A nemzetközivé vált bűnözés, elsősorban az országhatárokat tiszteletben nem tartó szervezett bűnözés térhódítása egyre súlyosabb mértékben fenyegeti az államokat és azok társadalmát. Az országhatárokon átívelő szervezett bűnözés jelensége különösen súlyos a személyek, szolgáltatások, tőke és áruk és ezzel együtt a bűnözés szabad áramlását biztosító, de tagállamonként külön igazságszolgáltatási és bűnüldözési rezsimekkel bíró Európai Unióban.

A bűnözéssel szembeni harc, a bűncselekmények megelőzése és felderítése, a büntetőeljárások lefolytatása, a jogerősen kiszabott büntetések végrehajtása hosszú idő óta elképzelhetetlen az államok, illetve azok igazságügyi hatóságainak szoros és hatékony együttműködése nélkül.

(19.50)

Az Európai Unió egyik alapvető célja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartása és fejlesztése. E folyamat egyik legelső lépéseként született a döntés arról, hogy a nemzetközi bűnügyi együttműködésben érvényesülnie kell annak az elvnek, igénynek, miszerint a bírói határozatok és ítéletek kölcsönös elismerésének kell a büntetőügyekben is az igazságügyi együttműködés alapkövévé válnia.

A 2010-ben elfogadott stockholmi program, továbbgondolva a fenti célkitűzést, a kölcsönös bizalom eszközét jelöli meg, amely a hatékony együttműködés alapja, és meghatározza, hogy az Uniónak folytatnia kell a tagállamok jogrendszere iránti kölcsönös bizalom erősítését. A fentiekhez hozzájárul, hogy az Európai Unión belül a belső határok megszüntetése, illetve a mozgásszabadsághoz és a lakóhely szabad megválasztásához való jog gyakorlása elkerülhetetlenül azzal jár, hogy nő azon személyek száma, akiket a lakóhelyüktől eltérő tagállamban vonnak büntetőeljárás alá. A kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben történő érvényesítése iránti igény jegyében az Európai Unióban számos olyan jogi aktus született, amelyek hatékonyabbá teszik a tagállamok közötti ilyen jellegű együttműködést.

A fentiek alapján azt gondolom, nehezen vitatható, hogy mind Magyarországnak, mind az Európai Unió tagállamainak eminens érdeke, hogy az igazságügyi hatóságai, bűnüldöző szervei által hozott határozatai az Európai Unió tagállamai területén a lehető legszélesebb körben érvényesüljenek, hatályosuljanak. Jelen törvényjavaslat ennek a feltételeit biztosítja Magyarország részéről.

A törvényjavaslat az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény rendelkezésén alapszik, kiegészítve azokat a jogalkalmazók által előzetesen jelzett gyakorlati problémák megoldásaival, illetve a törvényjavaslat öt olyan kerethatározat és egy olyan határozat végrehajtási szabályait is tartalmazza, amelyeknek az átültetése már esedékessé vált, ezáltal Magyarország eleget tud tenni európai uniós tagságából fakadó jogharmonizációs kötelezettségeinek is.

A 2003. évi CXXX. törvény 2004-es hatálybalépése óta több mint tíz alkalommal módosult, jelenleg például 67/T. vagy 75/P. § is szerepel benne. Az átültetésre váró hat EU-s joganyag már módosítással nem volt beilleszthető a hatályos törvénybe. Ezért is indokolt egy teljesen új törvényben történő szabályozása e tárgykörnek.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A bűnügyi együttműködés területét érintő új szabályok hazai jogba történő bevezetése az alábbi új jogsegélyformákat érinti. Az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatok kölcsönös elismerését előíró rendelkezések valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező, de egy másik tagállamban büntetőeljárás alatt álló személy vonatkozásában azt kívánják elérni, hogy ez a személy a tárgyalás előtti időszakban a lakóhelye szerinti tagállam hatóságainak felügyelete alatt álljon. E szabályok lehetővé teszik, hogy egy másik tagállamban büntetőeljárás alatt álló személlyel szemben elrendelt bizonyos kötelezettségek vagy tiltások Magyarországon is, illetve a magyar büntetőeljárás során elrendelt ilyen intézkedések egy másik tagállamban is végrehajthatók legyenek.

A joghatósági összeütközések kiküszöbölése érdekében a törvényjavaslat két új eljárás bevezetésével - információcsere és konzultációs eljárás - lehetővé teszi a tagállamok közötti közvetlen, gyors és folyamatos párbeszédet arra vonatkozóan, hogy ugyanazon cselekmény miatt folyik-e párhuzamosan büntetőeljárás egy másik tagállamban. Ez az intézményesített párbeszéd lehetővé teszi, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás végül abban a tagállamban történjen, ahol az a leghatékonyabb, legeredményesebb lehet.

A más tagállamokban hozott szabadságvesztés büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést tartalmazó ítéletek kölcsönös elismerését és végrehajtását előíró szabályok azt célozzák, hogy javuljon az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének esélye, elsősorban azáltal, hogy az elítélt az állampolgársága, a lakóhelye vagy egyéb szoros kapcsolata - családi, kulturális, gazdasági - szerinti tagállamban töltse a szabadságvesztés büntetés időtartamát.

Ez a jogintézmény nem ismeretlen Európában, így Magyarországon sem, mivel erre a Strasbourgban 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény keretei között az Európai Tanács tagállamai vonatkozásában jelenleg is lehetőség van. A kerethatározatnak megfelelő javaslat szerinti szabályozás ezt az eljárást gyorsítja, egyszerűsíti többek között azzal, hogy a kérelmek elbírálására a kerethatározat rendelkezésének megfelelően határidőt tűz, illetve taxatív, zárt módon határozza meg az ilyen átadás megtagadási okait.

A felfüggesztett büntetésekkel, próbára bocsátásokkal, alternatív szankciókkal és a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos határozatok kölcsönös elismerésének és felügyeletének célja az, hogy megkönnyítse az elítélt számára a társadalmi beilleszkedést azáltal, hogy lehetővé teszi számukra a családi, nyelvi, kulturális és egyéb kapcsolatok megőrzését. A szabályozás továbbá hozzájárul a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók betartásának ellenőrzéséhez, a bűnismétlés megakadályozása, ezáltal pedig az áldozatok és a lakosság védelmének kellő figyelembevétele érdekében.

A vádlottnak a tárgyaláson való személyes jelenléthez való joga a tisztességes eljáráshoz való jog része. A jogerős bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének végrehajtásáról szóló bizonyos korábbi kerethatározatok nem kezelik következetesen az olyan tárgyalást követően hozott határozatok kérdését, amelyen az érintett személy nem volt személyesen jelen. Ezek a különbségek megnehezíthetik a jogalkalmazó munkáját, és akadályozhatják az igazságügyi együttműködést. Ezért egyértelmű és közös okokat kell meghatározni az ilyen határozatok elismerésének megtagadására. A közös okok meghatározásának pontosítása lehetővé teszi, hogy a végrehajtó hatóság a személynek a tárgyalásról való távolmaradása ellenére végrehajtsa a határozatot, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor a személynek a védelemhez való jogát.

Az Eurojust 2002-ben mint az Európai Unió jogi személyiséggel rendelkező szerve a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai közötti koordináció és együttműködés ösztönzése és fejlesztése céljából jött létre. A 2009-ben született határozat az Eurojust által gyűjtött tapasztalatok értékelése alapján és azok figyelembevételével az Eurojust működési hatékonyságának továbbfejlesztését, annak operatívabbá tételét tűzte ki célul, amelynek alapján a törvényjavaslat megteremti az ehhez szükséges hazai szabályozást.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat elfogadásával az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi jogsegélyforgalom felgyorsulása, az új jogsegélyformákra tekintettel a bűncselekmények felderítésének hatékonyabbá válása és ennek eredményeként az ilyen irányú megkereséseket igénylő hazai büntetőeljárások gyorsabb befejezése várható.

Összegezve az elmondottakat, a törvényjavaslat a jogalkalmazás során felmerült gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével, továbbá az e területet érintő legújabb uniós jogi aktusok végrehajtási szabályainak megalkotásával egy olyan korszerű, a bűnügyi együttműködés alapvető területeit lefedő mechanizmust fejleszt tovább, amely eredményesen alkalmazza a tagállamok között a hatóságaik által hozott határozatok kölcsönös elismerésének elvét. Ezen elv mentén a tagállamok jogrendszere közötti kölcsönös bizalom és megértés hozzájárulhat a tagállamok közötti együttműködés hatékonyságának javításához.

A fentiekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a T/7984. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)