Tegnap azt hallhattuk, hogy Európa bukdácsol, ellenben a magyar kormány sikeres, Matolcsy György pedig maga a zseni, a megtestesült zsenialitás. Aztán ha megnéznénk az ország mai helyzetét - és jó lenne, ha tényleg a számokkal és a reális folyamatokkal foglalkoznánk -, akkor mit látnánk? Stagnáló, illetőleg csökkenő fogyasztást, csökkenő reálkeresetet, magas munkanélküliséget; rokkantak megélhetési drámáját, problémáját, ami kint az utcákon és a tereken érhető ma már tetten; a lakásépítés soha nem látott mélységbe zuhant, az építőipar gyakorlatilag összeomlott, úgy-ahogy csak az export húzza a gazdaságot, miközben önök folyamatosan támadják az exportot produkáló nagy nemzetközi vállalatokat; a hiány nem csökkent, hanem nőtt, az adóterhek növekedtek - különösen az alacsonykeresetűek esetében -; bizonytalan a nyugdíjrendszer, hárommillió ember elveszítette a nyugdíjmegtakarítását; a gyermektámogatások úgy néznek ki, hogy gazdagok esetében támogatják, a szegényeknél nem; a befektetői bizalom visszaesett, nem veszik a magyar értékpapírt, a forint gyengül, az infláció növekszik; a gyógyszertámogatásokat drámaian csökkentették; az oktatás egy szervezeti válságban van az egészségüggyel együtt, csökken a kiadás. Nos, ezek nem az elmúlt nyolc évről szólnak, ezek a máról szólnak, ezekkel kellene foglalkozni; ezek mögött számok vannak. Annak érdekében, hogy az ország szekerét ki tudják, ki tudjuk mozdítani, ezekkel kellene szembenézni. Itt kezdődik a költségvetés megalapozása.