DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal szeretném befejezni a felszólalásom, hogy szeretnék még egy fontos kérdésben rámutatni arra, ami tanulsága annak, ami a világörökség résszel kapcsolatosan történt. Sokan úgy gondolták, amikor egy-egy tájegység, egy-egy magyar valósághoz tartozó és valóban a világörökség méltó részévé vált kulturális lehetőségünk vagy akár tájunk megjelent a nemzetközi életben, hogy ez önmagában jelent valamiféle pozitívumot, olyat, amely majd a gazdasági életben is mindenféle hozadékot jelent. Az adott esetben is arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez nem így van.
Ez önmagában egy olyan lehetőség, amellyel lehet élni, olyan lehetőség, amelyre lehet építkezni, de az, hogy ebből mennyi lesz az, ami a nemzet számára valódi hasznot hoz, az kifejezetten rajtunk, az általunk elvégzett munkán fog majd múlni. Reményeim szerint az, amit itt államtitkár úr elmondott, az a szándék, amely a kormánynál a csatlakozás mögött megjelent, azt fogja eredményezni, hogy az elkövetkezendő időben szívós, kitartó munkával elérhetjük, hogy ennek a csatlakozásnak valóságos, mind a fenntartható fejlődés, mind a kultúrát érintő lehetőségeit nyitja meg.
Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)