Köztudott - és el is hangzott -, a korábbi törekvések arra irányultak, hogy a kormányzat 62 évre szerette volna a bírák szolgálati idejét, nyugdíjkorhatárát levinni, ami nemcsak lehetőségként, hanem kötelező jelleggel került volna bevezetésre. Akkor már felmerült a kérdés - és ez azóta is foglalkoztatja nemcsak az ellenzéket, hanem a bírákat és az ország közvéleményét, azokat, akik nyomon követik a témát -, hogy mire ez a sietség, mi volt a célja ennek a javaslatnak, és mi a valódi célja annak a javaslatnak, amely előttünk áll.

(19.10)

Hiszen sok mindent hallottunk, hogy itt az eljárások gyorsítása lenne a cél, ez nyilván nem valósulhatott meg, nem valósulhat meg addig, ameddig káoszba torkollanak a különböző átalakítások, annál is inkább, hogyha az Alkotmánybíróság megsemmisít különböző törvényeket, de az a cél, ami itt felsejlett, és az MSZP által egyértelműen ördögi célként került meghatározásra, a Fidesz által, bár tagadva, de azért jelen volt, azaz, hogy bizony azt a bírókorosztályt, akik a kinevezésüket még javarészt az előző rendszerben szerezték, valamilyen módon nyugdíjba küldjék, valamilyen módon szűrjék, és a fiatal generációnak átadhassák a helyet. Ami még önmagában nem lenne ebben a formában vagy a cél tekintetében ördögtől való, de a kivitelezés annál inkább, lévén, a kinevezési eljárásokat oly sokszor kritizáltuk, tehát azt, hogy abban túlságosan nagy hatalma van véleményünk szerint az Országos Bírósági Hivatalnak, illetve nem gondolom és nem gondoljuk azt, hogy minden esetben az idősebb bírók az előző rendszert kellett hogy szolgálják, illetve kirostálásra kellene kerülniük. Nem gondoljuk azt, hogy kor függvénye lenne a bírói minőségi munka, ugyanúgy ez korosztálytól független. Van olyan idős bíró, aki nagyon jól végzi a feladatát, és van olyan fiatal is, aki esetleg nem, de mindenképpen a bírósági rendszerre kellene bízni annak a kontrollját, hogy megfelelő módon a bírák ítélkezési gyakorlatát kontroll alatt lehessen tartani. Véleményem szerint az önmagában nem sérti a bírói függetlenséget, hogy maga a bírósági rendszer odafigyel arra, hogy az adott bírók esetleg a felsőbb bíróságok elvi döntéseit, iránymutatásait milyen mértékben tartják be, vagy adott bírók határozatait milyen mértékben fogják a felsőbb bíróságok esetleg hatályon kívül helyezni vagy megváltoztatni. Tehát ez mindenképpen egy üdvözlendő cél lehet, de csak magában a bírósági rendszeren belül elképzelve, amire tulajdonképpen kísérleteket láttunk, de megfelelő megoldással még nem találkozhattunk. Tehát ez a megoldás, véleményem szerint, ahogyan elmondtam, pont ezek alapján pusztán a korral való operálás nem megfelelő, és kóros tüneteket eredményezhet.

Úgy gondoljuk, és ebben sajnos van igazság, hogy amikor az alaptörvény megalkotásra került, akkor valami maradandót szeretett volna a kormányzat alkotni, de a probléma a gyakori alaptörvény-módosításoknál az, hogy ez alá fogja ásni az alaptörvény tekintélyét. Emlékeztetnék arra, hogy mondjuk, Amerikában az alkotmányt összesen tizenhétszer módosították, és nem tegnap fogadták el. Tehát ezt, önmagában az alaptörvény-módosítás kritériumait és követelményeit azért komolyabban kellene venni.

Az első fordulóban, ha szabad így fogalmaznom, ami itt a korhatáros csatákat illeti, a kormányzatnak az Alkotmánybíróság határozata kapcsán, ha nem is megfutamodásra, de kis meghőkölésre kellett szert tennie, hiszen formai és tartalmi okok alapján az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a előző javaslatot. Egy fontos eleme volt ennek, hogy egy feles többséggel meghozott jogszabály, mármint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szabta volna meg egy sarkalatos törvényben, a bírók jogállásáról szóló törvényben előírt kényszernyugdíjazás korhatárát. Azt hiszem, ez teljesen egyértelmű érvelés, és el is lehet fogadni az Alkotmánybíróságtól. Az már érdekesebb - és ez politika, nem jog -, amit ezek után Orbán Viktor miniszterelnök úr mondott, miszerint marad a nyugdíjazás rendszere. Tehát élből ellene ment az alkotmánybírósági döntésnek, ami nem túl elegáns, még akkor sem, ha várható volt, hogy egy hasonló irányú módosítást be fognak hozni az Országgyűlés elé, de legalább akkor nem kellene ezt ennyire nyíltan és cinikusan az Alkotmánybíróság és az ország képébe dörgölni. Ugye, hallhattuk a miniszterelnök úrtól, hogy a nihilizmus és a cinizmus ellen hirdetett háborút, ezt még a ciklus elején mondta. Úgy véljük, hogy ez nagyon cinikus kijelentés, és a saját elveivel is szembemegy.

Azt sem értettük, megmondom őszintén, hogy az Országos Bírósági Hivatal miért fogalmazott úgy az alkotmánybírósági döntés után, hogy tulajdonképpen mindegy már az elküldött bíráknak, hiszen akiket ezen folyamat alapján nyugalmaztak, tulajdonképpen reparációra kellőképpen nem tudnak majd sort keríteni, illetve a 2012-ben kinevezett bírák, bírósági vezetők jogállását nem érintheti az Alkotmánybíróság döntése. Ezt is egy kicsit túl direkt megfogalmazásnak éreztük, de az Országos Bírósági Hivatalnak tehát szíve joga, hogy megnyilvánulásokat tegyen, de úgy gondolom, a bíró kollégákhoz való - hogyan mondjam - hozzáállást és a problémához való hozzáállást itt, ebben a körben talán érzékenyebben kellett volna kezelni.

Ami tulajdonképpen az új alaptörvényben a Jobbik által üdvözlendő volt, az a történeti alkotmány és a magyar jogfejlődés elveinek a bevitele az alaptörvénybe. Ez messzemenő, messze ható és nemcsak gesztusjellegű, hanem jogi aktusnak is tekinthető, annál is inkább, mert magában az alkotmánybírósági határozatban szerepel az az egyébként az alaptörvényből levezethető következtetés - egyébként ez a mondat számomra nagyon kedves volt -, hogy az alaptörvény rendelkezéseit azon céljával, a benne foglalt nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ez, ugye, az alaptörvényben kerül meghatározásra, és az Alkotmánybíróság kifejti, hogy ez a szabály nem önmagában a történelmi alkotmányt, hanem annak a vívmányait, jelentőségeit is hangsúlyozza, tehát ez alapján az Alkotmánybíróság döntési körébe vonható, tehát a történeti alkotmányunk és annak vívmányai a hatályos jogban meghatározó zsinórmértékül kell hogy szolgáljanak. Ezt nagyon szép és nagyon kedves volt számomra olvasni egy alkotmánybírósági határozatban. Az már kevésbé esett jól, megmondom őszintén, én úgy érzem, hogy Orbán Viktornak ez a nyilatkozata tulajdonképpen szembement ezzel az elvvel, hiszen amikor ő úgy fogalmazott - ezt egyébként az alkotmánybírósági határozat is leírta -, a bírók nyugdíjazásánál egy 1869. évi IV. törvénycikk által bevezetett korról vitatkozunk, ez a 70 éves bírói életkor, ameddig a bírók bíróként funkcionálhattak, illetve az 1869-es törvény alapján tulajdonképpen felkérésre tovább is, tehát ez sem egy kötelező kényszernyugdíjazás volt még a XIX. század végén sem, ráadásul hozzátéve, hogy abban az időben, most már lassan 150 éve, azért tudjuk, hogy az átlagéletkor is alacsonyabb volt és az emberek teljesítőképessége is, hogyha egy adott életkorhoz viszonyítjuk, akkor tulajdonképpen a mai viszonyokhoz képest ez a 70 éves életkor egy magasabb kort jelentett, és ebben az esetben tulajdonképpen a magyar történeti alkotmányosság és annak a vívmányaitól, a zsinórmértékétől térünk el, hogyha a 70 éves életkort a bírók, ügyészek esetében lecsökkentjük. Tehát egyrészről örülünk neki. Sajnos a Fideszre nagyon sok döntésben jellemző, hogy gesztusértékkel beemelnek fontos dolgokat, úgymond a kirakatba teszik, de amint a mindennapi egyéni - most az egyénit itt politikai érdekként értem - politikai érdekek ezt felülírnák, akkor tulajdonképpen a szent célok, a történeti alkotmányosság és minden egyéb, úgy tűnik, háttérbe szorítható. Ez fájdalmas, de úgy tűnik, ezzel itt a forradalmi kormányzat alatt együtt kell élnünk.

Egyébként több gond is van itt még a javaslattal. Nem értem tulajdonképpen, hogy a 62 és a 65 év között akkor mi alapján kell vagy lehet különbséget tenni, miért nem lehet bírósági vezető, illetve amilyen magyarázatot én erre tudok találni, azt nem is mondom, mert rögtön visszautasítanák, tehát nem megyek bele fejtegetésekbe, hogy ezt miért találhatták így ki. Tehát maradjunk annyiban, hogy nem értem, és nem tudok megfelelő magyarázatot találni arra, hogy miért van az, hogy valaki esetleg bírónak még jó, de már bírósági vezetőnek nem, annál is inkább, mert ez nem vonatkozik például a legfőbb ügyészre, a Kúria elnökére és az Országos Bírósági Hivatal elnökére, ami megint csak egy logikai bukfencet jelent, egy ilyen dupla bukfencet, hiszen hogyha valaki egyéb bírósági vezetőnek öreg, a kora alapján nem töltheti be, mert a törvény szelleméből ez következik, attól még, mondjuk, legfőbb ügyész lehet, vagy csúcsvezetője lehet a különböző igazságszolgáltatási szerveknek.

(19.20)

Ez egy olyan logikai bukfenc, amire - megint csak azt kell mondjam - tudunk gyártani magyarázatot, de azt inkább nem is mondanám, mert úgyis visszautasítanák. Önöktől viszont nem kaptunk olyat, ami logikus és koherens lenne.

Handó elnök asszony azt mondta, amivel egyet tudok érteni, hogy ugyanolyan dicsőség - pontosan próbálom fogalmazni - akár kézbesítőnek és akár bírónak is lenni a magyar igazságszolgáltatásban. Ezzel egyetértünk. Ezzel vitatkozni nem szeretnék, csak nem mindegy, hogy valaki - kis túlzással - tanácselnökből lett kézbesítő; tudom, hogy ilyen nem volt, csak egy kicsit kisarkítva, hogy egy hierarchiában betöltött poszt után ő úgy érzékeli, hogy visszavetésre került, vagy eleve ő fölfelé halad egy hierarchiában. Tehát ez azért egy jelentős különbség, és szerintem méltánytalan helyzeteket okozhat, legfőképpen lelki, emberi értelemben azoknál a bíróknál, akik ezt elszenvedik.

Itt a végére, hogy Gyüre képviselőtársamnak is maradjon időkeret, a nyugdíj kérdésénél egy polémiát szeretnék valahogy feloldani, bár eddig nem sikerült, megmondom őszintén. Az alkotmányügyi bizottságban elmondtam: problematikusnak érezzük, hogy a bírók esetén, az ügyészekre is igaz, miért nem engedélyezik a nyugdíj melletti munkát, vagy önmagában ez még nem feltétlenül lenne gond, de az, hogy ez máshol megvalósulhat, egyéb foglalkozásoknál, az diszkriminatív.

Erre önök azt mondták, hogy ez nem így van, mert egyéb foglalkozásoknál sem valósulhat meg. Ezt talán Vejkey képviselőtársam is most a felszólalásában elmondta. Szerény tudásom alapján utánanéztem ennek, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy amit önök mondanak, az csak a korkedvezményes nyugdíjra igaz. Tehát a jelen szabályozás, a 2012-es módosítás alapján valóban, aki korkedvezményes nyugdíjra jogosult, és ezt igénybe veszi, az mellette nem tud dolgozni, vagy egyébként nem kap juttatást, de abban az esetben, ha valaki öregségi nyugdíjat vesz fel, tehát eléri az öregségi korhatárt és ő erre jogosult lesz, akkor bár az adózási jogszabályok változtatásával, de attól még egyéb jogviszonyban munkát elláthat. Ismeretségi körben is vannak ilyen emberek, és utánanézve, szakmailag a 2012-es változtatásoknál ezt találtam. Ezt majd kérem, hogy ha esetleg valaki meg tud cáfolni tételesen jogi hivatkozással, akkor tegye meg, de úgy érzem, hogy itt egy félreértés és félre..., maradjunk ennél, félreértés van a témában, és bizony, ha ez így van, akkor ez szintén diszkriminatív lehet a bírók és az ügyészek tekintetében. Hiszen azt a jogosultságot nekik is meg kellene adni, ami másoknak kijár, vagy egyébként egységesen kellene szabályozni ezeket a normákat, és akkor tulajdonképpen nem is lenne vele gond.

Tehát, csak hogy félreértés ne essék, önmagában nem az ellen vagyunk, hogy ha valaki, mondjuk, bíróként dolgozik, akkor felvehesse emellett a nyugdíját, viszont ha már ennek a szabályozásnak az útjára lépünk, akkor azt diszkriminációmentesen kellene tenni, úgy, hogy az egyébként ne csak a bírókra, hanem akkor az egész társadalomra, minden munkavégzésre vonatkozzon, mert véleményünk szerint így méltányos, és az egyenlőség követelményét így elégíti ki.

Úgyhogy mindezt így összefoglalva, bár természetesen annak örülünk, hogy 62-ről 65 évre módosul a korhatár, de ezekkel az anomáliákkal ebben a formában nem tudjuk támogatni a legjobb szándékunk ellenére sem a törvényjavaslatot, annak ellenére nem, hogy az előző javaslathoz vagy elfogadott törvényhez képest előrelépések tapasztalhatóak, de így ez még mindig nem állja ki valószínűleg az alkotmányosság és az alaptörvény próbáját.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)