Kezdeném egy olyan esettel, amely a kilencvenes évek elején történt, amikor a lakók kedvezményes áron vásárolhatták meg az önkormányzati bérlakásokat. Volt egy lakó, akinek a bérleti szerződése a lakás részeként tüntetett fel egy egyszerűen sufninak is tekinthető apró, de akár üzlethelyiségnek is használható kamrát, amely a lakáson kívül közvetlenül a ház bejárata mellett volt található.

(23.10)

Amikor a bérlő megvette a lakást, az önkormányzat közölte vele, hogy a sufni az önkormányzat tulajdona marad. A lakó a bírósághoz fordult, nyert, az önkormányzat fellebbezett, végül a Legfelsőbb Bíróság mondta ki jogerősen, hogy a sufni a bérleti szerződés alapján a lakás része, tehát most már a lakó tulajdona.

Az önkormányzat mégsem adta át ezt a helyet. Az a sufni akár 1 millió forintot megért, érvelt akkor az alpolgármester. "Nekem a kerület érdekeit kell néznem, nem fogom odaadni ingyen a lakóknak csak azért, mert van egy 10 évvel ezelőtti bérleti szerződés meg egy hülye bírói ítélet." - mondta az alpolgármester.

Nyilván az önkormányzati választás után ez az alpolgármester eltűnt a süllyesztőben, a lakástulajdonos pedig birtokba vehette a sufnit. Pedig az alpolgármesternek is megvolt a maga igaza, hiszen neki valóban a lakók érdekeit kellett néznie, illetve a kerület gyarapodását kellett szem előtt tartania.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy gyakran van ez így, hogy az igazságérzet szembekerül a joggal. A jog értelmezésére pedig a bíróság hivatott. A bíróság persze tévedhet, de egy jogállamban a bíróság ítéletét tiszteletben kell tartani, mert a jog tekintélyének megrendülése nagyobb kárt okoz, mintha egy-egy konkrét ügyben az igazságérzetünk háborog.

A makacskodó polgármester meg a sufni esete természetesen inkább a vicc kategóriájába tartozik, az már viszont nem vicces, tisztelt képviselőtársaim, amikor manapság a kormány vagy a kormány kezdeményezése nyomán a törvényhozás kerül a hajdani alpolgármester szerepébe.

Nemrégiben az Országgyűlés Balsai István indítványa alapján semmissé nyilvánította a 2006-os őszi események kapcsán hozott ítéleteket. Ha az ügyészség perújrafelvételt kezdeményez, és a megalapozatlan ítéleteket a bíróság hatályon kívül helyezi, az jogállami megoldás lett volna. Ha az Országgyűlés amnesztiát hirdet, az is elfogadható lett volna. De a sommás semmissé nyilvánítás azt jelenti, hogy a törvényhozásnak semmit sem jelent a hatalmi ágak szétválasztása, hiszen még az 1963 és 1989 közötti politikai ítéleteket sem nyilvánították egyetlen jogi aktussal semmissé, csak a perújítást tették lehetővé. Pedig akkor éppen Balsai István volt az igazságügy-miniszter.

Az igazságügyért felelős mai miniszter, Navracsics Tibor a Kúria elnökének írt levelében a Cozma-ügyben hozott másodfokú ítéletet kifogásolja, holott nála jobban kevesen tudják: a bírói függetlenség lényege, hogy a bírót ítélkező tevékenységében sem a törvényhozás, sem a kormány, sem valamely magasabb bírói fórum nem befolyásolhatja.

A bírói függetlenség nélkül nincs jogállam, jogállam híján pedig a diktatúra visszatér akkor is, ha képviselői nem hordanak vörös csillagot. A Cozma-üggyel kapcsolatban Orbán Viktor is kijelentette, hogy magánemberként is egyetértene a kérdező - akkori esetben - jobbikos képviselővel, de miniszterelnökként nem teheti ezt meg. Természetesen ezzel a mondatával meg is tette, ami ellen ő tiltakozott. Abba nem megyek bele, hogy a parlamenti felszólalásában egy miniszterelnök mennyire nyilvánulhat meg magánemberként.

A mostani előterjesztéssel a miniszterelnök-helyettes a nemzetközi, az európai politika szintjére próbálja emelni azt a hazai gyakorlatot, hogy a politika bolhacirkuszt csinál a bíróságokból. Csakhogy az Emberi Jogok Európai Bíróságát nem lehet úgy ugráltatni, mint a frissen átkeresztelt legfelsőbb hazai bírói fórum frissen kinevezett elnökét.

Az emberi jogok európai egyezményének 46. cikke 1) bekezdése szerint a magas szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek. Ha mégsem, akkor a további bekezdésekben meghatározott eljárás következhet. Nem hagyható figyelmen kívül az 1. cikk sem, amely szerint a magas szerződő felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára jelen egyezmény első fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat.

Mindebből következik, hogy a bíróság döntése alapján nem csupán a közvetlen kötelezésnek kell eleget tenni, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a jogok az egyezmény értelmezésére és alkalmazására hivatott szerv iránymutatásainak megfelelően érvényesüljenek, vagyis akár jogszabályi változtatásokkal is eleget kell tenni a határozatokból folyó követelményeknek.

Az Országgyűlés most mindkét vállalt kötelezettség teljesítését megtagadná. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatára való hivatkozás természetesen nem fogadható el. Az egyezmény megsértésének megállapítása ugyanis a strasbourgi bíróságra vonatkozik. Vélemények, értelmezések eltérhetnek, végrehajtani mindig a jogerős döntést kell; esetünkben az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozata minősül ilyennek.

Az ítélettel való nyílt szembeszegülés éppen ezért a jogállamiság elemi követelményeit sérti. Hogyan várhatja el egy ilyen magatartást tanúsító állam a jogkövetést saját állampolgáraitól? Az, hogy előfordult más esetekben is a végrehajtás elmulasztása, megtagadása, természetesen szintén nem lehet érv, mint ahogyan az sem, hogy más is lop.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a javaslatot így elfogadjuk, számolni kell azzal, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottsága újra és újra számon fogja kérni Magyarországon a Fratanoló kontra Magyarország perben hozott ítélet végrehajtását. A külügyminiszter pedig hiába mondja majd azt, hogy a parlament kétharmados többsége úgy határozott, hogy ezt az ítéletet nem kell végrehajtani: a római egyezmény nem ismer ilyen kibúvót.

Amikor az önkényuralmi jelképekről szóló szakasz bekerült a büntető törvénykönyvbe, a parlamenti vitában számos képviselő elmondta: az új tényállás egyrészt ellentétes a szólásszabadság elvével, másrészt rendkívül könnyen kijátszható. A diktatúrához hasonló jelképek használata sokakban rossz emlékeket, félelmet kelt, megbotránkozásra ad alkalmat, mondja az előterjesztést megalapozó jelentés. Az ilyen magatartások alkalmasak lehetnek a közrend és a köznyugalom megzavarására.

Ettől függetlenül a strasbourgi döntés akár ürügyet is adhatott volna a hibás szabályozás megváltoztatására. Nem csupán a védeni kívánt jogtárgyra gondolunk, hanem arra is, hogy például a ma már sokat emlegetett sörmárka meglehetősen hivalkodóan használja az önkényuralmi jelképet anélkül, hogy bármi történne. A törvényi kitétel között a kereskedelmi cél nem szerepel. A szabályozás tehát kudarcos, nem alkalmas az eredetileg kitűzött cél elérésére.

De térjünk vissza a közrend, a köznyugalom megzavarására! Vajon nem mondható-e el ugyanez akár az Árpád-sávos zászlóról? Ki gondolja ma azt komolyan, hogy az Árpád-házi királyok családi lobogója mai tüntetők kezében magyarországi Szent Erzsébetet idézi, nem pedig mondjuk, Szálasi Ferencet? Vagy be kellene tiltani az Árpád-sávos zászlót is, vagy ki kellene dobni az egész büntető törvénykönyvből vöröscsillagostul, nyilaskeresztestül. Erről Schiffer András képviselőtársam a későbbiekben szólni fog. Úgy gondoljuk, hogy hordjon akár SS-jelvényt, akár sarló-kalapácsot, aki akar, csak éppen szóba állni nem szabadna velük. Nem gondoljuk azt, hogy a büntető törvénykönyv vagy a büntetés eszközeivel kell a társadalomban fellépni az ilyen emberek ellen, sokkal inkább az oktatásra-nevelésre kellene helyezni a hangsúlyt.

Tisztelt Ház! Bizonyos szánakozással tudjuk csak figyelni a kormánynak ezen tervezetét. Reméljük, hogy átgondolják ezt még egyszer, és reméljük, hogy nem készülnek éppen megszegni az európai emberi jogi egyezmény már említett szakaszát. Szánalmasnak tartjuk azt az véleményt, ami bizottsági ülésen is elhangzott, illetve Rétvári államtitkár úr is elmondta, hogy azért hozták ezt a Ház elé, hogy kikérjék az Országgyűlés véleményét. Egyrészről nézzük meg az órát: negyed 12 van. Tehát valószínűleg annyira komolyan vették az Országgyűlés véleményének kikérését, hogy este 11-re tették ennek a javaslatnak a vitáját, másrészről meg nézzünk körbe! Most jelenleg a kormánypárt képviselői között Rétvári államtitkár úron kívül, akár már el is bújt a pulpitus mögé, két darab képviselő van jelen. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Négy!) Nyilván ez jelenti azt, hogy milyen széles tömegek és a képviselők összességnek véleményét szerették volna kikérni ebben az ügyben. Másrészről meg tényleg ne vicceljünk már ezzel, hogy az Országgyűlés véleménye ezzel a kétharmaddal, amivel egyébként az egész Országgyűlést bábszínházzá silányították, mit is jelent.

Mi hisztérikus kapkodásnak tartjuk a kormány részéről ezt a mostani megnyilvánulást, és nagyon szomorú, hogy egy olyan felkészült és egyébként józanságra törekvő kormánytag, mint Navracsics Tibor, a nevét adja ehhez az egész javaslathoz.

Schiffer András képviselőtársam pedig beszélni fog egyébként a véleménynyilvánítás szabadságáról, mit gondolunk erről a kérdésről, úgyhogy ő folytatja innen.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

(23.20)