(17.50)

Ismerjük az Európai Unió alapszerződését, amely kimondja, hogy a rendeletek, az uniós rendeletek, az uniós irányelvek, döntések kötelező jellegűek a tagállamokra nézve. Itt két direktíváról, két irányelvről van szó, amiben levő szabályokat át kell ültetni a hazai joganyagba. Ezzel, mint mondtam, nekem semmi gondom nincs, hiszen ha uniós tagállam vagyunk, akkor tudomásul kell vennünk a közös játékszabályokat, annál is inkább, mert ezeknek egy jó része racionális, és azt gondolom, hogy a hazai gyakorlat szempontjából is előremutató lehet.

Azonban, mint erre Z. Kárpát Dániel képviselőtársam utalt, én magam is úgy érzem, hogy nem kell feltétlenül az összes szabályt törvényekbe emelni és a legmagasabb rendű jogszabályban deklarálni. Én is úgy érzem, hogy ez a fajta túlteljesítési tulajdonsága mindannyiunknak, a magyar törvényhozásnak is, hogy mindig többet akarunk nyújtani annál, mint amit egyébként elvárnak tőlünk, ez jellemzi ezt az előterjesztést is. Az idézett alapszerződés 189. cikkelye azt mondja, hogy a már felsorolt, kötelezően átveendő európai jogszabályok, tehát a rendeletek, az irányelvek és a döntések kötelezőek, azonban azt mondja az alapszerződés, hogy a nemzeti hatóságokra hagyja, bízza ez a bizonyos alapszerződés-cikkely az átvétel megfelelő formájának a kiválasztását és módszereinek a meghatározását.

Ez tehát azt jelenti, hogy semmiféle olyan kötelezettségünk nincs, hogy a törvényhozást terheljük ilyen szakmai részletekkel, mert tisztelettel jelentem, tegyük a kezünket a szívünkre, hányan vagyunk ebben a Házban és főleg itt most ilyen szűk létszámban, akik tudják azt, hogy ezek a részletes szakmai szabályok micsodák. Nem is kell tudnunk, a politikus egyrészt nem polihisztor, másrészt nem kell tudni ezeket a szabályokat, bőven elegendő lenne ezeknek a szabályoknak kormányrendeletben, miniszteri rendeletben való elhelyezése, és nem kellene ezzel a törvényhozást terhelni. Azt gondolom, hogy a magyar Országgyűlésnek a jelenlegi időszakban sokkal fontosabb ügyekkel kellene foglalkoznia, mert sokkal több probléma van, ami valóban a mi gondunk, és nem egy puszta átvétele az európai joganyagnak.

Nekem tehát ilyen problémáim vannak, hogy nem disztingvált eléggé a pénzügyi kormányzat akkor, amikor engedve - azt gondolom - az apparátus nyomásának, mindent törvénybe akart gyömöszöltetni a kormánnyal, és a parlament meg vevő erre, hogy gyártsuk a törvényeket, amik között rengeteg a rossz törvény. Hiszen ugye, most már két és fél év után egyre több olyan törvényhez kell hozzányúlni, amit már ez a kétharmados többségű parlament alkotott, azért, mert egyrészt oda nem való szabályok vannak törvényben, másrészt pedig nem volt elég idő feldolgozni azokat a szakmai összefüggéseket, amik alapján jó törvényeket lehet alkotni.

Természetesen nem vagyok abban a helyzetben, hogy kigyomláljam ebből a salátacsomagból azokat a szabályokat, amelyek nem törvénybe valók, hanem alacsonyabb rendű jogszabályba, de meggyőződésem, hogy a döntő többsége ilyen. Kár volt ezeket törvényjavaslatba tenni. Megtehette volna a kormány, hogy a saját hatáskörében kormányrendeletként vagy miniszteri rendeletként deklarálja ezeket. Még egyszer mondom, ez teljesen eurokonform lett volna, hiszen idéztem az alapszerződésnek azt a megengedő passzusát, ami nem írja elő a tagállamoknak, hogy milyen formában és milyen módon vegyék át az európai joganyagot. Kérem, vannak olyan országok, ahol az európai joganyagnak még csak nem is jogszabályokba teszik át a szabályait, hanem szakmai szabályokba, sztenderdekbe, ezek sokkal rugalmasabban megváltoztathatók, mint a törvények.

Ez az én problémám, és ezért a magam részéről azt fogom javasolni a Jobbik frakciójának, hogy tartózkodó szavazatot adjon le, mert elismerve azoknak a törekvéseknek a szakmai megalapozottságát, amit itt bemutat a pénzügyi kormányzat, túlterheli ezekkel az Országgyűlést.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)