ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő saláta ritka alkalmat nyújt arra, hogy két, számomra kedves területet, a fogyasztóvédelmet és a genderügyeket összekapcsoljuk. Ez az a törvényjavaslat, amely sok más, végeláthatatlanul hosszasan sorolt jogharmonizációs átültetés mellett azt a különös elvet ülteti a magyar biztosítási jogba, miszerint a nő és a férfi közötti megkülönböztetés törvényellenes. Jó alkalom ez arra, hogy bemutassuk, milyen az, amikor ostoba, bizonyos értelemben véve egy gender peace-nek nevezhető, az élet valósága ellen ható esélyegyenlőségi törvényt próbálnak bevezetni. Nincs kétségem afelől, hogy ezt átvesszük, de azt gondolom, pont ez mutatja meg azt, hogy a nők és a férfiak közötti különbség teljes ignorálása, az, ha nem vesszük figyelembe a biológiai különbségeket, az teljesen téves útra vezet. Nem véletlenül érvelünk e Házban sokszor amellett, hogy ezeket a különbségeket figyelembe kell venni. Biztosítás, életbiztosítás, kockázati életbiztosítás esetén különösen nehéz nem ilyenfajta ostoba fatörvénynek nevezni azt, ha a biztosítók többé nem vehetik figyelembe azt, hogy a nők tovább élnek, vagy a kötelezőnél azt - bár ez már eltűnőben van -, hogy biztonságosan vezetnek. Ezek tudományosan felmért kutatási eredmények alapján tudható eredmények. Tényleg jó alkalom ebben a vitában elmondani, hogy nem szabad a nemi esélyegyenlőséghez nyúlni, mindig meg kell nézni, hogy van-e értelme, van-e realitása, organikus változást érünk-e el vele, az élet valóságára reflektálót, vagy csak kipipálunk egy rideg szabályt.
A másik változtatás, ami a kötelezőket érinti ebben a salátában, szintén az élet próbáját kell hogy kiállja. Teljes mértékben megosztottak a szakértők abban, hogy ez jobban működik vagy rosszabbul. Ebben a kérdésben csak annyit szeretnék jelezni, hogy körülbelül egy fél-háromnegyed évvel a bevezetés után az ellenőrző albizottságban meg fogjuk nézni, hogy hogyan működik az élet valóságában, valóban jobban hozzásegítette a fogyasztókat ahhoz, hogy eligazodjanak vagy sem.
A törvénynek még két részéhez szeretnék hozzászólni, az egyik a PSZÁF bizonyos jogosítványainak a kiterjesztése, egy csomó olyan dolog elrendezése a törvényben, amit az élet kikényszerített, például a pénzügyi békéltetőtestületek helyének a megkeresése. Azt gondolom, bár érthető módon sok minden történt a devizahitelesek ügye miatt a pénzügyi fogyasztóvédelemben Magyarországon, láthatjuk, hogy most éri be a jogalkotás, a szabályozás az életet, nagyon lassan mennek át ezek a változások és nem elég erősek. Azt gondolom, ha törvényt alkotunk arról, hogy a befektetések összehasonlíthatók legyenek, akkor ideje azt a többek között általunk is szorgalmazott lépést megtenni, hogy a hiteltermékek is összehasonlíthatók legyenek, hogy ezzel is hozzájáruljunk ahhoz, hogy az emberek informált döntéseket tudjanak hozni.
A PSZÁF pénzügyi fogyasztóvédelmi tevékenysége egy külön figyelmet érdemlő terület, ami fontos, hogy megerősödik. Ebben a változtatásban is vannak ilyen elemek. Ugyanakkor felveti azt a kérdést, hogy ismét egy hangzatos bejelentés történt a pénzügyi ombudsman intézményének a bevezetéséről. Azóta erről nem hallunk részleteket, de fontos lenne megvizsgálni, hogy milyen viszonyban áll ez - s ezt mi rendszeresen felvetjük a fogyasztóvédelmi bizottságban - a PSZÁF jelenlegi fogyasztóvédelmi tevékenységével, hiszen most állítottunk fel pénzügyi békéltetőtestületeket, leválasztottuk őket, egyébként nagyon helyesen, az egyéb ügyekkel foglalkozó békéltetőtestületektől.
(17.40)
Hiszen itt egy nagyon komoly, kifinomult pénzügyi tudással rendelkező szakértőgárdára kell támaszkodni, felállítottunk egy ilyen rendszert. Vajon ez hogyan fog viszonyulni egy esetlegesen bevezetendő új intézményhez? Érdemes egyébként megfontolni azt is, hogy a világban a globális pénzügyi válság során egészen új intézménytípusok jöttek létre, tehát nem eretnek gondolat új intézménytípusban gondolkodni. Mi többnyire az amerikai pénzügyi fogyasztói központ felállítását ajánljuk a jogalkotók figyelmébe, amely egy teljesen elkülönített, független intézmény, csak erre a témára létrehozva.
És végül az utolsó pont, amit szeretnék említeni. Nem lehet eltekinteni attól, hogy a Befektetésvédelmi Alap átkerül, megnyitja a lehetőségét ez a salátatörvény az Államadósság-kezelő Központ irányába. Azt gondolom, mivel ezeket a befektetéseket így is, úgy is csak állampapírban lehet tartani, nem derül igazán ki az előterjesztésből, hogy miért lenne ez nagyobb biztonságban az állam kezében. Az elmúlt évek gazdálkodására az állam részéről sok minden jellemző, de a prudens gazdálkodás nem, úgyhogy különösebben nem nyugtat meg, sőt inkább egy kicsit aggodalommal tölt el minket is, a szakértőket is az, hogyha megnyílik egyfajta magánvagyonra az állam kezelési joga.
Ezzel együtt az általános vitára alkalmasnak találtuk ezt az előterjesztést, és támogatni fogjuk, tudomásul véve azokat a szerintünk félreértéseket, amelyekről az előbb beszéltem.
Köszönöm szépen.