De ennél komolyabbra fordítva a szót: miről is beszélünk, illetve amiről beszélünk, azt hogyan lehet értékelni, milyen dimenziókban lehet vizsgálni? Nyilvánvalóan van egy magától értetődő dimenziója, amelyről a képviselő úr az elmúlt 16 percben beszélt, amely nagyon egyszerűen úgy írható le, hogy a helyzet olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Magyarország csatlakozott egy szervezethez, elfogadott egy egyezményt, abban magáévá tett értékrendet, elfogadta egy bíróság joghatályát magára nézve, illetve az állampolgáraira nézve, innentől kezdve nyilvánvaló, ha jogvitába keveredik, akkor ezen bíróság előtt hozott jogerős ítélet rá nézve kötelező erejű.

(22.40)

Innentől kezdve akár azt is mondhatnánk, hogy a dolog túl van beszélve, hiszen a napnál világosabb az a magatartás, amelyet követni kell, és ha így tekintenénk a dolgokra, akkor még azok a példák is jogosak volnának, amelyeket képviselő úr sorolt a duzzogó gyerektől a tartásdíjat megtagadó szülőn át számos más magatartásig.

Azonban ennek a kérdésnek talán van egy másfajta olvasata is; erről beszélt szakmai alapossággal államtitkár úr és Mátrai Márta képviselő asszony is. Van még egy kevésbé jogászi megközelítés szerinti dimenziója is ennek az ügynek. Magyarország egyrészt nyilván azért csatlakozott az Európa Tanácshoz, mert magáévá teszi azokat a demokratikus alapelveket, amelyek ezt a szervezetet létrehozták, és amely elvek betartása szükséges ahhoz, hogy egy ország ennek a nemzetközi szervezetnek a tagja legyen. Magyarország értékrendhez való csatlakozás okán fogadta el azokat az emberi jogi passzusokat, amelyeket az az egyezmény írt le, fogalmazott meg, amelyet 1950-ben fogadtak el az alapító európai országok. Tehát alapvetően egy értékrend alapú közösség ez a szervezet, s e tekintetben különbözik például az Európai Uniótól, amely sok tekintetben gazdasági alapon, gazdasági érdekek mentén létrejövő európai szervezet.

Ha értékalapon közelítjük meg a kérdést, akkor máris fontos annak felvetése, hogy valójában milyen ellenvélemények, másfajta megközelítések feszülnek egymásnak ebben az ítéletben, illetve abban a jelentésben megfogalmazva, amelyek elénk kerültek. Ez pedig mégiscsak az a kérdés, amely megkerülhetetlen, és bár lehet sarkítva azt mondani, hogy egyesek kommunistáznak, mások pedig ettől elemelkedettebben, akár a nemzetközi közjog vagy éppen a büntetőjog nyelvezetén közelítik meg ezt a kérdést, de azt hiszem, ebben az esetben mégiscsak az a kérdés, hogy Magyarország egyszerűen elfogadja-e az ítéletet, és ennek az ítéletnek jogkövető módon eleget tesz, és ezzel gyakorlatilag elfogadja azt az értékrendet, amely értékrendet ez az ítélet képvisel. Ez az értékrend pedig azt sugallja számunkra, hogy valóban nem olyan magatartás az önkényuralmi jelképek viselése, terjesztése, felmutatása, ami más emberekben olyan érzéseket kelthet, amely valóban az emberi méltóságuk megsértését jelenti számukra. Ez az ítélet nyilvánvalóan arról szól, hogy önmagában az ilyen jelképek viselése más emberek emberi méltóságát nem sérti.

Erre mondjuk mi - s mondták többen a felszólalások során -, hogy Nyugat-Európából nézve ez a dolog így néz ki. Nyugat-Európából nézve a vörös csillag elsősorban a munkásmozgalom jelképe. Persze másrészről meg egy diktatúrának is a kisajátított jelképe, de önmagában nem olyan magatartás ennek a viselése, amely a megnyilvánulásában mások jogait sérti. Akik pedig Európának ezen a felén élünk, és személyes benyomásokat is szereztünk arról a rendszerről, vagy jobb esetben kimerítőbb történelmi tanulmányokat folytattunk, mint a nyugat-európaiak - és azt meg lehet nekik bocsátani, hogy nem ismerik annyira részleteiben Magyarország vagy Kelet-Európa történelmét, mint esetleg fordított esetben igaz lehet -, ezért mi másképpen látjuk ezt a kérdést. Ha pedig másképpen látjuk, akkor érthető módon szabályozta a Magyar Országgyűlés azt a büntető törvénykönyvi tényállást, amely az önkényuralmi jelképek használatát tiltja.

Innentől kezdve nagyon fontos kérdés, hogy a magyar jogi szabályozás egyébként kiállta az Alkotmánybíróság próbáját. Azt gondolom, nem mellékes körülmény ebben a kérdésben, hogy kiállta az Alkotmánybíróság próbáját ez a büntető törvénykönyvi tényállás. Tehát van egy magyar jog, és - ami ebből a szempontból talán nem mellékes - van egy magyar, széles társadalmi támogatottsággal rendelkező megközelítése ennek a kérdésnek, és ezzel szemben van egy európai bírósági ítélet, van egy ottani értékrenden alapuló megközelítése ennek a dolognak.

Ebben a helyzetben az, ami most itt a parlamentben történik, olyan, mint amikor a társadalomban van igény a változtatásra, és a jogrend vonatkozásában különböző megnyilvánulás van arra az igényre, hogy változzon a jogrend. Azt hiszem, hogy Magyarországon akár az, hogy erről ma a parlamentben beszélünk, akár az, hogy egy ilyen határozati javaslatot támogatunk, fogadunk el, egy nagyon erős kinyilvánítás, nagyon erős figyelemfelhívás mindazok felé, akiknek Nyugat-Európában akár ezekben az intézményekben, akár a Strasbourgi Bíróságon dolga véleményt nyilvánítani, állást foglalni, bírósági ítéletet hozni azzal kapcsolatban, hogy mi ebben a kérdésben mást gondolunk. Mi ebben a kérdésben a történelmi hagyományaink, a történelmi tapasztalataink alapján mást gondolunk, mert jelentősen mások a tapasztalataink. Ha erre nem hívjuk fel a figyelmet, akkor egyrészről nem teszünk eleget annak a társadalmi elvárásnak, amely megnyilvánul a büntető tényállásban, másrészt pedig az esélyét sem teremtjük meg annak, hogy esetleg Nyugat-Európában másképpen tudják majd nézni Kelet-Közép-Európa történelmét. Ez egy nagyon fontos, a jogon túlmutató kérdés. Annak a kérdése, hogy szeretnénk, ha nemcsak mi tudnánk egy kicsit többet arról, hogy Nyugat-Európa hogyan működik, Nyugat-Európában miért gondolkodnak úgy, ahogy gondolkodnak, hanem ez viszonosan is működhetne, hogy kicsit jobban értsék, mi hogyan működünk, hogyan gondolkodunk, hogyan szeretnénk önmagunkat meghatározni, hogyan szeretnénk akár az emberi jogokról, akár a demokráciáról gondolkodni, és ezt milyen szabályozás szerint szeretnénk megtenni.

Azt gondolom, hogy most ennek a dimenziónak van itt nagyon fontos szerepe. Ez egy nagyon komoly felszólalás a mellett az értékrend mellett, amit képviselünk. És ha az emberi jogokat védő bíróságról és egy olyan egyezményről beszélünk, amelynek a kikényszerítésére jött létre ez a bíróság, akkor nagyon fontos kérdés az, hogy itt, Kelet-Közép-Európában hogyan gondolkodunk az emberi jogokról, és hogyan gondolkodunk azokról az értékekről, amelyek alapján szeretnénk a társadalmunkat meghatározni, és amely alapján alapvetően szeretnénk a demokráciánkat élni, működtetni. Énszerintem erről is szól ez az előterjesztés, ez a határozati javaslat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)