Az egyik, hogy olyan alapvető információt szerettem volna megosztani, ami szerintem egyébként az általános vitára való alkalmasságát is megkérdőjelezi ennek a javaslatnak, mégpedig formai okokból. A másik pedig az, hogy miután módosító javaslatot csak én nyújtottam be ebben a nem egészen 3 órás időkeretben, amíg a képviselőknek erre lehetőségük volt a mai napon, ezért mindenképpen szót kellett előbb-utóbb adniuk a javaslatban, de ez is kifejezi nagyjából az önök hozzáállását.

Államtitkár úr expozéjával az a bajom, hogy szerintem tényleg alapvető probléma van a gondolkodásmódjukkal, egyáltalán a jogértelmezésükkel, de talán inkább a világfelfogásukkal. Nem a miniszterelnök dönti el, hogy mi történik ebben az országban, államtitkár úr! Nem a miniszterelnök dönti el, hogy az állam és a kormány milyen szervezetrendszerben működik! Elnézést kérek, nem! A kormány dönt dolgokról mint testület, egyébként meg az önök frakciója, ha éppen önök vannak kormányon, az ilyen és hasonló törvényekben, jogállási törvényben vagy szervezeti törvényben állapítja meg az államigazgatás szerveinek felépítését.

(0.00)

Nem egy ember dönt itt el, ebben az országban semmit, államtitkár úr, és ezt nem lehet törvénybe iktatni akkor sem, ha önök még a miniszterelnök környezetétől lefelé is továbbra is ebben az álomvilágban élnek. Nem! A miniszterelnök az önök alaptörvénye szerint is valóban az államigazgatás általános politikai irányításával, vezetésével foglalkozik, és a kormány tagjai, a miniszterek felelősek az ágazati irányításért, méghozzá azon belül önálló irányítási jogkörrel rendelkeznek, önállóval, még a miniszterelnökhöz képest is önállóval. A miniszterelnök és a kormány által elfogadott döntések végrehajtása a feladata, de azon belül önálló hatáskörrel, tisztelt államtitkár úr.

A benyújtás körülményeiről annyit, hogy a saját maguk elfogadott és az LMP által például szabotált - ők nem vesznek részt az ilyen típusú eljárásban - házszabály-módosításnak sem felel meg. Önök azt az egyébként is nevetséges szabályt írták elő, hogy az aznap benyújtott törvényjavaslatot aznap lehet tárgyalni, de minimum három órát kell biztosítani a képviselőknek, hogy módosító javaslatot nyújtsanak be a törvényjavaslathoz. Ez a három óra, akármilyen kevés idő múlva, de nem volt biztosítva a képviselőknek, hiszen a plenáris ülésen lévő szavazás és a 17.00-ás határidő között, amit a szavazáskor az elnök feltett, nem telt el három óra, ezért formailag is törvénysértő, formailag is házszabálysértő az az eljárás, amiben ma ezt az egész ügyet tárgyaljuk.

Elkezdtem mondani, hogy az alaptörvény-ellenességet hogyan valósítja meg ez a javaslat. Még egyszer, most meg is találtam, bocsánat, a 18. cikket hadd olvassam fel konkrétan és szó szerint: "A miniszterelnök meghatározza a kormány általános politikáját. A miniszter a kormány általános politikájának keretei között önállóan irányítja az államigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket". Ez nem véletlenül alakult így ki, államtitkár úr, és nem véletlenül szerepel az önök által elfogadott, saját alaptörvényükben sem, egyébként valóban gátat szabva a miniszterelnöki korlátlan hatalomnak.

Az a normaszöveg, amit önök ma ide behoztak, arról szól, hogy a kormány jogalkotói hatáskörében rendeletben az államigazgatás egyes ágazatai - ezt is jó lenne tudni, hogy pontosan mire gondolnak, de itt egyébként kifejtve -, az egyes központi államigazgatási szervek irányítására a miniszterelnököt is kijelölheti. Tisztelt képviselőtársaim, az egyes központi államigazgatási szervekben minden államigazgatási szerv, ami csak az ember eszébe juthat, benne van a jogszabályok szerint. Magyarul, holnap reggel egy kormányrendelettel a rendőrséget is irányíthatja direktben a miniszterelnök ezen törvényjavaslatuk szerint. Az önök által rettenetesen függetlennek mondott nemzeti hírközlési és médiahatóságot is azonnal irányíthatja közvetlenül a miniszterelnök, vagy irányíthatja az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Gondolom, nem erre fáj a foga a miniszterelnök úrnak.

A lényeg az, hogy ez a módosító javaslat abszolút alaptörvény-ellenes, hiszen amiket mondtam, csak azért nem valósulhat meg, mert egy: az alaptörvénnyel ellentétes ez a javaslat, ahogy az előbb mondtam, kettő: számos, önök által sarkalatosnak hívott, egyébként kétharmados törvénnyel ellentétes. Mert, hála a jóistennek, a rendőrségről szóló kétharmados törvényben benne van, hogy a belügyminiszter irányításával működhet csak ez a testület. Egyébként a nemzeti hírközlési hatóságnak a statútumtörvényében is benne van, hogy az irányítás hogyan működik, és azt nem írhatják felül egy egy vagy két nap alatt elfogadott feles törvénnyel.

De akkor is azt szeretném mondani, amit a bizottság ülésén is mondtam, hogy ennek a történetnek lesz még egy csúnyább része, amire mindjárt visszatérek, de ha most csak ezt a részét nézzük a törvényjavaslatuknak, mondják meg, hogy mit szeretnének csinálni. A KEHI-t akarják a Miniszterelnökségbe behozni, az információs hivatalt akarják a Külügyminisztériumtól elvenni és odaadni valamelyik államtitkáruknak, vagy mi a probléma? Mert akkor lehet, hogy még akár közösen is, lehet, hogy még támogatni is tudjuk, és hozunk egy olyan törvényjavaslatot, amit el lehet fogadni. De ez a megoldás nem működik, államtitkár úr.

Ráadásul az az álságos indoklásuk, hogy a miniszterelnöknek meglegyen a saját mozgástere, meg ő biztos mindenkinél mindent jobban tud, miközben a következő paragrafusban azt írják, hogy ja, és a miniszterelnök egy államtitkárnak átadhatja ezt a hatáskörét, miután elvette attól a minisztertől, aki ezért felel. Én nem tudom, milyen bizalmi viszony van önöknél a kormányban, meg milyen bizalmi viszonyban működnek önök az utóbbi időben, de ez egyszerűen nevetséges. Beleírják egy törvénybe, hogy elveszem a minisztertől a hatáskört, és odaadom egy másik államtitkárnak.

Államtitkár úr, ha kell a KEHI a Miniszterelnökségnek, akkor hozzanak be egy olyan törvényjavaslatot, amibe beleírják, hogy innentől kezdve a KEHI a Miniszterelnökség alatt működik. Lehet egyébként (Szávay István közbeszól.) - nézek a képviselőtársamra -, hogy vita alapját is képezheti, sőt még az is lehet, hogy mindenki támogatni fogja a parlamentben, ha hoznak hozzá érveket. Ha egyébként szüksége van az információs hivatalra valamiért a MEH-nek - sokáig voltak a titkosszolgálatok a Miniszterelnöki Hivatal alatt tárca nélküli miniszter vezetésével -, akkor hozzák be azt, hogy arra van szüksége a miniszterelnöknek. Általános felhatalmazást adni egy rendelettel, hogy az államigazgatás bármely konkrét szervét konkrét irányítási jogosultság alá hozhatja, ez szerintem elképesztő, és biztos vagyok benne, hogy talán nem is erre akarták a jogalkotás irányát elvinni, de ebből megint tragédia lesz.

A másik része ennek a törvényjavaslatnak, ami skandalum tényleg - a bizottsági ülésen is elmondtam, és miután nyilván megint hajnalban, éjfél után öt perccel beszélgetünk itt körülbelül négyen a parlamentben, inkább azért elmondom a jegyzőkönyvbe is -, az, amit a június 2-ai köztársasági elnöki határozattal önök a Miniszterelnökséggel meg az államtitkárok kinevezésével kapcsolatban tettek, ismét szégyene nyilván az Országgyűlésnek, a kormánynak, és mindenkinek. Hiszen úgy neveztek ki az államtitkárságra két plusz államtitkárt, hogy erre igazán jogi felhatalmazásuk, jogi alapjuk a saját maguk által elfogadott törvények alapján sem volt. Ennél nem lehet jobban árulkodó, mint hogy ennek a törvényjavaslatnak a részét képezi, hogy ezt most kijavítják, csak az a baj, hogy jogállamban ilyen nincs. Június 2-a óta Szijjártó Péter és Győri Tibor úgy a Miniszterelnökség államtitkára, hogy nem volt jogi felhatalmazás arra, hogy őket erre a pozícióra kinevezzék. Még egyszer mondom, hiába jönnek azzal, hogy az önök megítélése szerint ez rendben van. Persze, ezért hoznak be most hirtelen egy nap alatt elfogadandó törvénymódosítást.

Egyébként ez vonatkozik arra a Balsai Istvánra is, akinek a tevékenységéről csak azért nem mondok most semmit, mert megsérteném a Ház tekintélyét, aki szintén úgy volt miniszterelnöki megbízott, hogy nem is volt egyáltalán az önök statútumtörvényeiben ilyen fogalom, azt most január 1-jétől rakták bele, de most már ezzel a törvénnyel megint kicsit variálnak, mert valószínűleg túl sok kellemetlen kérdést kaptak képviselőktől meg a sajtó munkatársaitól, hogy mondják már meg konkrétan, milyen felhatalmazás alapján vizsgált itt Balsai István bármit is, mert nem volt jogalapja annak sem. Államtitkár úr, az ön tárcája felelt azért, mert ha jól tudom, talán az ön tárcája kötött szerződést, nem tudom, milyen jogalap alapján, egy országgyűlési képviselővel, aki teljes körű államtitokhoz fért hozzá, és titkárságot meg mindenféle ellátmányt kapott ehhez a munkához. Még egyszer mondom, megítélésünk szerint jogi felhatalmazás nélkül, nem véletlenül a 3. § a miniszterelnöki biztost próbálja utólag, másfél évvel később rendbe tenni.

Ezzel az üggyel megint az a probléma, hogy lehet itt a mi részünkről is sírni-ríni, hogy a konkrét ügyeket, a konkrét személyeket szeretjük-e vagy nem, de értsék meg, hogy itt nem erről van szó. Nem lehet egy jogállamban utólag elrendezni az ügyeket. Nem csak az állampolgárok, a gazdaság szereplői is, mindenki árgus szemekkel figyeli, hogy a kormány végre összeszedi-e magát, és képes lesz-e úgy kormányozni, ahogy az emberek elvárják. Most nem a politikáról beszélek, hanem legalább a jogalkotásról, és arról, hogy kiszámítható, tisztességes döntéseket hozzanak. Senki nem fogja kockáztatni a saját anyagi javait vagy a befektetését egy olyan országban, ahol három- meg ötnaponta lehet alapvető viszonyokat megváltoztatni, és visszamenőleg elvarrni kényük-kedvük szerint szálakat. Az meg, hogy ebben az eljárásban hozták ide ezen előterjesztést a Ház elé, és hajnalban megtárgyalgatjuk, csütörtökön meg el fogják fogadni, megint jelzi, hogy mennyire veszik komolyan ezt a dolgot.

Hosszan nem akarom már elővenni ezt az ügyet, csak még egyszer, utoljára annak a félmaroknyi kormánypárti képviselőnek szeretnék egy picit apellálni a jóindulatára, hogy ezt így nem lehet. Meg fogja bosszulni magát, államtitkár úr, ez is. Nem mi, de még csak nem is azt mondom, hogy az állampolgárok, vagy a népszerűségi indexük, egyszerűen az élet meg fogja bosszulni azt először önöknek, hogy ez sem fog működni, megint problémájuk lesz belőle, és megint vissza kell hozni majd a törvényt, megint pereket fognak elveszteni, és megint a végén természetesen majd az állampolgárok fogják ennek megfizetni az árát.

Tényleg kérjük, vegyék le napirendről, a jövő héten hozzák vissza, mondják meg, hogy pontosan mit akarnak elérni. Kétharmaduk van, azt írnak bele abba a törvénybe, amit akarnak. Tegyék már meg, kérem, pontosan, és úgy, hogy ez az alkotmányos feltételeinek megfeleljen.

Köszönöm szépen.

(0.10)