Az EU-ban, amelynek egy két évvel ezelőtt elfogadott stratégia alapján 2020-ra a világ legversenyképesebb régiójává kellene válnia, alapvető koncepcionális különbségek vannak az egyes országok felfogása között. Ehhez képest, hogy milyen álmokat szőttek az EU-s vezetők, a dühöngő gazdasági krízis miatt Írországot követően a déli és a délkelet-európai országok sorban, szépen egymás után dőlnek össze. Görögország, Portugália, Olaszország, Spanyolország, majd most már Ciprus is ebbe a sorba illeszkedik, és mindnyájan kétségbeesetten szeretnének kapaszkodni az EU és annak révén az Európai Központi Bank és az IMF mentőcsomagjába és pénzébe, de ahogy egykor a süllyedő Titanicon, itt sincs már hely, illetve pénz. Lehet, hogy a magyar IMF-tárgyalás is ezért húzódik el, de reméljük is, hogy nem sikerül ezzel a kifosztó társasággal bármilyen, az ország számára előnytelen megegyezést kötni.

Fel kellene fogni, hogy nem lehet semmiféle segélycsomaggal megoldást találni a strukturális válság okaira. Ezt az Európai Uniót ebben a formában és az eurót mint fizetőeszközt nem lehet megmenteni. Hiába van most már Barroso elnök úr részéről egy kétségbeesett javaslat a föderációra, és hiába döntött úgy az Európai Központi Bank, hogy eurókötvényeket kíván vásárolni, persze ennek is a kifutása kétséges, Európa nem tud szorosabb szövetségbe forrni, és nemzetközivé válni sem fog tudni, mert sokszor teljesen különböző nemzeti érdekek feszülnek egymással szemben.

Menthetetlenül csúszik lefelé ez az egész bürokratikus gépezet, hiába gondolják, hogy Magyarországnak ez jelenti a jövőjét; bár egyre akadozva és töredezve, de lassan még forog a rozsdás körhinta.

Az egész neoliberális gazdasági modell bukott meg visszavonhatatlanul, amire építkezett Európa és az úgynevezett nyugati világ, bár egyes szakértők úgy tesznek, mintha még mindig a legnagyobb rendben lenne minden, legfeljebb egy kicsit stabilizálni kell a költségvetéseket, egy kicsit megszorítunk, és újra elvesszük az emberektől azt, amit a pénzügyi intézmények feneketlen étvágya kíván.

Orbán Viktor sem beszél most már szokatlan nyíltsággal a nyilvánosság előtt többedszer arról a fenyegető katasztrófahelyzetről, ami vár Európára és azon belül természetesen Magyarországra. Éhínségről, rendkívüli állapotról beszélt, és ennek függvényeként a Nemzetgazdasági Minisztérium már egy, a különleges jogrend időszakáról szóló rendeletet készít, és a válsághelyzetet akarják ezzel szabályozni, ahol különleges reagáló erők lesznek. A miniszterelnök azt mondja, hogy az Európai Unió rossz stratégiája minden gondnak az okozója - nem csupán.

Minden probléma okozója az a gátlástalanul kizsákmányoló pénzügyi diktatúra, amely Észak-Amerikától a Közel-Keletig uralja a jelenlegi világot, és amelynek következtében minden ország és minden ember ebben a régióban kiszolgáltatott a számára. A korlátlan növekedésre épülő gazdaságfilozófiai elmélet megbukott, nem fenntartható. Ki kellene mondani, hogy itt van a csőd, és nem fogják tudni megállítani mégoly hangzatos és látványos tervek sem. A hatalmasra növekedett virtuális pénzbuborék egy olyan ősrobbanás előtti állapotban áll, amelynek a nyomására mindent be fog teríteni majd a káosz, ahogy ez szétrobban. Nem véletlen, hogy olyan komoly amerikai befektetők, mint Soros, Paulson vagy a Rothschild-ház, az euró összeomlására tesz, és óriási mennyiségben vásárol aranyat.

A kérdésem és amire kíváncsiak vagyunk a Jobbikban, az, hogy ki fogja megvédeni majd az embereket ténylegesen ebben a helyzetben, amikor az önellátásra sem képesek. Miközben az ország egyes vidékein dühöng a cigányterror, ki fog biztonságot nyújtani számukra? Ha minden összedől, és a rendfenntartást se tudja az állam garantálni, akkor ki állítja meg azokat a bűnözőket, akik - mint itt a Vizoviczki-ügy fejleményeiből láttuk - most is be voltak férkőzve és be voltak épülve a legmagasabb körökig? Erre szeretnék választ és megoldást kapni, amely egész Magyarországot a következő évekre is meg tudná nyugtatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(9.40)