy Vas képviselő úr közben leteszi majd a telefont, és meghallgatja az észrevételeimet. Vas képviselő úr törvényjavaslatának a 6. § a) pontja azt mondja, hogy a "jogszerűséget igazolni" szövegrész helyébe a "jogszerűségről nyilatkozni" szöveg kerül. Ebben teljesen igaza van Vas Imre képviselő úrnak vagy annak, aki diktálta neki ezt a szöveget, ez valóban probléma, mert a jogszerűséget igazolni eleve egy eléggé problematikus kitétel, hiszen egy bérleti szerződést becsatolok, oszt' igazolva van a jogszerűség.

A gond viszont az, hogy a kodifikációs hibát elhárítani igyekvő törvényjavaslatban is van egy kodifikációs hiba, Vas képviselő úr - remélem, közben nem kap egy fontos hívást, és be tudom fejezni a mondatomat -: a 6. § a) pontja némiképp ellentmond a 6. § s) pontjának. Miért kell az ügyfélnek nyilatkoznia külön a jogszerűségről, ha az s) pont alapján - megjegyzem, egyébként nagyon helyesen - a cégtörvény melléklete továbbra is előírja azt, hogy a jogszerűségről szóló igazolást be kell csatolni a cégiratokhoz? Hogy mindenki értse, miről beszélek: az, hogy egy cég egy adott helyiséget székhelyként vagy telephelyként használ, egy erről szóló valamiféle okiratot csatoljon a cégnyilvánosságba. Nagyon fontos ez a szabály, és nagyon fontos volt az, hogy annak idején, még az előző ciklusban előírták - pontosan a fantomcégek kiszűrése érdekében -, hogy a cégszékhely-, telephelyhasználat jogszerűségét igazolni kell. Viszont azt gondolom, hogy legalábbis nem vállalkozóbarát a cégjog akkor, ha olyan felesleges köröket követel meg az ügyféltől - jegyzem meg, az ügyvédektől is, akiket az önök jóvoltából most már hatalmas bírságokkal riogatnak; elég, ha a tavalyi cégtörvény-módosításra utalok vissza -, ami teljesen felesleges. Miért kéne a jogszerűségről nyilatkozni az a) pont alapján, ha az s) pont alapján amúgy is igazolni kell a cégszékhely-, illetve telephelyhasználat jogszerűségét? Komolyan mondom, hogy fel nem foghatom ennek a szabálynak az értelmét.

S még valami: teljesen igaza van Vas képviselő úrnak, illetve annak, aki diktálta neki ezt a módosítást, tudniillik eddig valóban az volt ebben a bizonyos mellékletben, hogy "a jogcímét igazoló", ami megint csak azt jelenti, hogy elég egy bérleti szerződést becsatolni. De a "jogszerűségről szóló" legalábbis nem egy plasztikus megfogalmazás, talán célszerű lenne, ha a jogszerűség igazolására törekedne a jogalkotó, az előterjesztő. Igen, kelljen igazolni egy helyiség használatának a jogszerűségét, hiszen ez felel meg az eredeti jogalkotói célnak, annak, hogy a törvényhozás minden lehetséges eszközzel próbálja meg kiszűrni a cégnyilvánosságból a különböző fantomcégeket.

Összefoglalva: én azt tartom itt kodifikációs melléfogásnak, hogy az előterjesztés 6. § a) pontjában szereplő cégtörvényi rendelkezésre, egész pontosan a cégtörvény 7. § (4) bekezdésére így egyáltalán semmi szükség, ha egyébként a cégtörvény melléklete előírja a jogszerűség valamifajta igazolásának a kötelezettségét az ügyfél számára. Viszont ahhoz, hogy teljesen egyértelmű és nyilvánvaló legyen, hogy mire kötelezi a cégtörvény az ügyfeleket, a cégeket, nem csak hogy nem elégséges a jogcím igazolását előírni, a jogszerűség igazolását kell kifejezetten expressis verbis előírni, hogy semmiféle kétely ne legyen azzal kapcsolatban, hogy az ügyfélnek azt kell igazolnia, akár egy tulajdonosi hozzájárulással - ami egyébként a cégtörvénynek egy korábbi fázisában előírás volt -, hogy valóban jogosult egy helyiség használatára.

Összességében azt látom, hogy ezek a kodifikációs hibák is annak a termékei, hogy nem folyik valódi kormányzás, az alapvető életviszonyokat szabályozó törvényeket a kétharmados többség rendre különböző ügyeletes zsenik által benyújtott önálló indítványokkal rángatja. Ez, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Országgyűlés, óriási felelőtlenség, mert az alapvető gazdasági joganyag épségét, koherenciáját teszik kockára. Nem kiszámítható a jogrendszer egy olyan országban, ahol ötletszerűen nyújtanak be különböző törvényjavaslatokat, és a kodifikációs zűrzavart elhárítani célzó törvényjavaslatot is a KIM nélkül, önálló képviselői indítvánnyal nyújtják be. Ez, mint ahogy az előbb már próbáltam rámutatni, újabb kodifikációs hibákat szül, szinte törvényszerűen.

Arra szeretném kérni Vas képviselő urat, hogy próbálja meg megfontolni az ilyen vagy ehhez hasonló ellenzéki felvetéseket, mert ha leszállnak a nemzeti együttműködés magas lováról, és néha meghallják az egyébként segítő szándékú ellenzéki hangokat, akkor ez talán jobbat tesz a jogrendszer épségének is, és valamennyiünknek ez az érdeke.

(21.20)

Azt gondolom, hogy a cégjogot olyan irányba érdemes fejleszteni, ami egyszerre szolgálja valóban a korrupciós kockázatok kiszűrését, másfelől viszont egyszerűsíti a kis- és középvállalkozások életét. Kerülni kell az olyan megoldásokat, amelyek pluszterhet rónak elsősorban a hazai kis- és középvállalkozásokra, azokra, akik egyébként nem képesek komoly ügyvédi irodákat megfizetni, a másik irányban pedig nagyon pontosan kell fogalmaznunk a törvényekben akkor, amikor éppen a fantomvállalkozások ellen vagy a korrupciós kockázatok ellen kívánunk fellépni.

Úgyhogy ezekkel a megjegyzésekkel ugyan, és abban a reményben, hogy az önálló képviselői indítványokkal történő kormányzás időszaka azért csak lejár, ha máskor nem, 2014-ben, a törvényjavaslatot természetesen támogatni tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)