PUCH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, és örülök, hogy egy heves vitát ki tudtam váltani, és sikerült elérnem azt, hogy újra az elmúlt 8 év összes hibáját, amivel egyébként mi szembenéztünk... (Babák Mihály: Szó sincs róla!) Misi! Egy pillanat türelmet, Babák képviselő úr, én is tisztelettel végighallgattam! (Babák Mihály: Azt nem lehet fölsorolni.) Úgy gondolom, abban, hogy az eladósodás hogyan és mint alakult, azért a kötvénykibocsátás körül érdemes volna végignézni, hogy hány fideszes önkormányzat és milyen nagyságrendben adósodott abból el. Gyakorlatilag az eladósodásnak az a folyamata, amire önök ma úgy emlékeznek, hogy mennyire nem szerették, a béremelésekre és az infrastruktúra-fejlesztésekre ment, amit itt, ebben a Házban, én itt ültem, mindannyian megszavaztunk. Olyan lelkesen szavaztunk, ami jó volt a magyar népnek, mint a világ. Mindannyian! És amikor megszorítani kellett, mondjuk, a 13. havi nyugdíjat elvenni, akkor nem láttam azt a nagy lelkesedést.
És akkor még egy dolgot szeretnék mondani; még egy dolgot. A magánnyugdíjpénztárak tekintetében, kedves képviselőtársaim, egyszer majd valaki megkérdezi, hogy hol lettek eltőzsdézve az ottani részvénycsomagok. És hogy mi volt az IMF-hitellel, amit nem használt föl a Bajnai-kormány. (Babák Mihály: Hová tette?) Mondjuk, MOL-részvény lett belőle. MOL-részvény lett belőle. Képviselő urak tudják, hogy körülbelül mekkora értékvesztésen ment keresztül ez a dolog? (Vantara Gyula: Ez hülyeség.) Ez hülyeség? Én ezzel nagyon egyetértek. Csak azt szeretném mondani, hogy sajnos van egy tőzsde, ma ennyit ér, holnap annyit ér. (Vantara Gyula: Osztalék.) Akkor én értettem, jó, ha az osztalékra játszunk, az nagyon megfelel. Tehát önnek tökéletesen igaza van, de akkor ezt lelkesen kell elmondani majd a közgazdasági tanórákon is.
A körbetartozásról beszélnek itt a képviselő urak. Tessenek már megnézni, hogy most mekkora a körbetartozás, és mennyi volt két évvel ezelőtt. Én nem szeretném még egyszer, és most befejezem, szeretném, ha befejeznénk ezt a vitát. Nem visz sehová. Ugyanis azt gondolom, hogy mindannyian érzelmekről beszélünk. Én is a védhetetlent néha megpróbálom megvédeni, önök meg az elmúlt két évről nem hajlandók érdemi vitát folytatni, és nem hajlandók érdemi vitát folytatni...