Európában és Magyarországon is a társadalombiztosítás, a szociális jogok több mint százéves fejlődése lehetővé tette, hogy a megrokkanás, illetve a balesetből származó munkaképesség-csökkenés része legyen azoknak a kockázatoknak, amelyekre az állam valamiféle biztosítást nyújt. Mindez a folyamat 2011-ben egy olyan ponthoz érkezett el, amikortól kezdve már inkább visszafejlődésről beszélhetünk. Egy, a rokkantak érdekében alakult csoport a következőképpen fogalmazta meg, mit jelent ma rokkantnak lenni: "Aki nem élte meg ezt az állapotot, annak fogalma sincs erről. Kívánjuk, hogy sohase ismerje meg a földig rombolt önbecsülés érzését." És hogy mi ennek a földig rombolt önbecsülésnek az oka? Ehhez át kell tekintenünk az utóbbi időszak főbb bűneit, amelyeket ez a kormány vitt végbe a rokkant emberek és családjaik ellen.

Lényegében tavaly kezdődött el az a hadjárat, amelyben egyre-másra jelentek meg azok a kormányzati vélekedések, hogy a rokkantnyugdíj-rendszer pazarló, túl sok a rokkant, és különben is jelentősek a visszaélések. Ezzel kezdődött el ennek a társadalmi csoportnak a lejáratása.

Később mindenféle hírek és számok keringtek arról, hogy mikor és kiket fognak újbóli felülvizsgálatra küldeni; mindezt a "mennyi embert kívánunk a munkaerőpiacra visszahelyezni" szlogen kíséretében. Már az elgondolás is hibás volt, hiszen miközben egymillió munkahelyet ígértek, még az egészséges embereknek sem tudnak valódi esélyeket kínálni, csupán az éhbérért adott közmunkát. Nem beszélve arról, hogy miként gondolták, hogy több százezer ember egyik napról a másikra munkaképes lesz.

Tavaly ősszel végül kiderült, hogy a korábbi félelmek nem voltak alaptalanok. Mi is történt? A már véglegesített rokkantaknak is maguknak kellett kérniük felülvizsgálatukat, különben elveszítették ellátásukat. Sokaknak jelentősen csökkent az ellátása, számos, a korábbi rendszerhez kapcsolódó kedvezményt elvettek, mindezt úgy, hogy közben azok számára, akiket kitettek a rendszerből, semmilyen kiutat nem biztosítottak. Hiába beszélnek rehabilitációs kártyáról, uniós foglalkoztatási programokról, ezekből az érintettek mit sem érzékelnek. Ma az ellátás és jövedelem nélkül maradt emberek elkeseredettségükben már a végsőkig is elmennek.

Soltész Miklós államtitkár úr 2006-ban még azt mondta: az állam és a kormány felelőssége a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítésére és nem a hátráltatására vonatkozik. Most vajon mit gondol erről? Mit gondol, amikor a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának támogatását a kormány csökkenti; amikor nem fizeti ki az érintett szervezeteknek és vállalkozásoknak a költségvetésben erre a célra elkülönített és még fel nem használt összesen 8 milliárdos bértámogatást.

Az alapvető jogok biztosa is megállapította, hogy a fogyatékos embereket továbbra is aránytalan módon kirekesztik a munkaerőpiacról. De az ombudsman a rokkantrendszer-átalakítás problémájára is felhívta a figyelmet, ami miatt az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát. Az alapvető jogok biztosa szerint a rokkantsági ellátórendszer 2012-es átalakítása során nem biztosították a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom védelmét, továbbá az alacsony összegű ellátás melletti munkavállalás lehetőségének korlátozása folytán sérül az esélyegyenlőség elve.

Úgy látjuk, hogy a kormány és a kormánypártok mit sem törődnek az ilyen felvetésekkel. Mint ahogy az érintettekkel sem törődnek, akik nyáron a 40 fokban több napon keresztül tüntettek jogaikért, ellátásaikért, munkájukért, jövőjükért.

De itt a parlamentben sem fordítanak nagyobb figyelmet a rokkantakra. A szociális bizottság ülésén nemrégiben arra sem tartották méltónak az MSZP frakciójának javaslatát, hogy a Ház azt napirendjére vegye. Indítványunkban a rokkantnyugdíj átalakítása miatt az érintettek szociális biztonsága érdekében szükséges feladatokat foglaltuk össze. A kormány még csak nem is képviseltette magát a javaslat tárgyalása során.

A Magyar Szocialista Párt eddig is kiállt és a jövőben is kiáll a megváltozott munkaképességű emberek mellett, megtesz mindent annak érdekében, hogy könnyebbé tegye életüket, hogy sorsuk ne csak a szerencsén múljon.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Kolber István tapsol.)