Látható, és ki kell jelenteni az elején, hogy ezen rendelkezéssorozat bizonyos részei nem a magyar állampolgárok egyszerű emberek köreiből kikerülők részét támogatják, hanem jobbára a befektetők számára kívánnak könnyebbséget hozni, ami önmagában nem lenne gond, hogyha a tisztességes befektetőket segítenék az eligazodásban, annak érdekében, hogy gazdagítsák a mögöttük álló természetes személyeket, jelen esetben a magyar állampolgárokat. Csakhogy a tőzsdei technikák során nem biztos, hogy erről van szó. A befektetők hatékonyabb informálása és különösen a tőkepiaci szektort érintő irányelvekkel történő összhang megteremtése pedig igen ritkán szolgálta a magyar állampolgárok érdekeit, tehát én nagyon örültem volna annak, hogyha ez a salátatörvény nem a befektetők kiszolgálásának irányába mozdul el, hanem adott esetben az egyszerű ember számára teszi lehetővé azt, hogy a PSZÁF amúgy helyes irányelvei érvényesüljenek, vagy adott esetben összehasonlíthatóvá váljanak azok a sokszor csaló, sokszor manipulatív hitelkonstrukciók, amelyekbe belekergették Magyarország lakosságát, és amelynek köszönhető nagyon sok gazdasági probléma, mind a mai napig meghatározható kivetüléssel. Tehát még egyszer hangsúlyoznám: uniós jogharmonizációs kötelezettségnek tesz eleget a kormányzat ezen előttünk fekvő előterjesztés jó nagy részével, és adott esetben túl is teljesíti az elvárásokat.

A még nagyobb problémánk az, hogy itt nem azzal van baj, hogy a hasonló termékek összehasonlíthatóságának lehetőségét bevezetnék vagy erősítenék ezzel az irányelvvel, a különböző befektetési formák esetében sem ez a fő probléma, hanem az, hogy ezzel párhuzamosan, mondjuk, egy személyi hitel, mondjuk, egy gyorskölcsön vagy egy hitelkonstrukció esetében az egyszerű magyar állampolgár továbbra sem kap lehetőséget arra, hogy összehasonlíthatóvá váljanak számára ezek a formák, tehát adott esetben el tudja dönteni, hogy én most belemegyek kényszerből ebbe a hitelbe, mert nem tudom az életemet máshogy előremozdítani, vagy pedig éppen most rabolják ki a szememet, és most íratják velem alá azt, hogy később a lakásomból kiköltöztetik a családomat. Tehát nagyon leegyszerűsítve erről van szó, és efelé is el lehetett volna vinni ezt az előterjesztést.

Nagyon üdvözlöm azt, hogy a PSZÁF eljárásairól szóló rendelkezések bizonyos fokú erősítése tapasztalható, abszolúte szemmel követhető, de látható, hogy van honnan erősödni, hiszen, csak egy statisztikát idehozva, a biztosítási szektorban az utóbbi időben 153 bírsághatározat született - itt 2011-ről beszélek -, és közel 19 millió forint értékű fogyasztóvédelmi bírság került kiszabásra a felügyelet által, kifejezetten a panaszkezelési hiányosságok miatt. De hol van ez a szám abban az óriási tengerben, amit a visszaélések tengere jelképez? Csak egy e heti bírósági ítélet szerint, ugye, sok száz károsultat érint az az egyik kereskedelmi bank által folytatott visszaélés-sorozat, amelynek eredményeképpen sok száz embert kellene kártalanítani, és nem tudjuk, hogy ez bekövetkezik-e, vagy egyáltalán várható-e hasonló dolog.

Nagyon fontos az is, hogy az adós és a kezes figyelmét köteles felhívni az érintett a lejárt tartozás összegére és a teljes fennálló tartozás összegére is. A legfurcsább számomra az, hogy ez eddig miért nem volt evidencia, tehát hogyan működhetett Magyarországon eddig hitelt nyújtó vagy bármilyen kereskedelmi szektorban mozgó bank, pénzintézet anélkül, hogy ezt evidenciaként kezelte volna, és anélkül, hogy a következő fizetési felszólítása mellé ezt csatolta volna. Mondhatunk súlyosabbat is, ugyanis nagyon sokáig nagyon sok hitelt nyújtó bank esetében az a kulcs sem volt megtalálható még a pénzintézet honlapján sem, ami alapján a hitelt vagy az aktuális törlesztőrészletet számolták. Most már jellemzően ez beszivárgott az aláírt szerződésekbe és az általános szerződési feltételekbe is, de nagyon sokáig ilyen alapvető fokon voltak fellelhetőek hiányosságok.

Egyébként, ha már ezt a területet érintette ez az előterjesztés, miért nem törekedett a teljeskörűségre? Miért nem kötötte ki egy bizonyos szempontrendszer mentén a hitelkonstrukciók összehasonlíthatóságát, tehát azt, hogy Magyarországon csak az közvetíthessen vagy nyújthasson hitelt, kölcsönt, gyorskölcsönt, személyi hitelt, aki lehetővé teszi azt, hogy az a fogyasztó vagy vásárló, aki ezt igénybe veszi, ne legyen károsult a későbbiekben, tehát felelős döntést hozhasson, és ne verjék át adott esetben több tízszázalékos indokolatlan áthárításokkal, díjakkal? Ha már áthárítás: miért nem lehetett idefoglalni azt, hogy kötelezően tüntesse fel minden ágazati szereplő azt, hogy mit hárít át a fogyasztóira, a vásárlóira? Minden olyan ágazati szereplőre gondolok, akit ágazati különadóval sújtottak az utóbbi időben, vagy fognak sújtani a közeljövőben.

Összességében tehát elmondható, hogy ezen előttünk fekvő, kicsit kaotikus, ömlesztett sajtra emlékeztető előterjesztés tekintetében vannak jó irányok; vannak nagyon aggasztó technikai felfedezéseink is, ezek összességéből adódik nyilván az az álláspont, amit a frakciónk is képvisel. De még egyszer mondom: jelen pillanatban a pozitív és jó irányok kivetülése nem annyira erős, hogy elfeledtesse velünk azokat az aggályokat, amelyeket az imént felsoroltam, és ezen aggályok közül talán a legerősebb az, hogy ezen előterjesztés és a jogharmonizációs folyamat túlteljesítése leginkább a pénzügyi befektetők számára hoz kedvező lehetőségeket, nyit újabb dimenziókat, nem pedig Magyarország egyszerű állampolgárait és a kisembereket támogatja abban, hogy az óriási banki hálózatokkal és a multinacionális hálózatokkal szemben legalább az eligazodás jogát és lehetőségét megkapják.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)