Hogy ezt a kérdést mennyire kezeli súlyának, fontosságának megfelelően az Országgyűlés, kifejezetten és jól mutatja az, hogy milyen ütemben, milyen gyorsasággal tudja napirendre tűzni ezt a kérdéskört. Nos, ha visszagondolunk az eltelt hosszú-hosszú évekre, hiszen nem ez az első eset, amikor ilyen beszámolót van módunk hallgatni a parlamentben, akkor azt láthatjuk, hogy volt arra példa, nem is egyszer, amikor két beszámoló összecsúszva egyszerre került a parlament elé, tehát gyakorlatilag hosszú-hosszú évek lemaradásáról volt szó. Nos, ehhez képest azt kell mondani, hogy most ez a 2009-2010-ről szóló beszámoló az összes korábbi időszakkal összehasonlítva egészen gyors ütemben a szakbizottság, illetve a parlament plenáris ülése elé került, hiszen 2011 folyamán elkészült a beszámoló, 2012 tavaszán a szakbizottság már tárgyalta, és most ősszel a plenáris ülés elé is kerül. Lehetne persze azt mondani, hogy ezt az ütemet érdemes lenne még gyorsabbá tenni, de azt gondolom, a korábbi évek nagyon rossz tapasztalatához képest ez egy jelentős elmozdulás, és egyúttal egy értékrendet is jelez.

A beszámoló részletes ismertetésétől most a bizottság állásfoglalása esetében eltekintenék. Tisztelettel legyen szabad megjegyeznem, hogy a bizottsági ülésen a beszámolóval kapcsolatban olyan természetű kifogás, ami az általános vitára való alkalmasságot vagy az elfogadást megkérdőjelezné, nem hangzott el. A bizottság egyöntetűen támogatta, és ennek alapján azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy ezt az egyöntetű támogatást, ami a szakbizottságban megfogalmazódott, a plenáris ülésen is juttassa kifejezésre minden frakció, és támogassa azt az akadémiai beszámolót, amely egyébként korrekt, a valóságnak megfelelő és minden tekintetben alapos, részletekbe menő és teljes körű tájékozódásra alkalmas.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)