Köszönet a beszámolóért is, ezért a nagyon részletes és pontos tájékoztatásért, amelynek, mint minden beszámolónak, legnagyobb értéke, hogy nemcsak az elmúlt két esztendőre tekint ki, nemcsak az elmúlt, vizsgált két esztendő problematikáját veti fel, hanem az igazán jó beszámoló értékét is hozza, vagyis javaslatokat is megfogalmaz, jövőbe mutató javaslatokat tesz.

Ez a négy javaslat, amellyel mélységesen egyetértünk, a vezetői összefoglalóban rögzítetten a tudományirányítási rendszer alapvető átalakítását javasolja elsőként, és abszolút természetes módon folytatja azt a munkát és tesz javaslatot ennek a munkának a folytatására és kiteljesítésére, amit az Akadémia ezen a téren már korábban megkezdhetett.

A másik ilyen javaslat a kutatói utánpótlást biztosító oktatási rendszer megújítása, amit előttem szóló képviselőtársaim is említettek, hiszen a felsőoktatással való nagyon szoros kapcsolódása az Akadémiának, és így a teljes magyar kutatói hálózatnak folyamatosan szükségessé teszi azt a nagyon-nagyon fontos és minden jövőt biztosító feladatot, hogy az utánpótlás nevelésére sokkal nagyobb hangsúlyt helyezzünk a jövőben, mint tehették korábban.

Éppen ezért harmadikként a K+F stratégiának a nemzeti érdekek szerinti alakítását is megjelöli az elnök úr az anyagában. Azt gondolom, kiemelten fontos az a szempont és az a szemlélet, amellyel az Akadémia működését az elmúlt időszakban szemlélhettük, és amely például itt, ennél a pontnál kiemelten is a nemzeti érdekek szerinti alakításra teszi a hangsúlyt.

Az innováció, a nemzetközi kapcsolatrendszerrel kapcsolatos stratégia kidolgozása a negyedik feladatként megjelölt jövőbeni fontos cél. Azt gondolom, hogy mindazok az elmúlt időszakban végzett kutatások, amelyek láthatóan nagyban segítették az innovációt Magyarországon is, nem maradhatnak határon belül, hiszen az a nemzetközi kapcsolatrendszer, amely felé egyrészt továbbítani tudja azt a tudást, amelyet itthon megszereztünk és ki tudunk teljesíteni, valamint a külföldi kapcsolatrendszerből fakadó humán tőkének a felhasználása nagy lehetőségeket rejt.

Külön nagyon tetszett nekem, és engedjék meg nekem, hogy idézzek is abból a levélből, amit az a 18 fiatal tudós kutató írt, akik Talentum- és egyéb díjjal kitüntetett fiataljai a magyar kutatásvilágnak. Levelükben az első bekezdésben nagyon határozottan fogalmaznak: "Magyarországon a tudományos kutatás az összeomlás szélére jutott. Az elmúlt évek kaotikus és kiszámíthatatlan kutatásfinanszírozása miatt ma már nemzetközi szinten kiemelkedő csoportok működése is ellehetetlenül. A legtehetségesebb fiatalok jó része nem lát perspektívát Magyarországon, s mielőbb külföldre menekül, gyakran már az egyetem elvégzése közben. Sajnálatos módon az elmúlt évek sok intézkedésében nem láttuk az átgondoltságot és a szakmai hozzáértést. Nem tapasztaljuk a bizalmat; a kutatói szféra meghatározó intézményeit megkerülve, pályázatnak álcázott közvetlen kormányzati döntésekkel hatalmas pénzeket fordítottak megkérdőjelezhető projektekre. Eközben a magyar alapkutatás zöme elsorvadt."

És a levél vége felé azt írják: "A helyzet tarthatatlanná vált. Fiatal kutatókként aggódva figyeljük a magyar alapkutatás és felsőoktatás szétesését, és arra kérjük a leendő magyar kormányt, hogy haladéktalanul lásson hozzá a súlyos problémák orvoslásához. A nemzetközi tudományos életben szerzett tapasztalatunk alapján a következő területeken tartjuk szükségesnek az azonnali intézkedéseket", és felsorolják az OTKA-t, a posztdoktori rendszer kiépítését, az egyetemi kutatások színvonalának emelését, és természetesen az ehhez kapcsolódó tudás megszerzése után járó elismerési rendszer kidolgozását.

Azt gondolom, hogy az a megfogalmazás, amit ezek a fiatal kutatók tettek, teljesen egyértelműen mutatja, és talán rajtuk lehet a legjobban lemérni az elmúlt időszaknak, ennek a bizonyos két esztendőnek, 2009-nek és 2010-nek a kritikáját, és szintén elismerésre méltó az a hozzáállás, ahogy ezek a fiatal kutatók a levelüket megfogalmazták. Nem csak kritika és vélemény a levelük, hanem sokkal inkább kiolvasható belőle az a lelkesedés és tenni akarás, amely általában egy-egy fiatal kutatót jellemez, hála istennek, kis hazánkban is.

Akkor, amikor ezeket a feladatokat ők is megjelölik, jó arra gondolni és látni azt, hogy a magyar kormány előterjesztéseiben, az Országgyűlés által eddig elfogadott törvényekben és az eztán elénk kerülő tervezetekben is ezek a célok, ezek a javaslatok, ezek a megfogalmazások rendre előkerülnek.

(11.30)

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az előttünk fekvő beszámoló természetesen - ahogy korábban többi képviselőtársamtól is elhangzott - mindenképpen az Országgyűlés elfogadására javasolt. A Kereszténydemokrata Néppárt is azt javasolja, hogy az Országgyűlés ezt a beszámolót fogadja el.

Végezetül egy idézetet szeretnék elmondani, mégpedig azért, hogy ezt az oldalát is erősítsem a beszámolónak, illetve a magyar kutatók munkájának, azt a hozzáállást, amelyből egyre inkább kitűnik, hogy Magyarországon is folyamatosan erősödik a keresztény szellemiségű kutatómunka, és a tudósok nyíltan is felvállalt hozzáállása, a keresztény hit mellett tett tanúságuk jól példázza, hogy milyen szépen, milyen hatásosan és hatékonyan él meg egymás mellett a tudás és a hit. Nemeshegyi Péter tudós jezsuita azt fogalmazta meg, hogy milyen módon tud egymás mellett élni a hit és a természetes értékek. Azt mondja: a hit azt az oldalvilágítást adja meg a természetes értékeknek, amelyben azok természetfölötti megvilágításba kerülhetnek, és a hit mindig azzal a segítséggel áll a tudás megszerzése, a kutatás és a gondolkodás mellett, hogy az egy teljesebb világképet alkothat mindannyiunk közös hasznára.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)