Valójában mi úgy érezzük, hogy egészen másról szól ez a történet, mint a nem hatékony strukturális alrendszerek átalakításáról, valami olyasmiről, ami az igazságszolgáltatás függetlenségét érinti. Azt gondoljuk, hogy ez már akkor, emlékeznek, még amikor az Alkotmánybíróság a döntését kihirdette, már akkor kiderülhetett, hiszen, ha jól emlékszem, még azon a napon Orbán Viktor kijelentette, hogy marad a bírák nyugdíjazásának az új rendszere. Kőbe véssük, ez van, teljesen mindegy, hogy az Alkotmánybíróság mit mond; volt már erre példa. Tehát az ilyen típusú felhangok, gondolatok azok, amelyek a nemlegességet és a tartózkodást megalapozzák.

Ez valami olyasmi, mint amikor a gyermek otthon nem érti meg azt, hogy valami nincs rendben, vagy amikor valami, valaki mindenek felettinek érzi magát. Nem tudom, hogy a végletek melyike, de azt gondolom, hogy ez a fajta viszonyulás és ez a fajta álláspont gyakorlatilag ezt közvetíti, és ez azért nincs rendben, mert itt messze többről szól a történet, mint egy egyszerű viszonyulásról.

Ha jól emlékszem, akkor az Országos Bírósági Hivatal vezetője, az elnöke is olyan kinyilatkoztatásokat tett akkor, ami arról szólt, hogy igazgatási eszközökkel már nincs mód és lehetőség az érintett bírák jogsérelmének orvoslására. Emellett azt helyezte - idézőjelbe tetten - kilátásba, azt javasolta, azt mondta, hogy a szolgálati viszonyok helyreállítását munkaügyi perekben kérhetik. Érdekes az, amikor a bírák ügyei munkaügyi perekben kell hogy érvényesüljenek, és nem olyan elfogadott jogszabályok, alkotmány, alaptörvény és minden egyéb más keretei között, amelyeket mondjuk, az Alkotmánybíróság is megerősít.

Itt, egy szó mint száz, nem 300 bíró szolgálati jogviszonyáról szól ez a történet, messze nem arról szól, sokkal többről szól ez, mint 300 bírónak a szolgálati jogviszonya. Persze, egyenként, külön-külön nekik, mint bíróknak nyilván fontos ez személy szerint is, de ez a történet meggyőződésem szerint az igazságszolgáltatás függetlenségéről szól, az igazságszolgáltatás függetlenségének megtartásáról, vagy épp annak a sárba tiprásáról szól. Ilyen helyzetekben, én úgy gondolom, és nem véletlen, még egyszer hangsúlyozom, a nem és a tartózkodó álláspontok megléte, mert én úgy gondolom, hogy magának az Országos Bírósági Hivatal elnökének is valószínűleg lehettek volna más eszközei, a köztársasági elnöknek is, nem bírálva senkit, de azért kilátásba helyezve, hogy akinek van pozicionálisan lehetősége a folyamatokba való beavatkozás tekintetében, azoknak talán érdemes lett volna e tekintetben lépéseket eszközölni.

Az Alkotmánybíróság 2012. VII. hó 16-án szülte a határozatát. Ez a határozat gyakorlatilag arról szólt, hogy a bírák nyugdíjazásának idején hatályba lépett új szabályok nemcsak formai, hanem tartalmi vonatkozásban is, tartalmi szempontokból is sértik a bírói függetlenség alkotmányos követelményét. Ezt nem én mondom, ezt az Alkotmánybíróság. Ha márpedig az Alkotmánybíróság mondja ezt, akkor valószínű, legalább a megfontolás tárgyává kell tudni tenni mindezeket, akár a visszaható hatály tekintetében, akár a 70-ről 62-re, szteppelgetve a 65-re való elmozdulást.

(18.20)

Még egyszer hangsúlyozom, ez a történet nem háromszáz bíró szolgálati viszonyáról szól, hanem az igazságszolgáltatás függetlenségéről, azt veszélyezteti.

Egyébként Répássy államtitkár úrnak feltettem azt a kérdést is ott: és más egyéb jogviszonyok tekintetében is hasonlóképpen fogják értelmezni a rugalmasság tekintetében a nyugdíjazás megállapításának a kérdéskörét? Ebben egyenes választ nem kaptam, kicsit ide, kicsit oda, semmitmondó választ kaptam. Az lenne jó, ha e tekintetben egyformán mérnének.

Ilyeténképpen tehát összegezve, nem véletlenek az elutasító és tartózkodó álláspontok.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)