Azt úgy lehet kiküszöbölni, ha ez esetben szolgálati pótlékban, nyugdíjszolgálati pótlékban részesülnének a bírák, mert az méltányolná azt a különbséget, ami miatt őket teljesen más helyzetbe hozza a törvény, mint az összes többi munkavállalót. Tehát ezt itt lehetne kompenzálni, erre vonatkozóan elnök asszony javaslatot tett az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy ő ezt megfontolásra érdemesnek tartaná a kormányzat, illetve a parlament részére. Mindezek tekintetében egyébként Balsai István korábbi alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsági elnök is tett már korábban ilyen irányú gondolatokat, tehát ez továbbgondolásra érdemes, érdemes lenne ezzel foglalkozni a kormányzatnak, illetve a parlamentnek is.

De visszatérve az alkotmány, illetve az alaptörvény módosítására, néhány szót azért ennek a körülményeiről én azért szeretnék elmondani, amit már itt a korábban felszólalók is bizonyos ponton érintettek. Amikor megkezdődött ez a 2010 és '14 közötti parlamenti ciklus, akkor több irányból voltak kísérletek arra, hogy az akkor hatályban lévő 1949. évi XX. törvényt módosítsuk. És nyilván a Jobbik Magyarországért Mozgalom is ugyanúgy, ahogy több párt, tett erre vonatkozóan javaslatokat, módosító javaslatokat, amelyek sorozatban lesöprésre kerültek a parlamenti kétharmad részéről, azzal az indokkal, hogy új alkotmánya lesz Magyarországnak, és ezért teljesen felesleges ezzel foglalkoznunk, hiszen majd abban az új alkotmányi vitában el fogjuk mondani, illetve majd elő fogjuk terjeszteni az alkotmány módosítására vonatkozó igényeinket, és majd abban tudjuk érvényesíteni.

Itt is érvényesült a kettős mérce, hiszen az ellenzéknek ebbe nem volt beleszólása, mi nem tehettünk olyan indítványokat, amelyek napirendre kerültek volna, ezzel szemben a kormányzati többségre ez nem vonatkozott, hiszen ők közel tucat alkotmánymódosítást nyújtottak be ezen rövid időszak alatt is, és ezek keresztül is mentek. Tehát ezt ott lehetett, itt nem lehetett. Más kérdés az, hogy az alaptörvényben, amely végül is nem alkotmány, hanem alaptörvény lett, illetve az alkotmányból lett alaptörvény, ebben sem érvényesültek azok a szempontok, amelyeket az ellenzék érvényesíteni kívánt. Nyilván ennek különböző indokai voltak, hiszen nagyon sokszínű az ellenzék; volt, aki részt sem vett ennek a vitájában, volt, aki végig részt vett, de lesöprésre kerültek az indokok, és ezáltal nem tudtuk igazán érvényesíteni, az ellenzék semmilyen formában nem tudta érvényesíteni az érdekeit.

Ennek meg is lett a következménye, hiszen számtalanszor utaltunk arra, hogy itt, Magyarországon ez az alaptörvény egy párturalmi alkotmány, amely tulajdonképpen egy pártnak a saját különvéleményét tartalmazza, egy olyan pártét, aki úgy érzi, hogy a kétharmados felhatalmazás alapján neki jogában áll bármit rákényszeríteni erre a nemzetre. Nyilván ezzel kapcsolatosan, mint ahogy ezzel a fajta jogszabályalkotás-felfogással kapcsolatosan, mi lett az eredménye? Az lett az eredménye, hogy számtalan rossz jogszabály született, mint ahogy ez a jogszabály is számtalan hibával rendelkezik, már az alaptörvény is, illetve a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény, bírák jogállásáról szóló törvény is több sebből vérzik.

És ha már mondtam ezeket az utóbbi törvényeket, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, a bírák jogállásáról szóló törvényt, ott azért még kritikaként azt is szeretném elmondani, hogy szemben az alaptörvény vitájával, illetve az alkotmány vitájával, amelyben azért legalább egy látszat társadalmi megbeszélés megvolt, hiszen valóban széles körű társadalmi vita alakult ki, számos törvénymódosító vagy alaptörvény-módosító javaslat érkezett, illetve alaptörvények készültek különböző szervezetek, pártok működése során, azonban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény és a bírák jogállásáról szóló törvény úgy került ide a tisztelt Ház elé, hogy gyakorlatilag két héttel előtte készült el.

(19.30)

De behozták, és gyakorlatilag az előterjesztő, a kormány nem volt kíváncsi sem a szakma véleményére, sem a szakmai szervezetek, sem a legfőbb szakmai szervezet, a Legfelsőbb Bíróság véleményére, sem a társadalom véleményére, hanem ez ide bekerült, és ezt kapjátok. Hát ez történt, sajnos ez súlyos hiba volt. Álláspontom szerint éppen ebből fakad, hogy sorozatosan kerültek vissza a törvények, egyrészt az Alkotmánybíróság által, másrészt pedig - amivel mi messzemenőkig nem értünk egyet -, amikor az Európai Unió vagy valamelyik bizottság, a Velencei Bizottság vagy az Európai Bizottság szól bele a magyar jogalkotásba, és próbálja abba az irányba kényszeríteni a kormányt és ezen keresztül a parlamentet, hogy nekik megfelelő törvények szülessenek, illetve hát az európai egységes jogrendszerbe illő... - ahogy ezt szépen meg lehet fogalmazni; amivel mi nem értünk egyet, hiszen a nemzet szuverenitását az fejezi ki, ha ez a parlament fogja meghozni azokat a törvényeket, amelyeket ebben az országban alkalmazni kell, és bizony ne az Európai Unióból, ne Brüsszelből diktálják, hogy milyen törvények szülessenek Magyarországon.

Tehát ez az, amivel mi messzemenőkig nem értünk egyet, és sajnos ennek során mind az Európai Unió jelzései alapján vagy a Bizottság jelzése alapján vagy az Alkotmánybíróság jelzése alapján derül ki az, hogy egy-egy jogszabály nem jó. Bizony azt is megtapasztaltuk, hogy amikor először a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság meg merte semmisíteni a törvényt, akkor hirtelen meg lett rendszabályozva, új jogszabály lett. Bizony most is félő - és nem akarok tippeket adni, már volt képviselőtársam, aki azért ezt is szóba hozta, vagy hasonló dolgot szóba hozott itt a vezérszónokijában, de akár az is előfordulhat -, hogy még egy-két ilyen alkotmánybírósági döntés, és bizony újra ott fogunk állni, hogy meg lesz emelve az Alkotmánybíróság létszáma. Új bírákat fog majd a kétharmados többség kinevezni, és hirtelen nem lesznek olyan jogszabályok, ahol egy szavazaton fog múlni az, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat meg lesz semmisítve, hanem ezek az Alkotmánybíróság elé beadott indítványok, amelyek már nyilván meg vannak nyirbálva, mert már egy országgyűlési képviselőnek sincs joga, hogy beadjon az Alkotmánybírósághoz ilyen beadványt, ezek bizony el lesznek utasítva, és a parlament által meghozott törvényeket nem lehet majd felülvizsgálni. Mint ahogy látjuk most már - kitérve picit egy tegnapi vitára -, a vizsgálóbizottságokat sem engedi a kétharmados többség, hogy felállításra kerüljön ebben a parlamentben. Hiszen ha valamit kimond a kétharmados többség, annak a végrehajtását ellenőrizni már senki nem fogja tudni, sem a parlament, sem az Alkotmánybíróság nem fog tudni beleszólni a jogalkotásba, legfeljebb, ha majd valamelyik nagy frakció - mondjuk, a Fidesz, ami egyedül alkalmas arra, hogy az Alkotmánybírósághoz a törvény felülvizsgálatára kezdeményezést nyújtson be - ezt megteszi, de hát ezt nyilván nem fogja megtenni. Úgyhogy ettől tartunk, hogy még egy-két ilyen döntés, és bizony az Alkotmánybíróságnál máris lesznek problémák.

Visszatérve: ez a jogszabály most úgy került az asztalra, hogy ezt újra javítgatni akarja a kormányzati többség, hiszen ez a jogszabály már akkor hihetetlenül rossz volt, amikor benyújtásra került. Emlékszünk arra a pillanatra, amikor egyéni képviselői indítványként, kapcsolódó módosító indítványként idekerült a tisztelt Ház asztalára, illetve az alkotmányügyi bizottsághoz, és a jelen lévő alkotmányügyi bizottsági tagok nagyon jól emlékeznek arra, hogy milyen felhördülést váltott ki ez a jogszabály még a kormánypárti képviselők között is, Gulyás Gergely képviselőtársunk kivételével, aki ott az előterjesztőt képviselte az alkotmányügyi vitában. Senki más nem is szavazta meg ezt az indítványt, hanem ez leszavazásra került az alkotmányügyi bizottságban, hiszen ebben a bizottságban gyakorló jogászok ülnek gyakorlatilag kivétel nélkül, akik tisztában voltak azzal, hogy mennyire rossz jogszabály, illetve módosítás, ami akkor odakerült akkor az alkotmányügyi bizottság és ezen keresztül az Országgyűlés asztalára. Hát nyilván, amikor utasítás érkezik egy képviselőhöz, hogy meg kell változtatnia egyik napról a másikra a véleményét, homlokegyenest és száz százalékban, akkor ez megváltoztatásra is került, a kormánytöbbséggel már sikerült keresztülvinni, hogy bekerüljön a parlament elé ez a törvény, amely egyébként - mint mondtam - a kormánypárti képviselők között is elsőre felháborodást, visszatetszést és nagyfokú ellenkezést váltott ki.

Hát így jutottunk el oda, hogy mára eljutott oda a kormány is, hogy rájöjjön arra az Alkotmánybíróság döntésén keresztül, hogy lehet, hogy ezen tényleg változtatni kellene valamit. Döbbenetes számomra az, hogy úgy, ahogy megszoktuk a kormánytól, megint próbálja kifordítani, kisarkítani és lehetőleg levágni azokat a pontokat az Alkotmánybíróság döntéséből, ami neki nem tetszik, és valahogy megpróbálja, hogy mégis az érvényesüljön, amit mi szerettünk volna megváltoztatni.

És mi születik ebből? Egy újabb rossz jogszabály születik, amely ugyanazt az alkotmányellenességet tartalmazza, ugyanazt a diszkriminációt tartalmazza, csak egy picit finomít, egy picit szelídít rajta, de tulajdonképpen a végeredmény ugyanaz lesz. Ugyanolyan alkotmányellenes lesz, ugyanúgy diszkriminatív lesz, ugyanúgy megkülönböztetné a bírákat a többi hivatás gyakorlóitól. Mert amikor azt mondják - Vejkey képviselő úr is beszél arról -, hogy mikor mennek a bírák nyugdíjba a környező európai országokban, soha senki nem hangoztatja a kormányzó párt soraiból, hogy az egyik esetben ez egy lehetőség, a másik esetben kötelezettség, és ez óriási különbség közte. Amikor csak a bíráknak kell akkor elmenni, másoknak nem kell, akkor mindenkire vonatkozik ez a jogszabály, akkor ez teljesen egyértelmű, elfogadhatjuk, de miért?

Aztán miért teszünk különbséget - ahogy már oly sok felszólaló mondta - a vezető és a nem vezető bíró között? Miért kell különbséget tennünk közöttük? Egyikük miért 65, másikuk miért 62? - megmagyarázhatatlan. Mert ha azt mondta volna államtitkár úr az alkotmányügyi bizottság előtt, hogy a 62 évet azért hozzuk be, mert addig ki lehet őket nevezni még, mert akkor még három évet le tudnak tölteni, akkor még el is tudnánk fogadni, hogy akkor neki is 65 éves korban szűnik meg. De a jogszabály nem ezt tartalmazza, hanem azt mondja, hogy nem láthatja el a vezetői tisztségét a 62. életévét betöltött bíró. Tehát ez azt jelenti, hogy 62 éves korban ez meg fog neki szűnni, tehát akkor sem láthatja el 65 éves koráig, tehát megint egy diszkrimináció, megkülönböztetés, amit nem lehet megindokolni sem szakmailag, sem biológiailag, semmilyen szempontból ezt logikusan nem lehet megindokolni. Tehát pontosan ugyanott fogunk tartani.

Nyilván a Jobbik Magyarországért Mozgalom ezzel kapcsolatosan be fogja adni a módosító indítványait, és tudjuk nagyon jól, hogy valószínűleg ez nem lesz elfogadva. Mint ahogy be fogjuk adni a tekintetben is, amit elnök asszony is jelzett, hogy talán a határozatlan időre szóló kinevezéseknél meg kellene gondolni azt, hogy szükséges-e ez a 62 éves korhatár, mert itt felvetődik nyilván a tanácsvezetők kérdése, akik szakmai rátermettségük, nagyobb tudásuk, nagyobb tapasztalatuk alapján szerezték meg ezt az úgymond vezetői tisztséget, hogy ők tanácsvezetők. Akkor náluk mi indokolná azt, hogy 62 éves kortól ezt nem tölthetik be, mikor éppen ezek a szakmai indokok azok, ami miatt ők betölthetik, amiért legalkalmasabbak erre a tisztségre? Ezek olyan ellentmondások, amelyek alapján nem lesz logikus maga a jogszabály.

Tehát ezt a jogszabályt még tovább kellene finomítani, ezen még tovább kellene változtatni, akkor elfogadható lenne - sajnos egyelőre úgy tűnik, nem reméljük, hogy sok változás lesz benne -, és akkor talán el tudjuk mi is fogadni.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)