Képviselő úr, egyrészt az ellenzékiségemet ne tessék már megkérdőjelezni, hogy van-e egyáltalán jogom komolyan gondolkodni vagy változtatni az előzményeken. Amiért e törvénynél teszem, képviselő úr, ha visszakeresi, akkor meg fogja találni, hogy az előző kormányzati ciklusokban a csődtörvény módosításában nagyon határozottan, az egyeztetési folyamatokban részt vettem a bírósági képviselőkkel és sok más személlyel. Az, hogy én akkor ezzel az álláspontommal kisebbségben maradtam, az nem jelenti azt, hogy nekem ezt örökre el kell felejtenem.

Tehát én továbbra is azt gondolom, hogy jogom van képviselni azt, ami a meggyőződésem - mindegy, hogy hol ülök a parlamenti patkóban -, amiről azt gondolom, hogy egy jó, sportszerű játékszabályt jelenthet, és jobb megoldást kínálhat azok számára, akik majd kénytelenek lesznek igénybe venni valamely felszámoló áldásos tevékenységét, hadd nevezzem némi iróniával így. De ha egyszer valaki eljut odáig, nem tud mit csinálni, kirendelik számára a felszámolót. De ugyanakkor tudunk, hiszem, hogy ön is tud számtalan példát arra, hogy hogyan élnek vissza és hogyan tűnnek el gazdasági társaságokból vagyonok, vagyonelemek a felszámolás során.

Ezért gondolom azt, hogy amikor a hitelezésről beszélünk, ezért adtam ennek nagyon nagy hangsúlyt, ha ebbe belenyúlunk, akkor bizony a folyamatban lévő ügyekről rendelkezni kell.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.