Egyrészt a kivándorlás kapcsán szeretném elmondani, hogy valójában nem a statisztikai számmágiával kellene foglalkozni, mert itt a számokat lehet így is, úgy is értelmezni, ebbe én nem is mennék bele. Inkább megnézném azt a négy fő tényezőt, ami kapcsán fölmerül egyáltalán ez a kivándorlási problematika. Egyrészt a jövőkép hiánya; a jövőkép hiányán tudna segíteni az ifjúsági szakmai szervezetrendszer, amit önök évről évre folyamatosan leépítenek, a 2013-as költségvetésben is kevesebb forrás fordítódik ifjúsági szakemberekre, közösségi terekre.

A munkahelyteremtés kapcsán van most előrelépés, ezt nem tagadom, a 25 év alattiaknál a járulékcsökkentésnél, viszont ennek nincs meg a lába, fiktív adókra nem lehet járulékcsökkentést alapozni. Egyébként a felemelkedési csatorna - hiszen a fiatalok számára az volna jó, hogy ő többet érjen el, mint a szülei elértek, erre volna a felsőoktatás és az oktatási rendszer egy kiváló lehetőség, amit önök folyamatosan leépítenek. Ez így nem tartható. A felsőoktatásból nem pénzt kellene kivenni, hanem be kellene tenni, és akkor maradnak itt a magyar fiatalok, amikor úgy látják, hogy igen, ők majd képzettebbek lesznek, mint a szüleik voltak, és el tudnak majd végezni, magasabb fizetésért fontosabb állásokat is be tudnak tölteni.

A másik kérdéskör a lakhatás kérdésköre. Önök a fiataloknak lakhatás kapcsán nem segítenek annyit, amennyit lehetne. Hiszen az állami bérlakásrendszer kidolgozása kapcsán 21 millió forintot költ a költségvetés. Ez semmi. Akkor ennyi erővel nulla is lehetne. Kérem, gondolják el: ha volna egy ilyen bérlakásrendszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor nem kellene a fiataloknak a fizetésük felét a rezsi- és a lakhatási költségekre költeni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban. - Babák Mihály közbeszól.)