Államtitkár úr azzal kezdte az expozéját, hogy a második Orbán-kormány - mondom, hogy pontosan milyen szavakat használt - az egyes rétegszakmák és a nem hatékony struktúrák felülvizsgálatában eredményeket érjen el. Ezeket nagyon veszélyesnek tartom, államtitkár úr, amikor a bírói kart egy olyan kontextusba helyezi, hogy itt pusztán egy rétegszakmáról van szó, mint akár a természetgyógyászok. Úgy gondolom, ez sokkal súlyosabb kérdés, itt az igazságszolgáltatásról, egy különálló hatalmi ágról beszélünk, semmiképpen nem tartom szerencsésnek, hogy ön ezzel a felvezetéssel kezdte ennek a törvénynek az expozéját.

A következőkben azt szeretném ismertetni, hogy milyen indokok mentén nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, és kérem, bocsássák meg, ha az előző vitában már elhangzott érveket is fogok ismertetni, de úgy gondolom, nem mehetünk el ezek mellett, hiszen az érvek ugyanazok.

(19.40)

Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak tiszta vizet kell önteni a pohárba, és ki kell mondani, hogy ez a törvényjavaslat miről szól. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy a kormányzat meg kíván szabadulni a senior bírói kartól, meg kívánnak szabadulni a vezetők egy részétől. Az, hogy most 62 éves korról 65 évesre emelték a korhatárt, az egy kozmetikázása ennek a törekvésnek, hiszen ebben a törvényjavaslatban találunk egy olyan rendelkezést, hogy a 65 éves életkor 2022-ig lesz érvényes. Tehát önök nagyon jól lehatárolták azokat az életkorú bírókat, akiktől önök meg kívánnak szabadulni.

Azt szeretném kérdezni államtitkár úrtól, hogy nem tartja-e veszélyesnek azt, hogy egy politikai párt, a kormány egy másik hatalmi ágnak az ügyeibe, annak tagjai összetételébe úgy kíván beleavatkozni, hogy megpróbálja meghatározni, hogy az egyes életkorú tagjai vajon milyen politikai nézetet vallhatnak? Ezt önök nem tudhatják, de feltételezik ezt. Mondok egy példát, hogy milyen kusza helyzetet fog eredményezni, ami véleményünk szerint nem fogja egyébként megállni az uniós jog próbáját, de hogyha kiindulunk az ebben a jogszabályban foglalt állapotból, akkor egy olyan helyzet fog kialakulni, hogy az 1942-ben született bírák 70 évesen mennek nyugdíjba, az '52-ben születettek 65 évesen, és mondjuk, az 1962-ben születettek ismét 70 évesen, hogyha 70 éves korban fogják meghatározni akkor a nyugdíjat.

Az uniós jog szerint nincsen lehetőség arra, hogy egy egyszer már megállapított magasabb életkori felső határt csökkentsenek. Ez a javaslat el fog bukni az Európai Bíróság előtt. De valóban, én úgy gondolom, mindannyian tudhatjuk, hogy mi ennek a törvénynek a valódi célja, de szükséges azonban részletesebben is foglalkozni vele, hiszen számos olyan érvet tudunk felsorolni, amivel egyrészről ezzel a törvényjavaslattal a Fidesz az önmaga által gyakorolt szimbolikus politika egyik csapdájába került. Itt Staudt Gábor képviselőtársam már említette, hogy az alaptörvénybe belevették a történeti alkotmányértelmezést, ezzel nyilvánvalóan gesztust is kívántak gyakorolni a Jobbiknak, illetve maguk is így gondolják, hogy erre szükség van. Igen ám, csak az a jogszabály, az az 1869-es törvény, amelyikre az Alkotmánybíróság hivatkozik, egyértelműen megmondja, és idézem: "Az emberi szellemi teljesítőképesség tapasztalati felső határa 70 év." Tehát én úgy gondolom, hogy nem lehet védeni. Nem lehet védeni, mert hogyha az Alkotmánybíróság határozatát önök elfogadják - márpedig önöknek nincs más választásuk, mint el kell fogadni ezt a határozatot -, és hogyha önök fontosnak tartják a történelmi alkotmányértelmezést, akkor önöknek egyszerűen a 70 éves életkorhoz képest nincsen alternatívájuk, ez a 65 év sem az.

De van további aggályos pontja is ennek a javaslatnak, és itt valóban a diszkriminatív elemekre szeretnék én is kitérni, valószínűleg ismételni is fogom az előzőleg felszólaló képviselőtársaimat. Ahogy már Staudt Gábor képviselőtársam is mondta, más foglalkozásokhoz képest - nem csak rétegfoglalkozásokhoz képest - súlyosan diszkriminatív rendelkezés lesz az, hogy nem kaphatják meg a nyugdíjat azok a bírák, akik az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése mellett az Alkotmánybíróság határozata értelmében betölthetik a hivatásukat. Ez egy nagyon súlyos diszkriminatív rendelkezés, ez el fog bukni az Alkotmánybíróságon. De szintén ide kell vennünk azt a diszkriminatív rendelkezést, amelyik már valószínűleg a törvény előző vitájában is elhangzott, hogy itt a bíráknak a hatályos törvény alapján, illetve a hatályon kívül helyezett, a meg sem született törvény alapján elbocsátott bíráknak a tulajdonhoz való joga is súlyosan fog sérülni, hiszen amikor ők a bírói kinevezésüket megkapták, a 70 éves korral számoltak. Így az előző törvény alapján 8 éves jövedelmüktől esnek el, a jelenlegi törvény alapján, amennyiben kiállja az alkotmányosság próbáját, akkor pedig 5 évi jövedelmüket nem fogják megkapni.

Szintén van még egy pont, amely megfontolásra érdemes lehet, hogy a folyamatban lévő munkaügyi jogvitákban mi fog történni, hogyha mégis visszahelyezésre kerülnek a bírák. A javaslat szerint akkor lesznek visszahelyezhetők a hivatalukba, amennyiben a határozat meghozatalakor már nem kapnak nyugdíjat. Tehát nem elég, hogy a visszahelyezésről szóló bírósági döntés után, de még az ismételt kinevezésről szóló köztársasági elnöki határozat előtt fel kell függeszteni a nyugdíját. Ez lehet, hogy önmagában nem egy diszkriminatív elem, de mindenképpen egy büntetésnek fogható fel.

Összességében, nem kívánom sokáig húzni a szót, azonban én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat messze túlmutat a bírói kar, a parlament, a kormány vagy akár a politikusok kérdésén. Itt tulajdonképpen egy olyan kommunikációról van szó a kormány részéről, amely a bírói karban, legalábbis annak egy részében megpróbál egyfajta bűnbakot képezni. Ez azért veszélyes, mert az állampolgárok, akik a bírósági eljárásokban nem azt mérlegelik, hogy politikai meggyőződése szerint milyen az a bíró, aki az ő ügyeiket bírálja, hanem azt mérlegelhetik, hogy az a bírói kar, az a bíró, aki az ő ügyét tárgyalja, mennyire befolyásmentesen tud eljárni az ő ügyében, mennyire végezheti el pártatlanul a munkáját.

Azt gondolom, hogy az a kommunikáció, amit önök elkezdtek ezzel a törvényjavaslattal - már az előzőleg benyújtott törvényjavaslattal is -, mindenképpen megingathatja az állampolgároknak azt a hitét, hogy itt elmozdíthatatlan, a kormánytól független hatalmi ágról van szó. Nem szeretném, államtitkár úr, hogyha ez a mentalitás, ez a félelem esetleg az állampolgárokban olyan érzeteket szülne, hogy igazából már nem fogják érezni a bíróságnak azt a tekintélyét, amely egyébként jelenleg megvan.

Összességében az LMP nem fogja tudni támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm.