Győrben egyébként a Gombos-féle terrorkülönítmény székelt. Néhány nap múlva Budapestről azonban megjött az erősítés is. A Szamuely Tibor vezette csürhe, a forradalmi hiéna elöntötte Győrt, és úgy próbálták meg megtisztítani a várost, hogy az utcán ordítozva rálőttek mindenkire, aki az első szóra nem volt hajlandó bemenni a házakba, illetve akinek erre esetleg nem volt elég ideje. Így halálos csendben, üres utcákon robogott végig géppuskákkal felszerelt autóján.

A hírhedt halálmester statáriumot is tartott. Pünkösd szombatján a szabad ég alatt asztalt állíttatott a börtön előtti térre. Maga elé vezettetett vagy harminc foglyot, nyolc embert az asztal bal oldalára állíttatott, a többit pedig a jobb oldalra. Senki sem tudta, hogy mi lesz a sorsa. Majd a vésztörvényszék ura a baloldalt állókra ordított: "Mars a halálba!"

A templom előtti térre hajtották őket. A vörös terroristák a kivégzés előtt puskatussal agyba-főbe verték és leköpték a rabokat. Takács hadnagynak kinyomták a fél szemét. Az egyik elítélt pedig, egy csizmadiasegéd, a vesztőhelyre menet összeesett. Otthagyták a kövezeten, többé nem törődtek vele. Akóts malomtulajdonost az akasztófa alatt véresre pofozták, mert a szerencsétlen nem rúgta ki maga alól a zsámolyt. A halottak még ki sem hűlhettek, amikor a terroristák letépték róluk a ruhát.

A kivégzetteket a többi letartóztatottal temették el, és úgy gondolom, hogy a mártírokra örökös kötelességünk emlékezni. Tisztelettel kell adóznunk Akóts Gyula, Glaser Ferenc, Laffer Lajos, Németh Gyula, Németh Lajos, Pozsgai Bálint, Takács Ferenc, Tarcsay István emléke előtt, akik szembe mertek szállni a leggyilkosabb eszme hazai hóhéraival is.

A terror azonban nem ért véget Csornán. Június 8-án a Rábaköz másik városába, Kapuvárra robogott be a népbiztos különvonata 150 vörös terroristával a fedélzetén. Itt hirtelenjében 40 embert fogtak el, akik közül hatot brutális kegyetlenséggel kivégeztek. Pintér Pál csendőr őrmester mellett öt helybéli földművest a Fő tér hársfáira akasztottak fel, többüket még a fán lógva is bajonettel szurkáltak. Két letartóztatottat arra kényszerítettek, hogy a halottakkal kezet fogjanak, így alázva meg őket.

Az egészben a legbestiálisabb az, hogy a kivégzést családtagjaikkal is végignézették. A felakasztott kapuváriaknak még a végtisztességet sem adták meg, egy kocsira szórták késő délután a tetemeket, és a mai napig ismeretlenül, egy jelöletlen helyre földelték el őket.

Erről persze nem készültek egész estét betöltő filmek, erről a legtöbb iskolában még a mai napig is szemérmesen hallgatnak. A kettős mérce húsz évvel a módszerváltás után is él és virul. Mintha a kommunizmus áldozatai nem hús-vér emberek, családapák, családanyák lennének. Sőt, azt is fel kell tenni itt a parlament falai között, hogy vajon kinek állhat az érdekében, hogy magyarok százezreinek halálát még mindig fontos elhallgatni vagy jelentéktelen színben feltüntetni.

(0.30)

Miért van az, hogy egyes történelmi katasztrófákat mások fölé emelünk? Miért érzi úgy az ember, még manapság is, hogy valamiféle kiválasztottságtudat munkál azokban, akik ezt a kettős mércét alkalmazzák? A magyar társadalom kibeszéletlen problémája a kommunizmus és bűnei mind a mai napig.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a seb, amelyet elfednek, előbb-utóbb elfertőződik, és megbetegíti az egész testet. Úgy gondolom, hogy így van ez az egész magyar társadalommal is. A mi generációnk dolga, hogy ezt a nehéz, de meg nem spórolható történelmi feladatot elvégezzük, és végre megszüntessük a kettős mércét. Kérem erre képviselőtársaimat is, hogy ebben a harcban, amit a Jobbik ennyire következetesen képvisel, támogassanak minket, és oldjuk meg végre ezt a problémát, hogy soha többé Magyarországon ilyen gyalázatos események ne következhessenek be.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)