(15.20)

Először is jelenleg a jelenlegi keretek között bizonytalan a parlament költségvetés-alkotásához fűződő joga, noha az alaptörvény ezt a jogot rögzíti. Mire is gondolok elsősorban? Arra, amire most ez a törvényjavaslat nem tért ki, arra, hogy a kormány olyan rendkívüli intézkedéseket hozhat, olyan alapot képezhet, amely fölött a parlamentnek nincs rendelkezési joga, amely fölött nem a parlament gyakorol ellenőrzési jogot, illetve hatalmat.

Elsősorban itt arra gondolhatunk, hogy van egy alap, egy ilyen kockázati alap, amit a kormány a saját céljaira úgy költ el, ahogy akar. A kockázati alap mint olyan, ha létrehozza a kormány, az természetesen szíve joga, az azonban már, azt gondolom, az Országgyűlésre tartozna és mindannyiunkra, hogy egy nyilvános vita keretén belül határozzunk erről. Másik helyen is csorbul jelenleg az Országgyűlés költségvetés-alkotási joga. Ezt egyébként fel is vetettem akkor, amikor két lépésben tavaly korrigálták a saját maguk által készített költségvetést, és ezzel egyébként nagyobb költségvetési korrekciót hajtott végre a Fidesz-kormány a saját költségvetésén, mint az előző, még a szocialisták által készített 2010-es költségvetésen. Ez úgy nézett ki, hogy elfogadták a költségvetést, egy hónap múlva jött egy 250 milliárd forintos költségvetési zárolás, mert rájöttek arra, hogy megalapozatlan volt a költségvetés, és sürgősen tenni kell valamit, ha nem akarják, hogy a fejükre omoljon, szeptember folyamán jött egy újabb, 677 milliárd forintos úgynevezett maradványtartási kötelezettséget rendeltek el, olyan kifejezést használtak egyébként, ami az államháztartásról szóló törvényben nem is szerepel, hiszen ott előirányzat-maradványokról rendelkeztek, és ezzel újabb óriási korrekciót hajtottak végre a költségvetésen.

A problémám nekem ezekkel a jelenlegi megalapozó törvényekkel az, hogy egyrészt megalapozatlan, hiszen ha visszagondolunk csak a tegnapi napra, a miniszterelnök úr felment a pódiumra, olyan gazdasági intézkedésekről beszélt egy tízpontos akcióterv keretén belül, ami ebben az elénk tett költségvetést megalapozó törvényjavaslatban egyáltalán nem is szerepel. Úgy tárgyalunk a költségvetésről, hogy a kormány jelenleg ötletel azon, hogy mit szeretne a jövő évben tenni a magyar gazdasággal, milyen adójogszabályokat változtat meg és milyen irányban, el sem készültek ezek a törvények. Még jelenleg csak homályos véleményt lehet formálni róluk, hiszen nem ismertük meg a tartalmukat. A probléma tehát ezzel az, hogy a költségvetést megalapozó törvények nem alkalmasak arra, hogy megalapozott véleményt jelentsenek, egy megalapozott szakmai véleményt tudjunk ennek alapján mondani.

Ha belegondolunk abba, hogy ez a rossz tervezés, ez a megalapozatlan, körültekintést mellőző tervezési mód mit jelent, akkor azt láthatjuk, hogy többéves kihatással rendelkező törvényeket fogad el jelenleg az Országgyűlés, olyan törvényeket, amelyek nemcsak 2013-ra nézve jelentenek majd változásokat, hanem a hatásuk több évre átgyűrűzik. Arra gondolhatunk például, hogy a kormányzat megszorító politikája miatt az átgondolatlan szervezetmódosítási - mert nem fejlesztésről van szó - cselekedetek miatt olyan bizonytalan környezet jött létre Magyarországon, amelyben nem akarnak sem a hazai, sem a nemzetközi befektetők befektetni, amelyek bizonytalanságot okoznak mind a vállalkozások, mind pedig a munkavállalók számára.

Ezzel én, azt gondolom, nem sikerült a kormánynak érdemben foglalkoznia, nem sikerült a megalapozó intézkedések között olyan intézkedéseket felemlíteni, én egyetlenegyet nem hallottam itt a mai vitán, ami erre vonatkozóan megnyugtató válaszokat adott volna. Nagyon sokszor azt láthattuk egyébként, hogy pont az ilyen átgondolatlan, a következményekkel nem számoló gazdaságpolitikai tervezés vezet oda, hogy Magyarország sokszor tét nélkül vagy nagyon kicsi téttel folyó küzdelmekbe száll bele nemzetközi színtéren, és szenved el egyébként nagyon komoly forintszázmilliárdokban mérhető vereséget azért, mert egész egyszerűen a kormány nem gondolta át, hogy mi az, amivel kilép, és mi az, amivel konfrontálódik.

Nagyobbra lehetett volna emelni a tétet. Például elmaradt a devizahitelesek megmentése. Ugyanis az, hogy beragadtak ezek az emberek a jelenlegi állapotba, 30-40 százalékkal magasabb törlesztőrészletet fizetnek, miután az árfolyamgátas konstrukciót bevezeti a kormány, mint amit fizettek 2010 áprilisában ugyanolyan hitelfizetés alapján, azt gondolom, hogy ez finoman szólva sem egy olyan jó eredmény.

Hiányoznak az egyeztetések. Úgy jöttek be most is a megalapozó törvényjavaslat intézkedései az Országgyűlés plenáris ülésére, hogy erről érdemi vita a pártok között nem folyt, erről a szakmai szervezetek nem tudtak. A nemzeti együttműködés rendszere egyébként a múltkori gazdasági bizottsági ülésen abban öltött testet, hogy a kormány két minisztériuma egymással kezdett el vitatkozni, hogy mit kezdjenek az adott törvénnyel, egymással kezdett el vitatkozni a gazdasági bizottsági ülésen, mert még a két minisztérium sem tisztázta egymással az álláspontját. Jelenleg ott tartunk, képviselőtársaim, hogy még a kormánynak sincs koherens, egységes, átgondolt intézkedése. Ha Babák úr arra gondol, hogy ez egészséges, képviselőtársam, azért figyelmeztetem, hogy a vízi közműről szóló törvényről vitatkoztunk éppen tegnap a gazdasági bizottság ülésén, a kormány olyan adójogszabályokat léptetett életbe, illetve olyan módon módosítja a törvényt, amelynek alapján elképzelhető, hogy áfafizetési kötelezettség lesz ezen a területen, és százmilliárdos tehertételt jelent ez ilyen módon a fogyasztóknak, százmilliárdos tehertételt jelent ilyen módon az embereknek. Hát azért nagyon nem mindegy, hogy egy százmilliárdos tétel bekerül az átgondolatlan törvényalkotás miatt a törvénybe, vagy nem kerül be. Hát ezek azok a megalapozó intézkedések és a megalapozó intézkedések előtt kötelezően lefolytatandó szakmai viták, amelyeket - sajnos azt kell mondanom - a kormány mind ez idáig mellőzött.

Ha megnézzük az intézkedéseket, amelyeket a törvényjavaslat említ, az innováció területén ténylegesen érdemben gyakorlatilag nem történik semmi, miközben egyébként tudjuk, hogy Magyarországon a GDP-arányos hozzájárulás az innováció ügyéhez harmada, fele volt az elmúlt években, mint amennyi egyébként GDP-arányosan szükséges lenne, mint amennyit a gazdasági fejlettségünk indokolttá tenne.

Gyakorlatilag tartósan ezen próbálnak az egymást váltó kormányok spórolni, ezen próbál most a magát nemzetinek mondó Fidesz-kormány is spórolni azzal, hogy nem tesz a tudományba pénzt, azzal, hogy a megalapozó törvényeknél sem rendel el olyan intézkedéseket, amelyek ezeket a területeket kiegyensúlyozottan finanszírozhatóvá tennék azzal, hogy nem alkotott meg egy olyan finanszírozási modellt, amely átnyúlik kormányzati ciklusokon és biztosítja a kutatás-fejlesztés megbízható, legalább a gazdasági fejlettségünkkel összhangban lévő finanszírozását, ezzel járulnak önök hozzá ahhoz, hogy egy balkanizálódott, a periférián küzdő ország képét vetítsék előre a következő években. Ha nincs kutatás-fejlesztés, ha nincs magasabb hozzáadott értékű termelés Magyarországon, akkor Magyarországon számolnunk kell azzal, hogy nem lesznek magas jövedelmek sem, nem lesznek magasak a fizetések, és az emberek pedig - mint ahogy most is láthatjuk - egyre rosszabbul fognak élni.

Az önkormányzati rendszert érintő törvénymódosításokkal kapcsolatban is meglehetősen sarkos véleménye lehet az embernek. Úgy fognak hozzá egy intézményrendszer átalakításához, hogy 400 milliárd forinttal csökkentik az önkormányzatok részére elérhető forrást a 2013-as költségvetésben, 400 milliárd forintot vonnak ki ebből a rendszerből. A feladatok egy részét ugyan az állam magára vállalja, de gyakorlatilag ezzel párhuzamosan alapvetően egy nagyon durva forráskivonás történik, miközben egyébként a kormányoldal gyakran panaszkodik a szocialisták elmúlt nyolc évére, hozzáteszem, joggal, mert valóban komoly megszorításokat alkalmaztak az önkormányzatoknál, de ezeket a megszorításokat önök nemhogy kompenzálták volna, hanem újabbakkal és újabbakkal tetézik.

Itt vannak a Honvédelmi Minisztérium cégeire vonatkozó kitételek. Itt a honvédelmi miniszter gyakorol majd fölöttük ellenőrzést, illetve a Honvédelmi Minisztérium részéről gyakorolnak fölöttük tulajdonosi jogokat. Mi is ezzel a probléma? Az, hogy egyrészt ezek a cégek tartósan nem képesek életben maradni önerejükből azért, mert nincs kiegyensúlyozott megrendelésállomány. Ugyanaz a probléma, mint az előző esetben, hogy nem alkotott senki a rendszerváltás óta eltelt két évtized alatt olyan finanszírozási modellt, amely a ciklusokon átnyúló fejlesztéseket lehetővé tenné.

(15.30)

Ha most megnézik vagy mögé néznek annak, hogy mi történik a hadiiparon belül: általában elmondható, hogy 10-15 év egy fegyverzet vagy egy elektronika cseréje, 30-35 év egy haditechnikai platform cseréje. Ennyi az élettartama adott esetben a technikának, ennyi időközönként kell felújítani, illetve lecserélni. Erre vonatkozóan semmilyen finanszírozási modell Magyarországon nincs, többek között ennek tudható be, hogy rendkívül drágán üzemel a honvédségnek az a része, ami még egyáltalán működőképes, rendkívül magas működési költségekkel üzemel, mert mindenki éppen csak annyi pénzt tesz bele a rendszerbe, hogy az még valamilyen szinten fenntartható legyen. Gondolhatunk egyébként akár a Gripen vadászgépekre is, megvettük, lízingeljük, aztán nemrég kiderült, arra sincs pénz, hogy fölszálljanak vele. Akkor meg minek az egész?

Képviselőtársaim, ezek azok a kérdések, amelyekben én úgy gondolom, hogy egy magát nemzetinek valló kormánynak muszáj lenne előrelépnie, mert ha a hosszú távú finanszírozási modell megalkotására nem tesznek kísérletet, ha a megalapozó törvényekből is hiányoznak az erre vonatkozó előkészületek, az erre vonatkozó rendelkezések, akkor azt gondolom, semmi okunk nincs arra, hogy derűsen nézzünk a jövőbe, mert hosszú távú költségvetési tervezés nélkül fenntartható gazdasági növekedés sem lehetséges.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)