TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Időről időre előadódik az, hogy tartalmilag nem összefüggő, időben máskor jelentkező, de meglévő problémákat kell orvosolni egy javaslatban. Azért bocsátom ezt előre, mert bár ellenzéki képviselők ilyen esetekben mindig elmondják, hogy az előterjesztés az a fajta saláta, amelyet áttekinteni nehéz és láthatóan nem egy gondolati sorra épül, önmagában azonban nem probléma az, hogy ez az összegereblyézés időről időre megtörténik, és a felmerülő problémákra vagy jogharmonizációs szükségletekre, vagy felmerülő döntésekre reagálva - például most a kúriai döntésre - a kormány javaslatot tesz le a parlament asztalára.
(17.30)
Bár áttekinteni nehéz ezeket a javaslatokat, mégis szükséges a minősítése egyenként és darabonként is.
Összességében osztani fogom, nem meglepő módon, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi előadójának véleményét a tervezetről, ugyanakkor szeretnék beszélni néhány elemről, amely jó alkalmazás esetén hozhat az állampolgároknak. Úgy gondolom, hogy a tőkepiacon szereplő befektetők, akik nyilván nem vagy nem minden esetben magánszemélyek, ha egységes szabályok szerint tudnak értékelni különböző termékeket, ha ezek mellé a termékek mellé valóban fel van téve a kockázat problémája, ha a tulajdonságaik összemérhetők, akkor ezzel nyilván a befektetők járnak majd jól, ha jól alkalmazott például az összefoglalóban ez a fajta kötelezettség. Én magam azt gondolom, hogy a kockázatok mibenlétének bemutatása mindig lényeges és fontos, ebben a tekintetben tehát ez a harmonizációs javaslat jó alkalmazás esetén jól működhet.
Aggályaim vannak a kötelező biztosításnak a meghirdetéssel kapcsolatos átalakításával. Az évenként kétszeri díjmegállapítás elméletben természetesen jelenthetné azt, hogy egy folyamatos piaci versenyben a biztosítók versengenek, és nemcsak egyszer egy évben, hanem kétszer egy évben is tehetnek jó ajánlatokat a biztosítottaknak. Ezt a feltételezést én boldog szívvel osztanám, ha nem olvastam volna körülbelül egy órája egy hírt, mely szerint éppen a biztosítók érdekképviselőjének a vezetője jelezte azt, hogy a biztosítók az eddig felmerült adókat természetesen áthárították a biztosítottakra, ezért tehát ez a piaci versenyben folyamatosan csökkenő biztosítási díj jelen esetben - az előterjesztéssel szemben - nem fogja érvényesíteni a folyamatos csökkenést, de ez nyilvánvalóan nem szabályozási, hanem kormányzati gazdaságpolitikai kérdés, amit jómagam nem győzök eléggé kárhoztatni.
A meghirdetés módjánál aggályosnak tartom a megszerezhető információk lehetőségét, ugyanis azt gondolom hazánkról, hogy bár nagyon kívánatos lenne, hogy mindenki alkalmazza és használja a virtuális világ előnyeit, a honlapokon meghirdetett adatok nem feltétlenül elérhetők mindenki számára.
Amikor az előterjesztés pontos javaslatot tesz arra, hogy a külföldi társaságok magyarországi fióktelephelyei milyen módon ne térhessenek ki a jogképesség, a jogalanyiság alól, azt a magam részéről természetesen helyeslem, hiszen a cég működése sok tekintetben nem a valósághoz volt igazítva, pláne a bejelentése.
Ugyanakkor meg kell jegyezzem, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ügyében egyetlen pozitívumot azért mégiscsak látok az előterjesztésben, nevezetesen azt, hogy legalább itt lekerült a Magyar Nemzeti Bankkal való összevonás lehetősége.
Amikor pontosítja az egyes pénzügyi szervezetek működésének a körülményeit, vissza kell térjek arra, hogy - mint ahogy a MÁV Általános Biztosító Egyesület esetében - a fogyasztói csoportok esetében is tartozik a kormány a polgárainak egy szabályozással. Én a fogyasztói csoportok ügyét nagyon veszélyesnek, a szabályozását szabályozatlannak, a kormányzati szándékot pedig ebben a tekintetben erőtlennek és tétovának érzem. Sokszor merült már fel a tisztelt Házban, hogy hogyan történjen szabályozás, és azt gondolom, hogy sokszor született ebben kitérő válasz, és született meg kitérő álláspont a kormány részéről. Nem része az előterjesztésnek, éppen csak hiányolom, hogy amikor szabályozásra lenne lehetőség egy ilyen általános saláta esetében, akkor ezt miért nem hozza elő a kormányzat.
Végül azt szeretném még megjegyezni, hogy az Állami Adósságkezelő Központ étvágyát én értem a finanszírozás ügyében. Különösen nagy ez az étvágy akkor, amikor az Állami Adósságkezelő Központ a kibocsátásoknál folyamatosan szeretne jó hozamokat elérni, amikor megújít finanszírozhatóságot, ugyanakkor sorozatban nem ér el jó kondíciókat.
Nem akarok most kitérni az IMF-tárgyalások mibenlétére, az ezzel kapcsolatos körülményekre és a kormányzat ezzel kapcsolatos magatartására, minősítették ezt éppen eleget az elmúlt időszakban, nem akarom a tisztelt Ház idejét ezzel rabolni. Ugyanakkor meg kell jegyezzem, hogy óvatos lennék ezzel az étvággyal, mert az Állami Adósságkezelő Központ esetében - bármennyire is szükséges, hogy oldja ezt a helyzetet, amiben csak nagyon magas hozammal tud kibocsátani - a sorozatos ötletek az újabb források bevonására nem biztos, hogy előbb-utóbb jóra vezetnek.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennyit szerettem volna a tervezettel kapcsolatban elmondani. Köszönöm a türelmüket és köszönöm a lehetőséget is.